2015. december 5., szombat

A toronyőr

Camilla Läckberg: A toronyőr 
(Fjällbacka7)
                       



                                                                                          




Camilla idén duplázott idehaza az Animus Kiadó jóvoltából,
és A hableány után a Fjällbacka-saga folytatódik. Az előző történet vérbeli pszicho-krimi volt. Az olvasó gyomrát markolászta a sötét félelem. Olyan, de olyan remek krimi lett 
A hableány, hogy szerény véleményem szerint a sorozat egyik legkiemelkedőbb darabja. A másik az Eltitkolt életek. Persze mindegyiket érdemes elolvasni.


Ott hagytuk abba, hogy a szerkesztő vagy a kiadó a határidőre hivatkozva kikapta a papírt Camilla kisasszony gépéből (gyorsan menjen a nyomdába, hiszen az olvasók tűkön ülve várják már). A komor megoldásból még fel sem ocsúdott az olvasó, máris ott volt a döbbenetes befejezés. Csatt és vége! Tényleg hatásos volt! Nos, A toronyőr pici felvezetés után pontosan ott folytatja, ahol A hableány befejezte.

Aki olvasta a sorozat előző részeit a szereplőket már jó ismerősként köszöntheti. Életük szó szerint "nyitott könyv" előttünk. Patrick és Erica a két főhősünk, de mellettük a kiterjedt családi szálakat is megismerte már az olvasó. Anyóspajtásról most kiderül, imádja az unokáit és előzékenyen segít az ellátásukban, míg Erica testvére, Anna élete ismét mélypontra zuhant. Az okokat nem árulom el, érdemes elolvasni a krimit. Ami igazából talán nem is krimi ez esetben, hanem egy erős, lélektani drámák sorozata. A lélekbe markoló, mély érzések garantáltak az olvasónak. 



A történeteket a családon belüli erőszak, a nők sorsa adja. A skandináv krimik egyik alapkelléke ez. A több szálon futó eseményeket ez köti össze. Egykor és most ez is lehetne, hiszen alig változott valami ez ügyben.
A jelen történések is erősen indulnak: Annie menekül az otthonából, véres kézzel tekeri a kormányt a hátsó ülésen a kisfia alszik. Mi történt, ki vagy mi elől menekül azt egészen a regény végéig nem fogjuk megtudni. Hová is menne, ha nem éppen Fjällbacka lenne a célállomása. Ott van tulajdonában a "kísértet-sziget" néven elhíresült, egykori világítótoronnyal is ellátott saját szigete. A csend és a béke szigete, ahol szó szerint eltűnhet a világ elől. Átgondolhatja életét, keresheti a választ a "hogyan tovább"-ra. 

A sziget története a visszaemlékezős, múltba vezető szál, egészen 1870-ig repülünk vissza az időben. Megelevenedik a sorsuk, megismerhetjük az egykor ott élők életét, gondolataikat, belepillanthatunk és átérezhetjük sorsuk alakulását. A drámai vég itt is végig ott lebeg, jól érzékelhető. A rutinos olvasó talán hamarabb rá is jön, mi van a háttérben. Camilla a szokott módon adagolja ezúttal is a feszültséget. Mindig van kiért, miért izgulni, idegeskedni. Váratlan és drámai fordulat akad nem kevés a történetben. A rendőrfőnökök gyöngye, Mellberg ismét nagyot alakít. A szereplési vágya hatalmas baklövésbe torkollik, ami újabb drámát indít el. 

Feszült és elgondolkodtató, lélekbe markoló női sorsokat ábrázolt Camilla. Sajnos a kicsengése szerint évszázadok óta alig változott valamit a nők helyzete. Az anyaság kérdése a másik fontos érzés, amiről olvashatunk. Anyává lenni csodálatos érzés! Erica is immár három gyermekes édesanya, annak minden kínjával és örömével. Míg a régi történetben is vezető szál az anyaság kérdése. Annie is a fiához ragaszkodik erősen, nem akarja elveszíteni élete értelmét. Ugyanakkor mégis mi van, hogyan lehet feldolgozni, túlélni, ha baj történik és elveszítjük azt a gyermeket! A szülő számára akkor is tragédia az, ha a gyermeke már felnőtt. 

A mindenki számára érthetetlenül áldozattá váló régi szerelme körül is sok titok lappang. A szüleinek tragédiája is nagyon jól ábrázolja a szeretet és az összetartozás minden fájdalmát. A rendőrök a szokott módon nyom nélkül nyomoznak, várják az ilyen-olyan vizsgálati eredményeket, és nem látják a fától az erdőt. Fjällbacka gyönyörű hely, csak sok az egy főre jutó gyilkosok száma.





Lélektani drámák sora alkotja a történetet. Végig érezhető a feszültség, valami nagy titok lappang az új  fjällbackai építkezés körül is. Sőt, az újabb szereplők sorsa is titkokat rejt. Van bőven sötétség, a gonosz erők működnek. Lelkiekben megviselt, egykori gyerekekről és mai áldozatokról mesél Camilla. A toronyőr komoly mondanivalót hordozó, lélektani krimi. Nem válik érzelgőssé, mégis az egyik legmeghatóbb jelenet, amikor az idős házaspár kávézáshoz készülődik. Abban az egész életüket elmeséli, pedig csak a rózsás csészéről és egy bögréről ír - látszólag-. Hasznos ajándék volt arra az írói kurzusra beíratni.


Izgalmas folytatás ígérkezik, remélem hamarosan olvashatjuk azt is magyarul. Várom! 


Nyomozásra fel, irány Fjällbacka!
A sorozat idehaza megjelent kötetei:
Jéghercegnő, A Prédikátor, A kőfejtő, Vészmadár, Eltitkolt életek, A hableány, A toronyőr.

Camilla Läckberg: teljes nevén Jean Edith Camilla Läckberg Eriksson, (Fjällbacka, Svédország, 1974. augusztus 30.) a krimi műfajában az egyik legsikeresebb svéd írónő. Könyveiben a helyszín mindig szülővárosa, a nyugati parti, Tanum megyei kisváros, Fjällbacka, és az azt körülvevő többi város (pl. Uddevalla, Tanumshede).
 A párja, testvére és édesanyja közös ajándékként beíratták egy krimi-író kurzusra, melynek elvégzése után rögtön meg is írta debütáló könyvét Isprinsessan (Jéghercegnő) címmel, ami 2003-ban jelent meg, nagy sikerrel. Jelenleg az írónő férjével Martin Melinnel, és három gyermekével, Willével, Mejával és Charlieval él együtt Stockholm mellett.







Animus, Budapest, 2015
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633243794 · Fordította: Dobosi Beáta



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése