2017. január 6., péntek

Lerepül a hülye fejetek

Hartay Csaba: Lerepül a hülye fejetek





                                                                                               







Hartay Csaba szarvasi író-költő első prózakötete 2013 őszén jelent meg. A felnőtté válás rázós útját mutatja be az olvasónak a kilencvenes évek vidéki kisvárosban, annak minden hangulatával.


Nem volt könnyű akkor sem fiatalnak lenni, persze korszakonként mások voltak a fiatalok problémái. A szocializmus éppen leomlott, elkezdődött a nagy szabadság. A 6-8 fős fiútársaság barátsága és fő problémája a cigi-alkohol-buli háromszög körül forgott. Kétségtelenül feszegették önnön határaikat, önmagukat próbálgatták, nem kis feladatot adva ezzel a szülők idegrendszerének és tűrőképességének sem.

Milyen is volt kamasznak lenni a kilencvenes évek vidéki kisvárosában? Lakótelepi gyerekek a Holtág partján, a felnőtt élet küszöbén.

Szarvas és a Körös adta lehetőségek igen szerény teret adtak ennek, ám a fiúk jól feltalálták magukat és kihasználtak minden lehetséges alkalmat, megragadtak minden pillanatot egy egy számukra jó hecc, poén elkövetésére. Legyen az kamionok dobálása, gyümölcslopás a szomszéd telekről, ami később tejporlopássá nőtte ki magát, réz tollbetétből bomba gyártás, ahol elhangzik a címadó mondat, vagy buli a Nyúlzúgban télen-nyáron, orvhorgászat, és a "nagyfiúskodás" minden lehetséges pillanata. Öten egy száguldó Trabantban, ami szerencsés véget ér, kalandok, tréfák minden mennyiségben. Természetesen a poén kedvéért egymás ugratása sem maradhat el. Mondhatnám, ha szigorú lennék miért nem volt értelmes elfoglaltságuk ezeknek a fiúknak, ami lekösse őket? Így volt szép, ettől volt kerek a történet. Olyan emlékeket gyűjtöttek be, amire most jó visszaemlékezni. Egészen pontosan VAN mire! A baráti segítség sem marad el, ha ez szükséges. Pontosan tudják, mit akarnak hallani a szülők...


A felnőtté válás folyamatában az volt számomra az egyik legérdekesebb momentum, hogy maguk
a fiúk is tisztában voltak valahol azzal, hogy meddig mehetnek el. De addig el is mentek, megragadtak minden lehetőséget erre. A regény hangulata tökéletesen adja a vidéki élet forgatagát. Nyelvezete szókimondó, laza. Nem szépít, nem akar irodalmias, művészkedő lenni. Nevén nevezi a dolgokat, különösen a faluról városra bekerülő Vándor káromkodik minden ok nélkül is. Ugyanakkor vannak szép leíró részei: a téli Körös-part, horgászkalandok és a kollégiumbeli élet megjelenítése. Olvasmányos, átélhető kalandok ezek. Vagány, bátor srácok emlékeiről olvashatunk.


Főhősünk Shado, aki jó családi háttérrel rendelkezik, ám nagyon nem találja helyét az elit gimnázium maradi és szigorú tanerői között. Igazából laza, afféle óvatos duhaj fiú. Valójában csak azt tudja mit nem akar. Nem akar beállni a sorba, nem érdekli a tanulás, bukásra áll több tantárgyból. Számomra
is ismerős mondat volt a pedagógusok részéről: "Fiam, nem kötelező ide járni". Nos, ha nem, hát nem. Persze, mennyivel izgalmasabb biliárdozni napközben, kocsmázni-cigizni, mint kémiát magolni, vagy matekozni, a tízórai árát elhamburgerezni. Középpontba áll egy életérzés, amin keresztül minden érdekesnek, sajátosan szabadnak tűnik. Hiába az apai szigor, ha az csak ígéret maradt.
Volt olyan érzésem, talán apa is valahol a lelke mélyén büszke volt fia baromságaira, de ezt mégsem mondhatta. Maradtak a szigorú büntetések kilátásba helyezései, vagy a nadrágszíj csatos vége, de
erre sem került sor. Azt gondolom, ezeket sok fiú megélte kamasz élete során. Szép emlékek ezek, még ha ott és akkor átélni nem is tűnt annak. Miért is voltam én annyira jó fiú? Bevallom, így
olvasás után bizony van némi irigység bennem a srácok kalandjaira.


