2013. március 2., szombat

Megtagadva

 Kováts Judit: Megtagadva 

 






"Soha nem akartam emlékezni. Egész életemben próbáltam elfelejteni mindazt, ami történt. Hiába, nem szabadulhatok.”




Ezekkel a sorokkal záródik Somlyói Anna visszaemlékezése az életéről, amit összetört a háború. Somlyói Anna vidám, önfeledt diáklány volt a történet kezdetekor 1942-ben. 

"A '42-es volt az utolsó tanév, amikor szeptemberben rendesen megkezdődött, júniusban pedig befejeződött a tanítás"

A világ nagy változásai hogyan hatottak a hatodik gimnazista lány egész életére, erről olvashatunk a könyvben. Hogyan lett felnőtt nő, élte túl a háború borzalmait. Milyen hatással volt az ő fiatal lelkére, világlátására, gondolataira  a világégés. A holokauszt borzalmát nem lehet elfeledni. Amikor a legjobb barátnőjét családostul elviszik értetlenül áll a történtek előtt, akkor még kalandnak tűnik, hogy kenyeret csempésszen be a táborba Goldberger Etának. Látni a többiek kiszolgáltatottságát, megérteni azt, amit nem lehet.

Aztán jön a szomorú valóság. A szeretett édesapa behívója, majd a borzalmak csak fokozódnak. Látni elpusztulni az ismerősöket, szeretteit, az éhínség, a túlélés reménye, felfogni a felfoghatatlant. Olvasni is döbbenetes, átélni egészen más. Kováts Judit nagyszerű mesélő, magával ragadóan írja, tárja elénk a kor összes borzalmát. Ott vagyunk Annával lélekben a történetben. Anna története nagyon is szubjektív, az ő szemszögéből éljük át, látjuk a történelmet. Hiteles, pontosan megrajzolt alakok adnak képet a közelmúlt borzalmairól: "málenkij robot",egymás beárulása, az élelem hiánya, a félelemről. Túl kellett valahogyan élni!

Amikor minden Egész eltörött, nem csak a feldúlt házak bútorai, emberek élete omlott össze egy pillanat alatt.Most a cserepekből egy húsba vágóan őszinte embermesét olvashatunk ki. Az elmondás, talán oldja az egész életre kiható félelmet, fájdalmat. Nagyon megindító rész volt, amikor Anna az elveszett szerelemről emlékezik, Andrásról, akivel szinte alig kezdődött el köztük valami, már eltépték egymástól őket. Az első mély érzések egy életre elkísérik a lányt.

"Ébren és álmomban, mindig őt vártam. Akartam, hogy jöjjön, bár tudván tudtam, hogy nem jöhet, mert még húsz éves sincs, és messze áll a nősüléstől, mert a felnőttek semmit nem tudnak a szerelmünkről, és mert a leventékkel valóban elment nyugatra. Akartam hogy jöjjön, és rettegtem, mi lesz, ha megtörténik a lehetetlen. Mocskosan, megrontva, összepocsékolva, hogy kellenék neki vagy bárkinek a világon?"

 A fülszövegből egyértelmű már, mi is történik Annával, és sok sok magyar asszonnyal, leánnyal. Nem csak a tankok,a bombák okoztak hatalmas pusztítást. Ami a lelkekben lezajlott arra talán csak az idő lehet gyógyír. Lehet? Lehet ezt elfelejteni? Szembe nézni a múlttal, még ma sem könnyű. A fájdalmak sokszor feloldhatatlanok maradnak. Mindenkinek a kezébe adnám ezt a könyvet. Érték van benne!
A könyv borítója drámaian egyszerű, kifejező.


 http://youtu.be/bxgHvx_75wE

A könyvről további infók, hírek dedikálásokról, közönségtalálkozókról:
  www.facebook.com/megtagadva

Néhány szó a szerzőről:

Kováts Judit író, korábban történész-levéltáros.
Számos tudományos munkája – kötete, tanulmánya, szakcikke – jelent meg a 19. századról, azon belül is a reformkorról. Kutatási területei közé tartozott a hadtörténet és a katonai térképészet is. Elbeszéléséket, novellákat, tárcákat publikált különféle irodalmi folyóiratokban és portálokon. A Megtagadva az első regénye.

 A szerző portréját Csutkai Csaba készítette.






 Magvető, Budapest, 2012
256 oldal · ISBN: 9789631430370

1 megjegyzés:

  1. Még élhetnek közöttünk olyan nők, akik elszenvedték a háború borzalmait, a háborún kívül is fájdalmas megaláztatás testi és lelki kínjait. Én személyesen is ismertem egy nénit, akit fiatal lánykorában málenkij robotra vittek, ki tudja, mit kellett kiállnia, sosem hallottam beszélni róla, de beteges tisztaságmániája és öregkorában előjövő zavarodottsága árulkodott róla. Van olyan ismerősöm, akinek apukája azért halt meg, mert védeni akarta feleségét az erőszakoskodó katonáktól, sovány vigasz, hogy a gyilkost is agyonlőtte emberségesebb parancsnoka. Szóval örülök neki, hogy nem abban az időben éltem. Az értékelés alapján sejtem csak, miről szólhat a könyv, s remélem, a főszereplők és az olvasó számára is megnyugtatóan végződik ez a drámai történet.

    VálaszTörlés