Ünnep előtti ajánlat a kisebbeknek. A gyermekkönyvek sokat változtak az elmúlt néhány év alatt. A fejlődés egyik fontos része, hogy a történetek valósak, az életből merítenek. A valóságos világot ábrázolja, hozza közelebb a gyermekek lelkéhez. Ez egyik legnagyobb erénye ennek a történetnek is, így bátran ajánlom a könyvet felnőtteknek is.
Másik erőssége, hogy a szerző saját illusztrációi színesítik az eseményeket. A humora természetes, nem erőltetett, nem gügyögve-aranyoskodó. Valódi társnak, partnernek tekinti a kis olvasókat. A való életben sajnos vannak, akik valami miatt fogyatékkal élnek. Mégis kerek és teljes az életük. Erejük és kitartásuk példaadó az egészséges ember számára is. Néha talán bele sem gondolunk, nekik mennyivel nehezebb az életük. Ozi, a csupa szív óriás valós figura, a szerző a való életből vette a mintát. Ezért is fontos megjegyezni: hiánypótló az ilyen történet!
Ő Szabó Ozor János, Ozi, többszörös fekvenyomó- és szkandervilágbajnok, aki már kétszer elnyerte a Világ Legerősebb Fogyatékkal Élő Embere címet. Budakeszin él, egy kisfiú édesapja. Sorstársait edzi, versenyeket rendez nekik, hogy elhiggyék: mindenkiben ott lakozik egy legyőzhetetlen óriás. A legkisebbekben jelentősen nagyobb az erő és kitartás, lendület. Ami nekünk is erőt és példát adhat.
A mese során kiderül mit és mennyit reggeliznek az óriások, mi tud megkülönböztetni egy városkában lakó és tökéletesen egyforma 12 Piroska nénit. Érdekes és humoros az események sora, jól követhető. Felnőtt fejjel is remekül szórakoztam. A tyúksámán alakja különösen tetszett, ahogyan a favalán költészetről is megtudhattam új információkat. Meglepő és tudományosan érdekes információ az is, vajon fekvőtámaszoznak-e a libák...? Mert bizony ilyen is van, mire nem képes egy pomeráni lúd, igazi rekordról mesél a könyv! A humor mellett izgalmak is adódnak, mert feltűnnek az emlékrablók! Úgyhogy jó lesz vigyázni, mindenkinek a gyermekkori emlékeire is! Egy kedves és sok eredeti ötlettel megírt "mese" ez. Kalandozzátok be Kuszakeszi városát, keressétek meg az óriást, pont félúton a Csaknem Teljesen Kopasz Fűzfa és egy libalegelő között.
A Betűtészta Kiadó eredeti és remek mesét ad a fiatal olvasóknak. Amit tényleg olvassanak bátran és érdeklődéssel a felnőttek is. Nem kell tartani, megijedni a fogyatékkal élőktől. Talán azzal tudjuk még őket is segíteni, ha éppen olyan emberként kezeljük őket, szánakozás nélkül tudunk figyelni rájuk. Ezzel adva erőt és bátorítást nekik az élet adta nehézségekhez. Köszönet érte!
Dániel András képzőművész, akinek eddig 6 önálló gyerekkönyve jelent meg, melyek közül a leghíresebb a Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém). Több önálló és csoportos kiállítást tudhat maga mögött, de az utóbbi években a gyerekirodalomnak szenteli magát.
4,5/5
Betűtészta, 2015
Ha fekvőtámaszozni nem is tudnak, de egy fél téglát beleerősködni a tojásrakó fészekbe az tuti megy nekik, legalábbis a mi libánk Brigitte ezt művelte, amikor a gonosz gazdi (én) mindennap kivettem a tojást. Ő pedig azt gondolhatta, hogy mégsem üldögélhet egész nap a semmin, talán a téglából is lehet valami. :) Nagyon szimpatikusan mutattad be ezt a könyvet, remélem nekem is sikerül elolvasnom. Bea
VálaszTörlésKöszönöm! Biztosan sikerül, a mesék nem hosszúak és jó kikapcsolódásnak, feltöltődésnek is.
VálaszTörlésA libákat kedvelem én is, itt is jó fejek. És az egész történet az, nem cukorhabos, hanem a valóságot mutatja, még, ha picit árnyaltan is. Nagyon eredeti történet, ötletes.