A történetek sora lendületes, stílusuk kötetlen. A különböző eseményekben a közös motorozások mellett a korszak zenéi is feltűnnek: The Cure, Depeche Mode dalai alap volt a menőséghez, ahogyan az első nagy fesztiválok is kiváló bulihelyszínnek bizonyultak. Szarvas után a szeghalmi kollégiumi élet, új barátok, új tanárok hozzák a lehetőséget, amit Shado megragad. Kezd önmagára találni, felfedezi az irodalmat és kiírja magából érzéseit, verselni kezd.
Haverok, bor és cigi nélkül nem megy, de végre ráérez: le kell érettségizni! Szép pillanatok voltak
az éjszakai kirándulás, a vendégszoba felfedezése és a búcsúzás. Amikor érzékelik, valami véget ért, lezárult fiatal életükben, felnőttek. Soha többet nem fogják kihívni a táblához, jön 2000, valami új kezdődik.

Érdekes lenne egy amolyan húsz év múlva novella, mi lett a fiúkkal?
Hogyan élték meg ezeket a változásokat, mennyire álltak be a sorba, mivé lettek. Rossz gyerek nincs, csak alkalom a hülyeségre. Emlékek, kalandok pedig kellenek. Jó volt elmerülni, megidézni ezt a nem is olyan távoli múltat.



A könyv fülszövege:

Hartay Csaba első regénye kőkemény életrajz a ’90-es évek Magyarországáról, gimis bulikról és haverokról. A nyelvében sem szépelgő sztori végül a 2000-es EFOTT-on zárul egy kimerítő éjszakával, ahol megszületik a Részegek Hadserege. Vadító és vidító könyv, semmi nem maradt ki belőle, amitől egy kamasz fejest ugrik az életbe – talán egy dolog, az iskola imádata. Shado és csapata. Lakótelep, holtág, kollégium – bandázás a gyermekkori tájban. Ha tényleg van olyan, akkor nemzedéki regény. Durr, egy pofon. (Kiss László, író, szerkesztő)

Miközben én létfilozófiai depressziótól sújtva Kafkát olvastam, Doors-ot hallgattam és Dallas-t bámultam, a Nyúlzugban ezer fokon izzott az élet. Húsz év távlatából különösen irigylem. (Benedek Szabolcs, író)

Semmi különös. A srác a szomszédból fogta a havat, lefagyasztott pár hógolyót, aztán nyáron előveszi és arcunkba vágja a mirelit múltat, úgy, hogy tényleg lerepül a hülye fejünk. Nekem betalált. (Nagy Péter, színész)



                                                                             



Hartay Csaba:
1977. június 16-án született Gyulán. Gyerekkorát
Szarvason töltötte, jelenleg is ott él.
1996-ban érettségizett a szeghalmi Péter András Gimnáziumban. 1997-ben jelent meg első verse a Sárkányfűben, azóta publikál rendszeresen irodalmi folyóiratokban. Tagja a Szépírók Társaságának és a József Attila Körnek. Eddig nyolc verseskötete és három regénye jelent meg. ( Nem boci! és a Holtág)
Családi vállalkozásban egy szarvasmarha telepen dolgozik.

Díjai:
Körösök Gyöngye díj - 2006
Bárka-díj - 2010
Szarvas város kulturális életéért díj - 2015
Megyei Príma Díj - 2015


















Podmaniczky Művészeti Alapítvány, Balatonboglár, 2013


258 oldal · ISBN: 9789638985118

2 megjegyzés:

  1. Külön köszönet a Művésztelep teljes legénysége nevében! Üdv Hartay Csaba

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés