Megmaradt Szobotkának

Szabó Magda: Megmaradt Szobotkának  



                                                                                         







"Melyik lesz erősebb, az én gyöngeségem vagy az ő gyöngesége?"





Talán a magyar irodalom egyik legközismertebb, de mindenképpen a kivételesen legendás házasságai közé tartozik Szobotka Tibor és Szabó Magda írók kapcsolata. Milyen az, amikor két szenvedélyes íróember találkozik és egymásba szeret? Mert bizony ez első látásra szerelem volt Magda részéről.

1947. július 20-án találkozott Szabó Magda az Írószövetség balatonlellei fogadásán Szobotkával, akinek nem volt éppen túl jó híre. Magda nem akart egy lenni a hódítások sorában. A kicsapongó életet élő, megbízhatatlan, szoknyapecér férfi, következő év nyarán feleségül vette a csinos írónőt.
Bár személyiségük elég különböző volt, az olvasás és írás iránti alázat összekötötte őket. Szobotka Tibor író, műfordító, irodalomtörténész és pedagógus, az irodalomtudományok kandidátusa sajnálatosan a ma olvasóinak elsőként mint Szabó Magda férje jut azonnal eszünkbe. Ma az ő könyvei nincsenek a boltok polcain, kirakatban, hosszú évek óta nem kerültek kiadásra. Kissé a felejtés homályába kerültek.




A széles műveltségű, ám közismerten visszahúzódó, szerény, már-már zárkózott Szobotka élete és alkotói korszaka egy olyan korban zajlott, ami nem igazán kedvezett az igazi kiteljesedésnek. Pedig már tizenévesen naplót írt, novellát publikált. Egyedi stílusát a Megbízható úriember (1959) vagy az 1980-ban megjelent utolsó regénye a Menyasszonyok, vőlegények kapcsán szokták emlegetni. Magda biztatására éppen a visszaemlékezésein dolgozik, amikor 1982-ben a halál meggátolja a befejezést. Elképzelni sem tudom azt a mérhetetlen fájdalmat és lelkierőt, ami Magda asszonyt a befejezésre sarkallta. A férje betegsége és a halála után ő fejezte be a regényt. Ezzel is emléket állítva nem csak Szobotka Tibornak, de ennek az alázattal és szenvedéllyel átitatott szerelmüknek. Rajongva szerette férjét az utolsó pillanatig. A hallgatás éveiben is biztatta, írjon! Ha nem adják ki, akkor neki írja meg. Ő volt Szobotka múzsája és felesége. Odaadóan vigyázta, őrködött felett, kísérte orvoshoz, kórházi kezeléseit felügyelte. Persze ez már a végjáték volt. Szobotka Tibor 1982. február 26-án hunyt el Budapesten.

A közös életük harmincnégy évének sok sok állomása megidéződik a kötetben. Játékos, fájdalmas és nagyon őszinte vallomás ez. Emlék egy nagy szerelemnek. Két nagyszerű ember érzelmeiről, örömeikről és fájdalmaikról, sikerek és kudarcok, életük titkairól olvashatunk.

Szeretem Szabó Magda írásait, itt igazán megindító a mély érzékenységgel bemutatott életük áll a középpontban. Bár a regényt ketten írták, érezhető a „szabómagdás” hangulata. Kerek egész az életmű ezen darabja, sokat segíthet a többi Szabó Magda regény megértéséhez. Megismerhetjük a gyerekkori traumákat, miért is lett Szobotka éppen olyan ember. A két boldogtalan szülő házassága az érzékeny lelkű és beteges kisfiúra erős hatással bírt. Az érzelmileg szeretethiányos Szobotka számára sorsdöntően fontos volt Magda. Kapcsolatuk a bizalom és egymás szabadsága megtartásával teljesedett ki. Életre szólóan egymáséi lettek. A legdrámaibb része mindenképpen a meg nem született fiuk története. Ezt feldolgozni és túlélni, újraformálni az életüket fájdalmas kapocs volt. Megrendítő emléket állított Magda nem csak Szobotkának, de önmagának, kivételes szerelmüknek.

Egy utólagos elismerés lehet ez a könyv az író és alkotótársnak, a szerelmes férjnek. Szabó Magda eléri az olvasónál, hogy kíváncsi legyen Szobotka regényeire, novelláira.


"Három jó van az életben: nem tudjuk, mi lesz holnap, mikor halunk meg, és mi lesz a halálunk után. "












Eredeti megjelenés éve: 1983
Jaffa, Budapest, 2018
352 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155715839