2015. december 9., szerda

Milo szerint a világ

Virginia Macgregor: Milo szerint a világ 



                                                                  







A kilencéves Milo szerint a világ... most kicsit összekuszálódott körülötte, "minden összejött". Semmi nem alakul úgy, ahogyan kellene. Nagyi véletlenül felgyújtja a konyhát, hiszen elég öreg és szórakozott, apa otthagyta anyát egy Macáért, sőt már babát is várnak. Milo szeme pedig egyre romlik, idővel meg fog vakulni az orvosa szerint. A kilátások eléggé sötétek. Még a suliban is akad problémája.

Ahogy a filmekre mondják, ha van benne gyerek, kutya, (vagy valami állat), humoros, esetleg a főszereplő súlyos, lehetőleg gyógyíthatatlan beteg az tuti siker, biztos az Oscar-díj. Nos, Milo története remek film alapanyag lehetne. A siker ott sem maradna el. Igazi családi történet, remek mese, sok valóságos elemmel, szívhez szóló karácsony közeledtével. Egyszerűen nem lehet nem szeretni. A sorok közt megbújó üzenete nagyon elgondolkoztató. Milo regényes kalandja görbe tükröt tart elénk, felnőtteknek.Olvasmányos és szerethető alakjai sok érzést kiváltanak az olvasóban. Anya miatt fogtam a fejem néha én is, és igazat adtam Apának. Az idősek megbecsülése, szeretete nem is kérdéses. Főleg mikor ennyire egymáshoz ragaszkodóak, kölcsönösen szükségük van egymásra.

A széteső családok problémái sokakat érintenek. Apa kilép az életükből, Anya depressziós lesz, nem talál önmagára, csak a kekszet majszolja, hurkákat növesztve a derekára. A talaj kicsúszott az ő lába alól is. Nagyi idős, öreg és lássuk be, felügyeletet igényel. Az ellátása gondot okoz a családnak. Már csak az emlékeivel él, nagypapára és a skót dudájára gondol, arról mesél a kiskamasznak. Milo szembetegsége retinitis pigmentosája van, (szemével beszűkülten érzékeli a külvilágot), ami további problémákat hoz életükbe. Nem csak a tanulás nehezedik meg a gyerkőc számára, hanem az élete, a biztosnak hitt világa omlik össze maga körül. Mindezekért önmagát okolja... ugyanis ő buktatta le apát, véletlen. Feltűnik egy házi malac, aki Hamlet névre hallgat, és Milo barátja.  Hamlethez azért is ragaszkodik, mert Apa ajándéka volt.

Összetartozás, ragaszkodás és szeretet, ami áthatja az eseményeket. Milo sokkal okosabb és érettebb, jobban érzékeli az adott helyzetet. Azt is, hogy Nagyinak nem jó a Nefelejcs otthonban, hiszen ő örömmel ellátta eddig is, törődött vele. Arról nem is beszélve, mennyire idegesítően zsarnok az igazgató asszony, Thornhill nővér. Nagyi pedig már délután négykor alszik. Milo szerint itt bizony valami nagyon nincs rendben.  Amikor összebarátkozik véletlenül az otthon szakácsával, további ijesztő dolgokat tud meg. Tripi, illegális bevándorló. A háború elől menekült Angliába. A fiatal szír szakács életét és gondjait is megismerjük. Ő az, aki hisz Milonak és próbál segíteni neki. Mert a felnőttek természetesen, nem is igazán figyelnek rá, nem veszik komolyan. Elvégre, csak egy gyerek..., aki mégis jobban látja, érzékeli a felnőttek problémáit. A vicces és szívszorító kalandok mögött komoly gondolatok rejtőznek. Volt, amikor mérgelődtem, majd mosolyogtam, nevettem, pityeregtem, és gondolkodtam rajta.



                                               
Valóságos összeesküvés készül, leleplezni az otthonban történő sötét dolgokat. Mi lesz anyával, apával? Nagyi és a többi öreg hölgy, az otthon lakóinak sorsa merre fordul?
Mi lesz Tripivel, aki önmagát és új otthonát is keresi, vagy Milo közelgő születésnapja miféle meglepetést tartogat az a könyvből kiderül. Stílszerűen feldereng az alagút végén a fény, lesz sírás és nevetés, megbocsájtás, elengedés. Megható, finoman érzelmes és az elrejtett gondolatok főleg nagyon életszerűvé tették. Valóban figyeljünk, törődjünk egymással. Mindenkinek ajánlom!









Eredeti mű: Virginia MacGregor: What Milo Saw
Eredeti megjelenés éve: 2014.

Athenaeum, Budapest, 2015
392 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632934747 · Fordította: Kocsis Anikó, Kelemen Dávid

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése