Jesús Carrasco: Kegyetlen idő"A komisz idő sokkalta messzebb taszította annál, amit valaha is tudott az életről. Elsodorta a halál pereméig, s ott magára hagyta a rettegés mezejének kellős közepén."
Talán ez a két mondat visszaadja a regény hangulatát és elgondolkodtató történetét, anélkül, hogy bármit elárulnék az alap történetről. Mert arról nem igazán mondok semmit, el kell olvasni! A végére minden a helyére kerül, értelmet fog nyerni. Aztán, mikor letetted a könyvet úgy fogod érezni, mint akit hirtelen váratlanul gyomorszájon vágtak. Ez az alig 180 oldalnyi történet oda fog vágni.A fülszöveg szerint az 1972-ben született Jesús Carrasco remekműgyanús könyve rendkívül élesen és részletgazdagon mutatja be, milyen az, amikor az ember kihullik a társadalom védőhálójából, és nem marad más számára, mint az elemi szintű küzdelem az életben maradásért és a méltósága megőrzéséért.
Helyesbítek: a könyv nem remekműgyanús, az is!
A történet nagyon minimalista, néhány szereplős, mégis döbbenetes hatása van.
Egy fiú menekül addigi élete, falubelijei a családja és a csendbiztos elől. Az elképesztő szegénység, a kiszolgáltatottság és a pusztai forróság teszik próbára útja során. Az emberi kegyetlenség mellé a természet is nehezíti a fiú életét. A forró puszta, árnyék
és víz alig. Versenyfutás az idővel. Nem tudjuk miért is menekül, honnan is jön, hová tart. A nevét sem árulja el az író. A történet is úgy veszi kezdetét: a névtelen gyerek egy földbe ásott üregben kuporog, és csak bízik benne, hogy nem fedezik fel az őt kereső emberek. Sokáig, órákig vár, nem mer mozdulni. Szinte érezzük ahogy tagjai elgémberednek és az állati félelmet.
Egy csepp víz nélkül, magányosan bolyongva végül találkozik a kecskepásztorral, aki
megmenti őt a szomjhaláltól. Már ketten, együtt vándorolnak vízforrástól
vízforrásig a kecskékkel, némi tejen és szárított gyümölcsön élve. A regény első közel száz oldalán az ő vándorlásaikat követjük nyomon.A fiú gondolataiból, visszaemlékezéseiből rajzolódik elénk ami már sejthető, mi lehet az események hátterében. Azonban csak a történet végére áll össze, derül ki az ok, az emlékezés ott nyer értelmet. Miért is menekül a fiú...
Meglepő módon a pásztort sem érdekli, nem kérdezi, nem faggatja: nekem mindegy, hogy elvesztél, vagy elszöktél mondja a fiúnak. Mégis segítő társat talál az öreg pásztorban. Együtt igyekeznek minél távolabb kerülni a falutól, hogy kijussanak a csendbiztos felügyelte körzetből. Útjuk, akár egy bibliai történetben, megpróbáltatások sorozatából áll.
Carrasco egyszerű, minden sallangtól mentes, precíz leírásokkal ábrázolja az embereket és a környezetet. Megismertet bennünket egy eltűnőben lévő életformával, értékekkel.
Az aszály és brutalitás által uralt földi pokolban járunk. Verseny az idővel, menekülés a reménybe.
Egyszerűsítve: a jó és a rossz harca ez, ahol nem csak az idő kegyetlen.
A fülszöveg A Kegyetlen idő-t Cormac McCarthy műveinek és, kicsit távolabbról, Móricz Zsigmond Barbárok című elbeszélésének a világához hasonlítja. Ez így is van.
Jesús Carrasco ezzel a regényével a 2012-es frankfurti könyvvásár szenzációja volt. A nagy nemzetközi sikert jellemzi, hogy könyvét több mint tíz ország megvette, hazájában pedig az "Év regénye" lett.
Ajánlom mindenkinek, aki valami különleges és izgalmas újdonságra fogékony. A szerző a kiadó vendége volt a Könyvfesztiválnak Budapesten.
A spanyol eredeti borító
Köszönet a Magvető Kiadónak!
Magvető, Budapest, 2013
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése