Orrocskák

Kőrösi Zoltán: Orrocskák
Nagy-budapesti-szerelmes-regény






                                                                                   






A 2000-ben megjelent kötet a hatodik az életműben. Később hangoskönyv formába is elérhető lett, majd 2007-ben színpadra is került.

A későbbiek során a Szerelmes évek, a Budapest, nőváros és a Szívlekvárban tűnnek fel epizódok, mozzanatok, fontos mondatok. Érdekes úgy olvasni, hogy ismeri az olvasó, milyen alapot ad a később született regényeihez. A figyelmes olvasó ezt az alcímből kitalálhatja.

Szeretem ezt a hangulatot, ami Kőrösi történeteiből árad.
Már ez a történet is tipikus nagymesélős, sztorizósan sűrű, ahogy Zolitól megszokhattuk. Szeretem, ahogy ír, amiről ír. a stílusát, ahogyan meg tud ragadni egy-egy pillanatot, amit kiemel. A vége nincs körmondatait, behúzva ezzel az olvasót a történetek helyszínére. Ez a regény négy részből tevődik össze, négy részen át tűnik fel főhősünk Bárány Ádám, aki híresen nagy orrú. Megismerjük életének történéseit, különböző szakaszait, amivel a kor hangulatát is remekül adja vissza. A felvillanó és megjelenített tárgyak is jól illeszkednek és mesélnek az akkori életről. Budapesti bolyongásai mellett KISZ-táborok és a Balaton is feltűnik a helyszínek között.


Nem volt úgy és annyira még lehengerlő, mint pl. a Szívlekvár, vagy a Szerelmes évek, de nagyon szerethető. Kőrösi egyedi humora, történetei nekem nagyon megkapóak. Ezeket ahogy leírja, megjeleníti, pazar képeket fest az olvasónak. Most is nagyon jó leírások, remek részletek vannak: hasonló írói megoldások ismerősek lehetnek a már említett más regényeiből. Nagyon szeretem a mondatait, sajátos ritmusukkal. Szeretem a történetfűzését, amiben felidézi ironikusan a politikai hátteret, az akkori élet kellékeit, tárgyait, hangulatait és szokásait. A levehető tetejű Suprahon lemezjátszó nagy kincs volt, a mi háztartásunkban is. Nagymamáéknál akadt egybeépített valódi fából készült kombinált szekrény és állótükrös éjjeli szekrényke is.

Olyan történelmi események bukkannak elő finoman a feledés homályából, mint Mátyás, János,
vagy Ernő, akik élete a magyarok életének meghatározó elemei voltak. Ahogy haladtam a történetben, egyre jobban ráhangolódtam. Eredeti és izgalmas pillanatok a „vendégszövegek” alkalmazása. Egyes versrészletek, filmsorozat címek, utalások jó játék volt megfejteni, hogy honnan származnak. Írói eszközei megfogják az olvasó képzeletét, gondolatokat és emlékeket idéznek meg.
Feltűnnek közismert budapesti épületek, helyszínek, ami a történetnek ad egy remek ízt.




Kőrösi Zoltán, aki történészként végzett az ELTE Bölcsészkarán, mintegy tizenöt évi megfeszített kutatómunkával állította össze ezt a hatalmas horderejű anyagot. Lisszabon, Párizs, Berlin és Moszkva levéltári anyagai egészítették ki a magyar dokumentumokat. Nem véletlen, hogy a kutató, noha a huszadik századi magyar történelem titkos fordulópontjaira koncentrált, munkájához segítségül hívta a modern pszichológia, a proxematika és a legújabb genetikai felfedezések eredményeit is. - írja a kötet fülszövegében Pálos György történész.

Kőrösi, a maga egyedi hangjával, Budapest-rajongásával ismét egy szagos, szerelmes történetet kanyarított olvasóinak. Kitér erre a fontos szervünkre, az orr adja az arc karakterét, nagymértékben meghatározza jellegét. Az illatok és szagok életünkre is alapos hatással vannak. Az állatok kiemelten jó szaglása érdekes párhuzamot ad. Gondoljunk a nyomozókutyák szimatára vagy a szarvasgombát kitúró disznóra. Bárány Ádám élete és orra izgalmasan eredeti kalandokban kap főszerepet.

Bizony még mindig vérzik a szívem Kőrösiért. Hirtelen, váratlanul korai halála sok olvasóban hagyott kitöltetlen hiányt. Ez a korai kötete az író megismeréséhez is jó kezdet lehet. Kortárs irodalmat szeretőknek különösen ajánlom. Olvasmányosan megírt szerelemmel fűszerezett regény.

Egyetlen negatívum, ami mellett nem tudok elmenni: a borítója borzasztó lett. Egyedüli előnye,
hogy keménytáblás, de a jajj-kék színe és a grafikája... no, ez ilyen, ha esetlegesen lesz újabb kiadás bizonyára a borító változik majd. A kötet már csak antikváriumokban beszerezhető.

Kőrösi Zoltán író ma lenne 55 éves.

"A számítógépem fölött rajzszögek rögzítik a jegyzetlapokat. Sok Kőrösi Zoltán van, olykor szembe jönnek velem az utcán, köszönnek is. Ott megy kézen fogva a feleségem és a fiam. Húsz évig legalább annyi időt töltöttem a futballal, mint az irodalommal. Reggelente a redőny lyukacskáin besüt a nap, sárga fény csorog végig a falakon, az asztalomon, sárga fény csorog rajtam is, futnak szanaszéjjel a fekete betűk. 1962-ben születtem, Budapesten. Ez az ember szeret: futballozni, szeret olvasni, szeret napozni, szereti a vörösbort, a vörös és fehér húsokat, oljabogyót enni, ez az ember szeret írni, szeret gyerek, szeret család, szeret haza, szeret utazás, szeret film, szeret víz, szeret tűz, szeret szeretet, szeret Budapest, lakik Ferencváros, ez az ember Kőrösi Zoltán, ez az ember író, sok Kőrösi Zoltán van, ez az ember az."

– Kőrösi Zoltán

Eredeti megjelenés éve: 2000
Palatinus, Budapest, 2000

296 oldal · ISBN: 9639259357

Ami a szívedet brummja...

Kőrösi Zoltán: Ami a szívedet brummja... 
medversek




                                               


"Hogy mi is az a barátság? Hát kérdezz meg egy medvét!"













Kőrösi Zoltán gyerekversei kicsiknek és kicsit nagyobbaknak. Mindenkinek.
Vissza a gyerekkorba, az önfeledt, boldog játékok, versek és mesék világába. Mert gyereknek
lenni jó. Medvegyereknek különösen az, hiszen ami ott és akkor történik természetesen éppen
úgy hat a későbbi életünkre. Fontos gondolatok ezek, amik a kis bocsokat foglalkoztatják.
A medvebocsok mi vagyunk, ez nem kérdés. A világ dolgai medve(gyerek)szemmel. A gyermeki figyelem, gondolatok és észrevételek, afféle rácsodálkozások ezek, amik  megjelennek a versekben.
Felfedező, érdeklődő, játékosan okos brummogások.

A csokiorros macik szívét mi nyomja? Mi az, amin törik a buksijukat, örömöt, bánatot vagy éppen vágyat ébreszt bennük? Az élet jelentős kérdései medveszemmel. A mackónadrág és a rendetlen zoknik esetei különösen tetszett.  Milyen jó játék lehet akár a takarítás is, ha van egy labda! A porszívó-elefántról már nem is szólva.

Az örök medvék rokonságban állnak a fákkal és a madarakkal. Tudtad ezt? Akár repülhetnének is, míg a felhőket nézik vágyakozva. Természetesen minden rendes medve szereti a sütit, a málnalekváros palacsintát. Az alvás mellett az evés igen fontos feladat. Jó, ha akad néhány finom falat. Az sem meglepő, ha bizony a medvék is félnek a sötétben. Néha pedig a medvekönny is kicsordul. Ismerős pillanatok ezek, a medvelét titkai a mi titkaink is.

A közismerten focikedvelő Kőrösi a versekbe is becsempészte a labdát, a medvefocit. Mert mozogni kell, a foci pedig igazi csapatjáték. Ahol medvebarátságok szövődhetnek. A medveszív sem magányra termett. Nagyon emberi pillanatok jelennek meg a versikékben. Csodálatos megszemélyesítései magával ragadják az olvasót. Nagy Eszter szépséges rajzai remekül illeszkednek, jelenítik meg ezeket az érzéseket. Mind a figurák formái, színei finomak. Nem tolakodóak, nem vonják el a figyelmet, a kép és szöveg egységes kerek egészet alkotnak.

Érezhetően örömmel merült el ebben a világban Kőrösi Zoltán. Kedves és bájos, finoman humorral átszőtt versikéket írt. Cseppet sem gügyögős, nem bájolgó, komolyan vett érzésekről, pillanatokról olvashatunk. Nem csak gyerekeknek, vagy gyereklelkű felnőtteknek ajánlanám. Persze elsősorban ők, a nagyobb ovisok, vagy a kisiskolások a célközönség. A kisebbeknek felolvasásra a nagyobbaknak már önálló olvasásgyakorlásra is tökéletesek. Kőrösi jó érzékkel talált a gyerekekre. A rá jellemző, igazi  "Kőrösis" lett ez a verses könyv, okosan kikacsintós humorral.

Medve van ilyen is, olyan is, barna vagy fekete bundájú. A lényeg nem a "csomagolás", nem a
bunda. A belső számít, hiszen belül mindegyik medve. Ahogyan az embereknél is, ugye?
Kőrösi lelke ott van ezekben a sorokban. Humoros, mégis a szívem facsarodott sokszor olvasás közben. A szívemet megnyitotta, de könnyeket csalt a szemembe, pedig mosolyogtam is. A Szívlekvár sorai jutottal eszembe: "Nem csak az számít, hogy finom, hanem az is, hogy mit tesz velünk". Elvarázsol.
Ez egy utolsó ajándék, egy utolsó brumm a szerzőtől nekünk. Mi nyomhatta az Ő szívét? Ott van az is a sorokban, utolsó regényében.



A könyv fülszövege:
Kőrösi Zoltán medverseinek medvéi akár gyerekek is lehetnének, ahogy minden gyerek egy kicsit medvebocs is. Hol kicsit rendetlenek, hol kicsit lusták, de mindig nagyon szerethetőek.
Pláne, ha Nagy Eszter rajzait is látjuk a bukfencező, tortát evő, huncut kis bocsok mellett. És közben az is kiderül, hogy mi az, Ami a szívedet brummja.

Kőrösi Zoltán: Budapest, 1962. március 14. - 2016. február 5.
Író, film-forgatókönyvíró és dramaturg. 17 könyve jelent meg, néhány közismertebb:
A tárt szárnyú lepke (1996), Hentesek kézikönyve (1999), Orrocskák (2000), Budapest, nőváros (2004), Milyen egy női mell? Hazánk szíve (2006), Szerelmes évek - Gyávaság (2007), Az utolsó meccs (2012), Magyarka (2013), Szívlekvár (2014), Az ítéletidő (2016).





Manó Könyvek, Budapest, 2016
36 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634032137 · Illusztrálta: Nagy Eszter

Történetek a csodálatos csecsemők életéből

Kőrösi Zoltán: Történetek 
a csodálatos csecsemők életéből
Útiregény







                 








Kőrösi Zoltán fájdalmasan korán és hirtelen váratlansággal távozott közülünk 2016-ban. Egy ember elvesztése mindig fájdalmas, szomorú eseménye az életnek. Nem csak a családot, de az irodalmat szeretőket, Zoli olvasóit is sokkolta ez a tragédia.



Ő mondta is egy interjúban, hogy tudatosan ajándékoz történeteket az olvasóinak. Ilyen történetek gyűjteménye ez a kötete. Nem könnyű róla írni, talán a lényege ez a különös és a hétköznapi keveréke. Mindegyik hagy valami nyugtalanító érzést az emberben, mert magyarázat nincs a dolgokra, csak sejtés, ki-ki ahogy gondolja, érzi magáénak ezeket az eseteket. Érzékenyen finom titokzatosság lengi körül ezeket az írásokat, szépségesek de ugyanakkor nyugtalanítóak. Olyanok, mint azok az álmaink, amelyek kedvéért szeretünk visszaaludni, holott a lelkünk mélyén már tudjuk hogy csalókák, becsapnak, megcsalnak bennünket, mégis édes érzés tovább álmodni őket.




Elolvastam a novelláskötetét, kétszer is némelyik esetet, egymás után. Van egy sejtelmes hangulata, ajándék volt minden sora. Pedig ez a 46 novella még 1998-ban került az olvasókhoz a Kijárat Kiadó gondozásában, majd 2002-ben a Palatinus adta ki ismét. Azóta nem elérhető, ma már szinte beszerezhetetlen, talán antikváriumban fellelhető.

Ami összességében tetszett, hogy az író egészen szemérmetlen módon játszadozik a képzeletünkkel. Kőrösies mondataiban megcsillan a groteszk íze is. Egészen hétköznapi történetekbe, hétköznapi emberek közé csempészi a csodákat... aztán a szereplők napirendre térnek felettük, az olvasó meg ott marad ámulva-bámulva, száját tátva, hogy is volt ez? Az ember mégis csak úgy van kitalálva, hogy nagyon is akar hinni a csodákban"...és ahogy mondják, csodát látni, ha nagyon akar, hát legalább egyszer mindenki tud."

                                                                                   

A legkedvesebb is a kezdő, A nyíregyházi ügy volt. Apró érdekesség, hogy szinte nincs olyan Kőrösi írás, amiben ne lenne angyal valamilyen formában. Mellette A váci eset, A szegedi eset, A pünkösdfürdői eset, Egy eset az Astoria közelében marad nekem, de valójában nehezen tudnék választani. A befejező, záró két eset is remek befejezést ad.

Hogy ne legyek elfogult, egy kedves molytársam értékelését is ide másolom az engedélyével. Az írás még Zoli életében született, szerintem tökéletes, értő és átfogó értékelés, így a friss olvasás után. Olvassátok ezt is, keressétek és ne felejtsétek el Kőrösi Zoltán nevét, aki könyveivel beírta magát a magyar irodalomba és olvasói lelkébe.




Íme @vargarockzsolt értékelése:

Egy doboz desszert, amelybe 46 darab Bogoly Berti-féle mindenízű drazsé van csomagolva. Látszólag, külsőleg egyformák, de belül, a finom csokimáz alatt meglepetés vár, hol édes, hol keserű.

Márai írja a Naplójában, hogy a 20. század legjelentősebb szerzői nem voltak tekintettel az olvasóikra, saját világukba teljesen elmerülve írták a műveiket, nyilván Joyce-ra, Proustra és hasonló szerzőkre gondolt. Ezzel szemben Kőrösi Zoltán tiszteli az olvasóit, történetekkel ajándékozza meg őket, de ezekről az ajándékokról az a közmondás jutott az eszembe, hogy óvakodj a görögöktől, még ha ajándékot is hoznak! 46 darab desszertet nem lehet egyszerre felfalni, a sorozatban érkező élményeket adagolni kell, különben rosszul leszel tőlük, talán ezért is van, hogy a túl mohó olvasók megcsömörlöttek, még mielőtt a vékony kötet végére jutottak volna.

46 novella, rövidek, tömörek, örkényi kétpercesek. Sokszor szentencia-szerű bölcsességgel kezdőnek, amely arról szól, hogy a következő történet hitelessége bizonytalan, az elbeszélő úgy hallotta, azt mesélik, de hát az emlékezet már csak ilyen, bizonyos dolgokat kiemel, más dolgokra ügyet sem vet, aztán az idő is elvégzi a maga munkáját. Például:
”Vannak, akik úgy vélik, hogy ezt az ügyet annak idején még az újságok is hírül adták, így hát kétség sem fér hozzá, bizonyosan igaz. De vannak olyanok is, akik arról beszélnek, hogy ők maguk is a helyszínen lettek volna, csakhogy, emelik fel figyelmeztetően a mutatóujjukat, vigyázzunk ám, mert bizonyos részletekre ők például másképpen emlékeznek, mint ahogyan az mára fennmaradt.”
57. oldal, A salgótarjáni eset

Máskor viszont a szentencia elmarad, és helyette egy lírai kép adja meg az időt és a helyszínt. Például:
”Úgy mesélik, ez az eset valamikor október elején történt, októberben, amikor még zöld és sárga, pirosodó és barna levelű fák váltogatják egymást az útszélen a börzsönyi erdőkben, és hajnalonként ugyan hűvös van, a pókhálókon gyöngyös vízcsöppek gyűlnek, de délutánra kisüt a nap, a kirándulókról lekerül a kiskabát is. Bizonyos kerékpáros kirándulók ereszkedtek le a határ mentén, az Ipoly folyását követve, hogy aztán átvágjanak a dombok között és Kemence után lekanyarodjanak a perőcsényi völgybe.”
127. oldal, A perőcsényi eset

Akár így, akár úgy, nyugodt hangban kezdődik az elbeszélés, hétköznapi helyszínen, hétköznapi szereplőkkel, magyar városokban, falvakban, magyar emberekkel. Aztán mindig történik valami csoda. Ezt a csodát a csecsemők vagy kisgyermekek megjelenése kíséri, ez minden történetben azonos, de a csodák lefolyása és kimenetele mindig más és más. És a csodákra nincsen magyarázat, csak az a biztos, hogy felfeslik valahol a valóság szövedéke, és előtűnik egy pillanatra valami, ami titok, ami megmagyarázhatatlan, ami néha reménykeltő, sokszor félelmetes, de mindig olyan élményt ad, ami lét intenzív megélésének lehetőségére hívja fel a figyelmet.

Aztán a történetek befejeződnek, az emberek napirendre térnek felette, mit is tehetnének mást, hisz nincsen magyarázat, és tanulság sincs, ha csak az nem, hogy nem tehetünk semmit, ”Talán ha a hó lehull, az majd segít.” vagy ”Jobb, ha hallgat az ember.” esetleg ”A fene se érti ezt az egészet.”

Ezt a tanulság nélküliséget, elbeszélői (írói) elhallgatást, lehet többféleképpen magyarázni, Balassa Péter annak idején a recenziójában* a keleti filozófiák, a zen rezignált bölcsességét fedezte fel ebben, Németh Gábor szerint** viszont a szerző „a világba vetettség hideg, szenvedélytelen és terméketlen fájdalmáról hallgat”. Én nem tudom, hol így, hol meg úgy éreztem. A sok novella közül volt amelyik a szépséges és titokzatos nyugalmával (A perőcsényi eset), volt amelyik az őszinte, de ki nem mondott fájdalmával (A szolnoki eset) fogott meg. És még olyan is akadt, amelyiken végig szinte felhőtlenül mosolyogni tudtam (A városligeti eset).

A kötetet Czabán György fekete-fehér fotói illusztrálják. A fotók egy része a novellák helyszínét mutatja, de néhány portré is van benne, barátokról, ismerősökről, az irodalmi élet szereplőiről, például Balázs Attila, Csordás Gábor, Mészáros Sándor is feltűnik egy-egy képen, és ezzel a mellettük szereplő történetek elemelődnek az egyébként is furcsa, groteszk novellai valóságoktól. Például Balázs Attila író a fényképe mellett saját nevén, de egy álmodozó hentesként szerepel a történetben, viszont az író-kritikus Mészáros Sándor fotója mellett egy Hatvani László nevű debreceni tanáremberről olvashatunk – miközben Mészáros Sándor debreceni kötődése közismert.

A könyv Kőrösi Zoltán Az utolsó meccs című focis novelláskötetének a párdarabja, akinek tetszett ez a könyv, annak érdemes azt is elolvasni.



Isten veled, Zoli!









Palatinus, Budapest, 2002
200 oldal · ISBN: 9639380555

Találkozások - Kőrösi Zoltán emlékére

Találkozások - Kőrösi Zoltán emlékére




"Óvatosan lépkedj, az álmaimon jársz."

                                                                                       




Képtelen vagyok leírni, elhinni, hogy már nem lesz több találkozás, könyvbemutató, dedikálás. A moly.hu oldalnak a
sok jó könyv mellett Kőrösi Zoltánt is köszönhetem. Itt figyeltem fel a könyveire, egészen pontosan @egy_ember értékelésein keresztül lettem kíváncsi magára az íróra is. 2013-ban jött ki a Magyarka és a természetesen a Könyvfesztiválon Ő is dedikálta az új könyvét. Nekem ott és akkor az első volt a legemlékezetesebb találkozás, mert onnan indult minden. Megvettem a kiadó standján a könyvet a kiadó igazgató-szerkesztőjétől, aki kedvesen invitált, hogy a szerző éppen itt várja a lelkes olvasóit… én mint lelkes (nagyon lelkes) kezdő blogger közöltem is vele: nem is véletlen jöttem én éppen most!


Odaültem hozzá és a bemutatkozás után mondtam egy vallomással kezdeném: még egy sort sem olvastam tőle, DE! nagyon kíváncsi vagyok rá, érdekelnek a regényei, sok jót olvastam róluk
Rögtön rá is kérdezett: hol és kitől? Tudta mi a moly. hu… Nagyon tetszett neki, hogy kíváncsi vagyok, bár még nem is olvastam. Akkor ott jó fél órát beszélgettünk, szerencsére a tömeg elvonult már,
a program a végéhez közeledett. Érdeklődéssel kérdezgetett olvasmányélményekről, a blogról, kamaszokról, fociról, utazásról az életről. Mesélt néhány gondolatot a Magyarka születéséről, történetéről. Szóba kerültek a rúdtáncolók, és a masszázs is. Mondta, visszavár a könyvhétre.
Szót fogadtam, mentem.



Idő közben a nagy kék közösségi oldalon is megkeresett. Ő, mert én nem mertem volna jelölni ismerősnek. Néhány segítő gondolatot, ötletet az írással és a bloggal kapcsolatban is kaptam tőle. Júniusban már „régi jó ismerősként” üdvözölt. Én alig mertem nyögni, habogtam és bevallom zavarban voltam. Ő meg mesélt, válaszolt, amit kérdeztem. A családjáról, gyerekkoráról, hogyan lett író, miért szereti annyira Budapestet, aminek egy egész könyvet is szentelt, és hogy felgyorsult a világ, rohanva élünk.


Addigra a Szerelmes évek kötetét is elolvastam és mondtam is neki: ez nagyon betalált a szívembe. Nem, mintha a Magyarka nem lenne kedves. Nem vette tolakodásnak, sőt érdeklődve kérdezgetett ő is, nem sietett, nem akart gyorsan túl lenni a kötelező dedikálós programon. Érdeklődő volt irányomba is. Akkor a Szerelmes évek (főleg erről beszélgettünk sokat) és a Milyen egy női mell? került dedikálásra.


A Szerelmes évek borítóján ő látható kisfiúként. A hátsó oldalon pedig a szüleivel van, azt a képet a testvére készítette egy balatoni nyaraláson. Nagyon sok személyes élményét beleírta, hiszen a szülők szerelme adta az alapot. Érdeklődve hallgatta a regénye hatását, oldott, mesélős és humoros embernek ismertem meg.


Találkoztunk a szegedi könyvbemutatón, újra a nyári könyvhéten, álltunk a hirtelen támadt, zuhogó eső elöl menekülve a Vörösmarty-tér házai mellé húzódva. A Szívlekvár megjelenése alkalmából a Könyvek éjszakáját is nagyon jó emlékeim közt tartom. Sok kedvenc idézetem van: olyan, mintha rólam is szólna sok történet, bizonyos részek az én történetem is lenne. Zseniálisan és egyszerűen írt. A hangulata, illata, varázsa ott marad velem. Újra olvasom őket és beszerzem a hiányzóakat. Hat könyvem van tőle, mindegyiket másképp dedikálta. Ami mindegyikben ott szerepel: Magyarország.


A Magyarkába először ezt írta nekem:

„TG-nak egy Robinsonáddal egy Magyarországért” Kőrösi Zoltán

A Szívlekvárba ezt írta a megjelenésekor: Barátsággal Gabónak… Zoli.

Legutóbb a kék oldalon írta: az új könyv gyorsan jött és hirtelen írta, kicsit elfáradt. Ígért egyet a Délutáni alvás könyvéből, majd hoz ki a fesztiválra, csak előtte írjak még rá, juttassam eszébe…. Sajnos erre már nem kerül sor, dedikálatlan marad az új regény is. Szó szerint lesokkolt az a három héttel ezelőtti délután, amikor bekapcsoltam a gépet és jött a hír. Felfogtam, de nem akartam hinni.

                                          
                                                                                            
A kortárs irodalom nagyszerű alakja távozott, fájdalmasan korán. Alig egy hónappal az 54. születésnapja előtt. Még most is belesajdul a szívem. Azon a szegedi bemutatón már tudtuk szegény Borbély Szilárdot. A Nagy Rendező bizonyára úgy látta, nagyon egyedül van Ő ott fent az égi kávéházban, így mellé hívta Zolit. Igazán jó társaság, csak mi maradtunk egyedül és nézzük, mi lesz ebből a szeretett Magyarországból. Ők pedig a felhők fölül drukkolnak értünk, nekünk még tart ez a meccs.



A könnyeimmel küszködve írom ezeket a sorokat, számolatlanul hullanak. Egy barátom ment el.

"Egy ember hatvanöt liternyi könnyet sír az élete során, ám egy alkalommal legfeljebb 28 csepp könnyet tud ejteni." - Szerelmes évek - Gyávaság


Más, fájdalmas értelmet nyert:

„Hogy tud zúgni a csend” – nagyon!

Isten veled Zoli!


Köszönöm, hogy velünk voltál!



Kőrösi Zoltán író (1962-2016)

Honlapja szerint két kötete áll megjelenés előtt: március végén lát napvilágot Az ítéletidő című regény a Jelenkor Kiadónál, valamint a könyvhétre jelenik meg kisgyerekeknek szóló verseskötete a Manó könyvek gondozásában.


Főbb művei: A testtől való szabadulás útja (elbeszélések, 1994); A tárt szárnyú lepke(regény, 1996); a Romkert (regény, 1997); a Történetek a csodálatos csecsemők életéből (regény, 1998); a Hentesek kézikönyve (elbeszélések, 1999); az Orrocskák (regény, 2000); a Télidő (2002); a Galambok(tragikomédia, 2003); a Milyen egy női mell? (regény, 2006), a Délutáni alvás (novellák, Burger Barnával, 2007); a Szerelmes évek. Gyávaság (2009), Magyarka (2013), Szívlekvár (2014).

Novellái olasz, héber, orosz, angol, német, francia, hindi, portugál és koreai fordításokban jelentek meg, idegennyelvű kötetei: Sang de cerise (2001, trad: Rozsa Tatar, Gilbert Millet), Tajni nad ruinami (2003, trad.: Jurij Guszev)

az írói weboldal elérhetősége: http://www.korosizoltan.com

Az ítéletidő

Kőrösi Zoltán: Az ítéletidő 








            "Kilyukadt a térkép, és Magyarország kiesett rajta"                                                          












Nehéz erről az immár utolsó regényről írni. Amikor januárban megjelent az író honlapján az örömhír: márciusra várható nem tudhattuk, ez a vége. Sajnálatosan korai, váratlan halála pontot tett az alkotói munka végére. Örökre.

Ezért is felzaklató, nehéz olvasmány a Kőrösi-rajongó olvasónak ez az apokaliptikus képzelgés jelen világunkról. Az alaptéma ismét az, ami annyit foglalkoztatta Kőrösi Zoltánt. Szeretett hazája, és Budapest, a benne élő emberek sorsa.

Az emberiség történelmében bizony már sok esetben előfordult: ez a vég, ettől nem lehet rosszabb. Éljük az életünket, tesszük a dolgunkat, hogy van még idő, ráérünk, tervezünk aztán hirtelen és váratlanul eljön a világvége. Pedig apró előjelek vannak, még ha ezekre legyintünk és nem is veszünk tudomást róluk.

A regény cselekménye két szálon fut. Borisz a kiskamasz születésnapját készül ünnepelni a szüleivel. Éppen tizenkét éves. Anya és  Apa még fogják a "banyatankot" beülnek a Skodába és elugranak bevásárolni. A világvégére senki nem gondol, pedig akár egy bevásárlással is vége lehet a világnak. Ki a fene gondolná, hogy itt van Borisz világának a vége? Összeomlik és felborul az élete, megszűnik a biztonság körülötte a tragikus balesettel. Jön azonban Robi bácsi, aki társául szegődik. Anya-szemeivel, anya-mosolyával ketten próbálják az új helyzetet túlélni, megoldani, ami kész világvége
a fiúcskának.

Ugyanakkor Ferencvárosban is történik valami szokatlan, váratlan, ami a cselekmény másik szálát adja. Az Angyal és Mester utca sarkán megnyílik és beszakad a föld. A Tölcsér nem csak beszippantja a sok szart, szemetet, de ki is okádja magából a felgyülemlett dolgokat. Kitör
a káosz, elindul az anarchia. Angyalok és ördögök jelennek meg az eseményekben.
Mert ugye minden ember angyal, vagy ördög...
A világvége nélkülük elképzelhetetlen, ami az írói fantázia terméke.

Az emberek a szagokkal még csak megbirkóznak, hozzászoknak. Azonban az áramszünet nagyobb problémát ad. Érdekes, nekem tetszetős gondolat volt ez, mi is lenne,
ha három hónapra lekapcsolnák az áramot? Tudnánk élni, létezni nélküle? Milyen áron, mivé válnánk eközben? Már elkényelmesedtünk és hozzászoktunk. Bevallom Merle Malevil regénye is felrémlett bennem olvasás közben. Lehet, már rég a szarban élünk, benne tapicskolunk, de nem vesszük észre. Vagy csak nem akarjuk észrevenni? Inkább hozzászokunk, alkalmazkodunk.

A Duna jelképes "kettészakadása" is utalhat a jelen állapotokra.
Az új lehetetlenné váló körülményekhez alkalmazkodva az emberek próbálják életüket is erre berendezni. A miniszterelnök is megjelenik, "urai vagyunk a helyzetnek". Nem úgy tűnik, nem ezt érezzük. A játék a mi bőrünkre megy. Süllyedő világunk csak bokréta azon a bizonyos kalapon. Kőrösi, aki soha nem politizált most sem a jelen kormányról mondja el, írja le véleményét. Az adott helyzet a tehetetlenségünkről szól a mindenkori vezetőknek. Legyen az ellenzék vagy akár az egyház. A karakterekről sem tudunk meg túl sokat, de ez nem is fontos. Robi bácsi életének nagy titka mégis kiderül, ő, akár mi is lehetünk. Ez már a Magyarkában is megfogalmazódott: le kell menni kurvába, hogy valahogy túléljük. Ezért a helyzetért azonban nem feltétlen az egyén a felelős. A szerb bártulajdonos és a lányok, akik finoman, lépésről lépésre terjeszkednek, veszik uralom alá az egész házat szintén érdekes figurák (az ország kiárusítására most ne is gondoljunk). Csak jelzésszerűen vannak ott, mégis jelentősek. A két Lili hoz némi örömet, boldogságot a szürkeségbe. Az élet értelme az igaz szeretet lehet. "Hát hiszen édes hölgyek és urak, élni, kurva jó dolog, nem igaz?" .


Kőrösi a túlélés reményét az újrakezdés lehetőségét a szeretetben, szerelemben az összefogásban és összetartozásban látja. EZ lehet(ne) a túlélés lehetősége. Okkal írta meg ezt éppen így. Bizonyára sok dolog elképesztette, felháborította, ha ezeket így tartotta fontosnak megírni. Az armageddon elkerülhető, de mi nagyon feszegetjük a húrokat. Ez nem egészen a megszokott, jól ismert Kőrösi-hang. Hangulata a szokott, ugyanakkor fókuszáltabb a története kuszaságaival. Kisember-ábrázolása elnagyoltan érzékletes. A reménytelenség napról napra kúszik be a bőrünk alá, az országot (a házat) már eladtuk..
Jó lenne, ha figyelnénk és észre is vennénk a jeleket. Alig kétszáz oldal, tele keserűséggel, már-már depresszióba hajló, reménytelen bánattal. Keményen fogalmaz, drámai a szöveg. Bizonyára
megosztó lesz, de ez nem baj.

Ezért nehéz ez a kis könyv, az író fájdalma, aggódása átérezhető. Bár adódnak mosolyra alkalmak, szellemes és fura helyzetek, nem túl vidám a kép. A sorok ritmusa darabos és zaklatott sok esetben. Jól adja vissza az író érzéseit. A Kőrösire jellemző mesélős hang most jóval keményebb. Ugyanakkor a rá jellemző gyönyörűséges mondatok is megtalálhatók a szövegben. A szerző most úgy hiszem egy felhőn üldögélve drukkol értünk, itt maradottakért.
A könyvekről az alapján tudok írni elsősorban, milyen érzéseket váltottak ki belőlem. Ez felzaklatott.
Elgondolkodtatott, amolyan "nézzünk már körül, vegyük már észre mi folyik itt", mert ellep a szar.

Köszönöm Kőrösi Zoltán, Isten veled!


"...az angyalok számára ujjpattintás csak egy-egy emberi élet, legyen benne akár sok-sok évtized, viharos szerelem vagy megszenvedett magány..."

Kőrösi Zoltán: Budapest, 1962. március 14. - 2016. február 5.
Író, film-forgatókönyvíró és dramaturg. 17 könyve jelent meg, néhány közismertebb:
A tárt szárnyú lepke (1996), Hentesek kézikönyve (1999), Orrocskák (2000), Budapest, nőváros (2004), Milyen egy női mell? Hazánk szíve (2006), Szerelmes évek - Gyávaság (2007), Az utolsó meccs (2012), Magyarka (2013), Szívlekvár (2014).






Jelenkor, Budapest, 2016
216 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633108499

Az utolsó meccs

Kőrösi Zoltán: Az utolsó meccs  
Történetek a titkos magyar focikönyvből


                                                                   

"Vannak, akik szerint, aki hóban focizik, az másfél óra alatt sokkal több bölcsességet érez meg a test és a lélek kettősségéről, az emberi akarat végességéről és a kiszámíthatatlan sorsfordulatokról, mintha ugyanezen idő alatt Marcus Aurelius hátrahagyott írásait lapozgatná."





Előre bejelentem elfogultságomat, nézzétek el nekem. Rendhagyó könyvajánló-értékelés következik.

A 2012-ben, Burger Barna fotóival illusztrált kötetben 42 novella rajzol ívet a pályák világától az életutat megjelenítő két félidőig. Ezek a futballélmények korántsem csak a fociról szólnak, hanem arról az országról, amit Magyarországnak nevezünk. Amit annyira szeretett Kőrösi Zoltán is.


Szereted a focit? Nem, hát az sem baj. Kőrösi Zoltán szerette. A foci az maga az élet. Lassan, beosztással érdemes olvasni. Kifejezetten ajánlom a focit nem szeretőknek is. Mindegyik darabja szerethető, alázattal mesél, ahogyan azt mindig is tette a szerző minden regényében.
Nem kimondott sportkönyv, nem focitörténelem. Az életről mesél a pályák, öltözők világán át, emberi sorsok életünk elmúlt pillanataira emlékezhetünk.
Az eredményes cselek utáni gólöröm, az ezüstcipő vagy a szabadság tágabb értelmet kap.
Az összetartás, a család és az a hetvenhetes évről mindenkinek vannak emlékei. Test és lélek - simogatása. Ezek vannak a novellákban. Amikor a magyar foci is jobb volt, nem csak a világ.



Magyar focikönyv, amihez idehaza mindenki ért. Van véleménye. Általában minden másnál is ez
a helyzet, azt gondolom. Kőrösi összetéveszthetetlen könnyed hangon mesél, alázattal, sok humorral.

A foci játék. Kikapcsolódás. Szabadság. Régen is így volt ez, amikor a labda minden szabadidőnket kitöltötte. Régi idők focijáról, embereiről, emlékeiről olvashatunk. Amikor kincs volt egy igazi bőrfoci! Mindig akadt mellé társaság, ha nem egyedül is lehetett kapura rúgni. Azok az idők elmúltak, mára már változott a világ ezen a téren is. Azért egy egy sikeres csel után nem marad el a boldogság érzete.

A címe, most a tragikus esemény után különösen szívbemarkoló. Az utolsó meccs... elhangzott váratlanul és érthetetlenül a hármas sípszó. Lefújták onnan fentről, kiállították örökre. Mi meg csak nézünk összeszoruló szívvel, könnyes szemekkel érthetetlenül állunk a történetek előtt.
Nincs több meccs, hiába hittük, van még idő játszani. A két félidő a pokolban már elkezdődött...
Szerettem mindegyiket, de néhány kedves darab: A labdáról, Család, Augusztus huszadika, Test és lélek, A hetvenhetes év, Ösztön, Öltöző, A nagy passzolás, Eső.


Tisztelgő főhajtással KZ emlékének 54. születésnapján. 
Ahogy Darvasi László írta nekrológjában, az Élet és Irodalom-ban: "Nyugodj békében Zoli, mondánk, de még annyit mindenképpen, hogy a szerelés veled marad. A mez, a stoplis, a lábszárvédő. Csak hát a szív, fenébe is, azt mi védi meg?"

A legújabb, utolsó Körösi Zoltán regény a Jelenkor Kiadónál néhány napja jelent meg.
Címe: Az ítéletidő.



A kötetben található novellák: A nagy cselsorozat, avagy a világ legszebb gólja

A labdáról

A fűnyírás

A gyúró titka

A formajavulás

Magyar Pamut

A három nulla

Egy történet a szeretetről

Kötény

A hetvenhetes év

A leggyorsabb szélső

Villanyszünet

Sárga

Fény

Hó

Szabadság

Összetartozás

Ajándék

A stoplik hangja

Hit

Lila

Ezüst cipő

Augusztus huszadika

Család

Ösztön

Csukák

Pálya

Öltöző

Köd

Idézet

Test és lélek

A fekete salak

Eső

Utcák-terek bajnokság

A nagy passzolás

Árnyék

Egy híresebb mezcsere

Egy másik csere

Blaha

Az ember, aki

Az egyik utolsó meccs

Mérkőzés










Kalligram, Pozsony, 2012


188 oldal · keménytáblás · ISBN: 9788081016059 · Illusztrálta: Burger Barna

Szívlekvár

Kőrösi Zoltán: Szívlekvár
   
    „Figyelj, elmesélek neked egy életet”

                                               
                                                                                      





Új könyvében több életet is elmesél nekünk Kőrösi Zoltán, hiszen  öt generációs családregény a Szívlekvár. 


Magyar Sándor a kis unokájának, a családban immár az ötödik Magyar Sándornak meséli el saját életének és felmenőinek történeteit. Ezek a megélt életutak, sorsváltozatok, amelyek a huszadik századi Magyarországon oly jellemzőek adják a regény meséit.
Hol szomorú és meglepő, hol némi ironikus humorral átszőtt történések ezek. Számomra az író egy új oldaláról mutatkozott be: mélyebb és elgondolkodtatóbb ez az új regény.

Ez a hetedik kötete, amit tőle olvastam. Most nincsenek hosszú és ismétlődő körmondatok. Mégis egy-egy rövid mondata nagyobbat üt:

"Egyetlen pokol létezik, és mi abban élünk." vagy  "Hogy tud zúgni a csend."

Nekem sokkal átfogóbbnak és áthallásosabbnak tűnt ez a kötet. Kőrösi mesélőkedve pont olyan,
mint a regénybeli harmadik Magyar Sándoré. Hangulata csodálatos, ahogy az eddigieké is ,visz magával.
A történelem viharain át látjuk az eseményeket. Hogyan hat, szól bele életünkbe a történelem, több mint meglepő! A Magyar család nevét megint csak nem kell magyarázni, ők, mi vagyunk. Hiszen itt mindenki magyar és nem csak a család neve miatt. A Magyarka humora és életszerű története itt is remekül visszatér. Két fő szálon futnak az események: a magyar életút mellé becsatlakozik egy orosz élet meséje is. Luda alakja és élete hol elgondolkoztatott, hol meghatott, hol pedig ledöbbentett a történet sora. Ahogyan igaz ez a Magyar család történetére is.Múlt nélkül nincs jelenünk sem. Azonban a múltan ragadni nem érdemes, tovább kell lépni mindig valamiért.


   

A jó részében valós események és a személyes elbeszélés alapján megírt történetfolyam öt generációról mesél. Van itt szerelem, és háború, éhezés, ország és családépítés és Szibéria.  A sok mesétől a történet kezdetekor még aprócska kisfiú a regény végére már 240 centisre nő meg. A szavak hatalma meglepően nagy. 
A közép-európai emberek létezésének alapja a tragédia és a humor furcsa elegye. Ezt ötvözte, keverte nekünk nagyszerűen az író, és adott az olvasók kezébe egy mély gondolatsort tartalmazó regényt.
Amihez az iróniával átszőtt humoros helyzetek adnak némi feloldást. Az élethez bizony kell egy jó adag humor, csak így lehet elviselni, túlélni. Ezt már megtanultuk negyven év alatt. " Az ember a legalkalmazkodóbb állat" - ugye?


Érdekes és élményekkel teli kalandozás ez a határokon és korokon átívelő családregény, engem megfogott! Számomra az idei év egyik legjobb szépirodalmi könyve ez. Nem cizellálom: ez jó, és kész! Tessék elolvasni! Érdemes. Egyik tanulsága: a mese naggyá tesz. Az emberi sorsok miképpen fonódnak egymásba, mire lehet megoldás egy tyúk, mire jó a szívlekvár. Természetesen a mese végére a cím is magyarázatot kap miért is Szívlekvár? Nos, ennek a tyúk szívéből készült különleges csemegének a regény tanúsága szerint csodálatos tulajdonságai vannak: ez az egyetlen, amellyel a túlságosan óriásira nőtt emberi szív ismét helyreállítható. A történetek gyógyítanak ez kiderül Kőrösi Zoltán új regényéből.

"Hidd el, kedves barátom, egykor még úgy fogunk visszagondolni ezekre a napokra, mint sorsfordító időkre, és csodálkozunk, hogy mi is benne éltünk.
Na ja, nemes sokaság tud cselekedni nagy dolgokat.
Édes Európa, itt vagyunk!"


5/5


Köszönet Kőrösi Zoltánnak és a Libri Kiadónak az élményért!

Nem csak az olvasás örömét, az Olvasás Éjszakáján a könyvbemutatón ott lenni, hallgatni Kőrösit, amint mesél a kötet történetéről, frissen, elsők közt kézbe venni az új könyvet felemelő. Amikor elmeséli egy kérdésre: "ebben a mondatokban benne van az elmúlt húsz évem"

Sorban állni, dedikáltatni, látni, ahogy megismer, mosolyog és kérdés nélkül írja " Barátsággal..."
Beszélget és válaszol. Nem kapkod, nem siet. Sokan voltunk, a bolt zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel, kollégákkal, barátokkal. Hangulata volt az eseménynek, ahogyan az író minden könyvének van egy egyéni varázsa. Öröm volt ismét találkozni, részese lenni ennek a kalandnak. Köszönöm!







 Libri, Budapest, 2014

432 oldal · ISBN: 9789633105115

Két fő szálon halad a regény: egy orosz és egy magyar életút vonul egymás mellett, de a regény egyik jelmondata mégis a „Mindenki magyar”. - See more at: http://www.irodalmijelen.hu/2014-okt-18-1219/konyvbemutato-kolbasszal-koritve#sthash.8Q1LFFw3.dpuf

Két fő szálon halad a regény: egy orosz és egy magyar életút vonul egymás mellett, de a regény egyik jelmondata mégis a „Mindenki magyar”. - See more at: http://www.irodalmijelen.hu/2014-okt-18-1219/konyvbemutato-kolbasszal-koritve#sthash.8Q1LFFw3.dpuf

Budapest, nőváros

Kőrösi Zoltán: Budapest, nőváros 



                                              


         "Budapest például egy hervadófélben szomorkodó asszony, aki időnként a sminkkészlethez nyúl, s megrázza magát,"


Ez a könyv volt a hatodik olvasásom az írótól. Visszavonhatatlanul rajongó lettem. Tetszett már az alap gondolata is: " „Vannak női városok és vannak férfivárosok is," Szeretem a stílusát, azt a hangulatot, ami Kőrösi könyveiből árad, ahogy mesél. Szeretem az ismétléseit. Meglepő, de ugyanazok a szavak, mondatok néha egészen mást idéznek fel másodszorra, mint előszöri olvasáskor.

Kőrösi szereti a Ferencvárost ez kiderül ebből a könyvből, ahogyan a fülszöveg is ígéri: Budapestet és főleg szűkebb lakhelyét, Belső-Ferencvárost jeleníti meg könyvében. Erről olvashatunk novellákba szőtt meséket, gondolatokat. Néha csak épp egy vagy két mondatos kis gondolatszilánkokat.

" Hit
Azt mondja, megbizonyosodott, arról, hogy nem csak a test pusztulhat el úgy, hogy a lélek tovább él, de a lélek is kiröppenhet a testből, s az mégis működhet tovább."

Ez volt az egyik kedvencem a könyvből, ez az, ami megfogott. Mély igazságtartalma nem kérdéses.

Arrafelé talán még az eső is másképp esik.

"Mifelénk még az is szép, ha esik az eső, akár apró szemmel permetezget, akár kövér buborékokkal pattog az aszfalton, sűrűn záporoz,"


Andalítóan szép a hangulata, kivitele ennek a könyvnek. Megelevenedik a múlt és nem csak képekkel.  Olyan "kézen fogsz és haza vezetsz" szerű.
Sétálunk az íróval, Ő pedig mesél nekünk. Mesél szerelmekről, tulipánokról, kidobott heverőkről és a dzsumbujról is. A történetekben pedig emberek, sorsok villannak fel. Nem jó egyvégtében elolvasni a könyvet, mivel az ismétlések miatt unalmassá válhat, de elő-elővéve, olyan megnyugtató és elvarázsoló, békebeli hangulatot hoz elénk, amire szükségünk lehet. Alig 224 oldal, egy hétig olvastam. Szemezgettem, lassan élvezve különleges ízét, hangulatát. Nem lehet, és nem is kell mohón befalni ezt a könyvet. A hangulata este megnyugtatott, velem jött másnap is. Andalítóan szép élmény volt!

                                                       A Ferenc-körút régi házai


   

Tetszett a régi női bölcsesség:
"Arra a kérdésre, hogy vajon mi volna a hosszú és boldog házasság titka, egyszer egy okos asszony habozás nélkül vágta volna rá a választ: etetni kell a bestiát!, tévedés ne essék, ő valóban az evésre és valóban a férjére gondolt, s arra, hogy a legérzékenyebben rezdülő szívhez is a gyomron át vezet az út,"  

                                                                                                 

Régi kávéházi hangulatok, éttermek és kifőzdék, a Vásárcsarnok hangulata is felvillan a történetekben. Budapest az imádott nő. Néhány novella már ismerős volt a  Milyen egy női mell? - Hazánk szíve című regényből. Mégis jó volt újraolvasni. Izgalmas és tanulságos történetek elevenednek meg a lapokon a Ferencváros házairól, jellegzetes épületeiről, régi emberekről.
Nem mellékesen korabeli, gyönyörűségesen szép fotókkal van illusztrálva, ami még jobban hozzájárul a hangulatkeltéshez.
Néha csak egy lámpaoszlop, az idő varázsa, elmúlt pillanatok, emberi életek elevenednek meg a képek segítségével. Természetesen már a borító fotó is megragadja a szemünket, Czabán György fényképeit és a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény archív fotográfiáit láthatjuk a kötetben.

                                                    A Bakáts-tér temploma

 Nehéz kiemelni a novellák közül, hiszen, valami miatt mindegyik megfogott. Persze a hosszabb írásai hangulata és történetei jobban fogják az olvasót. Jobban belefeledkezik ebbe az elmúlt világ pillanataiba, történeteibe, régi emberek, épületek sorsába. Néhány a szívemnek kedves történet: a kezdő Szerelem, majd a Tulipán, Eső, A por szaga és a Hókígyó, Pápa, Fúj a szél, és a Meggyvér címűeket választanám. Ajánlom mindenkinek ezt a kötetet, akár a szerzővel való ismerkedésre is remek alkalom. Nem csak Budapestet ismerheti meg, de aki netán még nem olvasott semmit az írótól, kezdő, ismerkedő olvasásnak is remek kötet! Utána jöhet sorban a többi könyve, nálam a kortárs magyar írók között bizony kedvencem lett Kőrösi Zoltán. A Budapest, nőváros című könyv 2004-ben az Édes Anyanyelvünk pályázat 1. díját nyerte el, illetve megkapta 2005-ben az Év könyve kitüntetést. Ebből a kötetből tv-film is készült Vizy Mária rendezésében, 2008-ban.

  

  

                  
 Kőrösi Zoltán:  
1962. március 14-én született Budapesten. A budapesti ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar-történelem szakon diplomázott 1987-ben. 1989-ben Lisszabonban, Portugáliában élt. 1990-2007 között a Magyar Rádióban dolgozott, 1995-től a Magyar Rádió Irodalmi szerkesztőségének vezetője, 2002 júliusától 2007 áprilisáig a (a megszüntetésig) a Művészeti Főszerkesztőség főszerkesztője volt. 2007. december 31-én távozott a Magyar Rádióból.

Volt lapszerkesztő (Kritika) és könyvsorozat (JAK-füzetek) felelőse, dramaturg és forgatókönyvíró, tanár és műsorkészítő. 1998 óta több éven keresztül tagja volt a MEDIAWAVE-Fényírók fesztiválja nemzetközi zsűrijének, illetve 2001-2008 között a Magyar Mozgókép Közalapítvány játékfilmes szakkollégiumának.
Foglalkozott tanítással is: néhány szemeszteren át a Színház- és Filmművészeti Egyetemen volt óraadó.
Első napvilágot látott novellájával 1992-ben megnyerte a Magyar Napló című irodalmi hetilap Örkény István-novellapályázatát. Ugyanebben az évben jelent meg első kötete, a beszélgetéseket tartalmazó Felrombolás című kötet. 1996-ban megnyerte az ÉS novellapályázatát.  2006-ban József Attila-díjat és Jelenkor-nívódíjat kapott, ebben az évben jelent meg a Milyen egy női mell? – Hazánk szíve című regénye. 2011 márciusában pedig A hűséges férfi - boldogságnovellák című kötete, majd 2012 májusában tizennegyedik könyve: Az utolsó meccs - történetek a titkos magyar focikönyvből című gyűjtemény és a Magyarka című regény. 2014 októberében kerül a boltokba a Szívlekvár című új regénye.

            




Eredeti megjelenés éve: 2004
  Kalligram, Pozsony, 2004

224 oldal · ISBN: 8071496332

    

Télidő

Kőrösi Zoltán: Télidő 




                                                                                               











Ezek a korai novellák és életmorzsák, kis töredékek is nagyon életszagúak. Afféle előtanulmány a Milyen egy női mell? a Szerelmes évek és a Hűséges férfi című, későbbi kötetekhez. Gyönyörű, lírai mondatok
a regényekben bomlanak ki igazán, jól illeszkedve azok hangulatához és cselekményéhez.

Egy- egy történet emberi kapcsolatokról, érzésekről mesél, tiszta gondolatokkal. Színek és hangok, fények és árnyékok, emlékek, boldog és boldogtalan pillanatok, illatok kavarognak. A Nyers hús című novella az egyik legeredetibb talán a kötetben. Ebben édesapja emléke idéződik meg, majd a Portugáliában töltött évek emlékképeivel keveredik.


Szeretem a novellákat: ezek az apró, ellesett életképek, belső érzések és rezdülések, amik nem törekszenek ugyan a teljességre, inkább egy adott pillanatot próbál megfogni, átadni.
Félelmetes volt így utólag, most olvasni a kezdő, Az egész és a beteg történéssorozatát. Ami egy
saját, megélt agyvérzés-közeli állapotról szól. "Most még megúsztuk." - mondja az orvos.


Az író nagy mestere nemcsak az életben való szemlélődésnek, de a látottak átadásának is. A hangulatokat, gyönyörűen megrajzolt képeket jó volt felfedezni a maga teljességében a regényekben. Kőrösitől nem szokatlan, hogy egy-egy novellát, akár egészében is beemel saját regényébe, körbeírja, kikerekíti a történeteket. A köd és a Hókígyó a Budapest, nőváros lapjain tűnik majd fel néhány év múlva. Az egyik, ebben a kis kötetben legmeghatóbb történet Galamb címmel a boldogságnovellákat gazdagítja majd A hűséges férfi lapjain. Pillanatfelvételek, amelyekbe belelopózik az örökkévalóság, vagy annak az árnyéka. Magány, elmúlás, szeret és a családi kapcsolatok villannak fel, igazi Kőrösi-féle mondatok, hangulatokkal. Néha csak egy mondat, de kellően kifejező így is.
Rövidsége ellenére nagyon szíven ütött az "összetúrósodott magány" érzését idéző pár sor. Fájt. 



Sok olyan életszilánk akad ebben a párhuzamos történetekben, ami tovább mutat és sokszor szinte úgy érzem, én is ott vagyok vele együtt, nekem meséli el ezeket a kis történeteket, gondolatokat.
Kőrösi igazán szépen ír, meghittek, idilliek az ellesett élethelyzetek, pillanatok, amiket elénk tár. Családi vonatkozású történet is akad, ami a Hentesek kézikönyvében kerekedik majd ki
Szeretni valóan szomorúak, őszinték és érdekes megfigyeléseket ad át olvasóinak.


Illékony,múló pillanatképek ezek, ahol vagy a sűrű ködről, galambokról és a magányról mesél.
A Madarak ma talán még aktuálisabb, mint amikor leírta ezt
a szelíden szomorú történetet.
Teszi ezt a tőle megszokott, sallangmentes módon, előrevetítve a készülő regények varázsát.
Balogh Gyula meséje a Cserép novellában egy könyvtárosról mesél szokatlan fordulattal és formában.

Foci nélkül nem is lenne igazi egy Kőrösi-kötet. Szakadát úr felkel című novella a focis témát dolgozza fel. Érezni az izomlazító kenőcs és az öltözők izzadtság szagát, az Achilles.ín fantomfájdalmát. Néhány olyan finom trükkel írta meg, amikre csak kiváló labdarúgók képesek. Érzelmesen férfias írások ezek.


Biztosan lett volna még mit elmesélni nekünk, nekem... Talán előkerül még az asztalfiókból, mentett fájlokból néhány szép történet. Érdekelne a véleményed az olimpiáról, néhány magyar filmről, vagy Te onnan fentről hogy látod a könyvkiadás ismétlődő csődjét? Gyorsan és váratlanul, nagyon fiatalon távoztál, hagytál magunkra olvasókat. Ma egy éve, hogy egy felsőbb dimenzióba léptél. Isten veled! 






Nyugodj békében Zoltán! Nem feledlek. :(






                       



Kőrösi Zoltán:
Budapest, 1962. március 14. - 2016. február 5. Író, film-forgatókönyvíró és dramaturg. 17 könyve jelent meg, néhány közismertebb:
A tárt szárnyú lepke (1996), Hentesek kézikönyve (1999), Orrocskák (2000), Budapest, nőváros (2004), Milyen egy női mell? Hazánk szíve (2006), Szerelmes évek - Gyávaság (2009), Az utolsó meccs (2012), Magyarka (2013), Szívlekvár (2014). Az ítéletidő (2016) című utolsó regény megjelenését sajnos már nem érhette meg, ahogyan a gyermekeknek írt Ami a szívedet brummja - medversek is már halála után került az olvasókhoz.












Palatinus, Budapest, 2002
174 oldal · ISBN: 9639380679

Az ördög egy fekete kutya

Jászberényi Sándor: Az ördög egy fekete kutya
                                   és más történetek
                                                                                            















Tavaszi tekercs címmel Kalligram esten vettem részt Szegeden.
Vendégek: Jászberényi Sándor, Kálmán Gábor és Kőrösi Zoltán írók.
Oldott hangulatú, baráti beszélgetés avagy: Van-e élet az irodalom előtt?
A két fiatal, elsőkötetes író és a már közismert Kőrösi Zoltán mesélt a könyveikről. Ki hogyan, honnan került az irodalom közelébe, hogyan éli meg az ismertséget, mit is jelent az, hogy megjelent az első kötet, honnan építkeznek, tervekről beszélgettek.


Már tapasztaltam néhányszor mennyire közelebb hozza az író személyét egy egy ilyen kötetlen beszélgetés. Most is így volt.
Bevallom, a három résztvevőből kettőt nem ismertem, Kőrösi Zoltán kedvéért mentem el... és Jászberényi volt az aki, már a második mondatával lenyűgözött, mikor Kőrösit így mutatta be: " Ő írta a tavalyi év legjobb magyar regényét, a Magyarkát"  (szerintem is).
Saját bevallása szerint kamaszként minden balhéban benne volt… majd 25 évesen rájött: még nem látott semmit a világból, csak tanult róla. Elment élményeket gyűjteni, kalandozni.
Lezser megjelenése, kellemes hangja, izgalmas személyiségére egyből kíváncsi lettem. Nézzük, ki is ő?

Jászberényi Sándor:                  
1980-ban, Sopronban született újságíró, költő és novellista. 

2001-től rendszeresen publikál a fontosabb irodalmi folyóiratokban, versei, novellái jelentek meg az ÉS-ben, Jelenkorban. A könyves.blog.hu egyik alapítója. 2007 óta Egyiptomban él, miután az érdeklődése a Közel-Kelet, Afrika és az iszlám felé fordult. Járt Csádban, (dártfúri konfliktus), Jemenben. Kairó-Budapest saját fotóiból álló kötete 2012-ben jelent meg.
Új, arab élményei alapján íródott novelláskötete a Kalligram Kiadónál decemberben látott napvilágot 2013-ban.

Már a kötet elején felhívja az olvasók figyelmét: minden fikció, a történetek és a valóság megtévesztő hasonlósága a véletlen műve... (ám tudjuk, véletlen nincs). 
Érzésem szerint nagyon vékony ez a határvonal a valóság és a fikció között Jászberényi írásaiban. Olyanok, amik akár ott és úgy megtörténhettek volna. Jászberényi maga is járt ott, ahol a történetek képzeletben játszódnak, a helyszínek is valóságosak. Történetei háborús beszámolók novellák formájában. Ő ott járt, látta és érezte, a saját bőrén tapasztalta a háború borzalmait. A robbanásokat,
a félelmet, a bizonytalanságot. Látta a temetetlen holtakat, érezte a halál szagát. Amit nekünk valóság-közelivé tesz írásaiban, pedig azt gondoljuk a háború messze van ide.

Emberi drámákat, egyéni sorsokat ír le nekünk. Arról szólnak ezek a kis történetek, amiket a híradók pár perces villanásaiban csak éppen látunk, de szinte egyből el is felejtjük. Amit alig fél szemmel nézünk, mert igazán nem érint, messze van tőlünk. Hírek a pokolból... Hiteles képet rajzol, hiszen ezek valós tapasztalatokon, találkozásokból születtek. Szerelmet, vagy ami csak segít túlélni és reményt ad.

A valóság és képzelet hozta létre ezt a tizenöt novellát. Jászberényi elviszi az olvasót a polgárháború sújtotta Bengházitól az egyiptomi forradalmon keresztül Jemenig. Kinyitja a szemünket, felemeli nekünk az üvegburát, amiben itt Európában élünk.
Megmutatva a sivatag lakóit, hiedelmeiket, a törzseket, betekintést engedve azoknak az újságíróknak, fotósoknak a közösségébe is, akik a háborús tudósításból élnek. Érdekes és különös, elborzasztó világ ez. Ott egészen más fontos: a túlélés. Ami még megkapó őszinteségében tetten érhető: a tudósító elhívatott magánya. A motiváció érthető, azonban félelmetes belegondolni, mi áll a hírek, képek, tudósítások mögött. 

    

A címadó novella mellett kiemelném még: Valami a szakmáról, Ikrek, és a Die Toten Schell című írást.  Megrázó és megható egyszerre, drámai pillanatokról szól az utolsó négy novella, (A sivatagban reggel hideg van, főleg!) ez szinte egybefogja és összegzi a kötetet. Hiába csak 196 oldalas, nem olyan, "gyorsan elolvasom, mert rövidek", nem. Ezt emészteni kell, elgondolkodtató, maradandó élményt ad. Egyszerű, pozőrködés nélküli stílusa megfogja az olvasót. Hogy miért is látja ilyennek  a világot, amit egy romló, és pusztulásban lévő helynek fest le? 

Az ördög ott egy  fekete kutya, de mi, emberek "etetjük" ezt a kutyát! Reménytelen a happy end.
A Regisztráció morbid humora némileg oldja a drámai hangulatot. A záró novella pedig remélem írójának is elhozza a lelki békét, megnyugvást, megérdemli.

Örülök, hogy nem csak egy jó hangulatú irodalmi beszélgetésen voltam, hanem kaptam egy olyan élményt a könyv által, ami meghatározó, véleményt formáló. Érdeklődve várom a készülő regényét is, hiszen ez egy erős novelláskötet, írójának pedig nagy lelke van. Nem mellékesen pedig: jól ír. Emberi, kidolgozott és valós történetek gyűjteménye az a kötet. Olyan, ami napokkal később is ott él az ember lelkében.
 
A könyv az Egyesült Államokban 2014 decemberében jelenik meg a New Europe Books kiadásában, Matt Henderson Ellis fordításában és Paul Olichvary szerkesztésében. Olaszországban az Edizioni Anfora fogja kiadni, Szilágyi Mónika fordításában.

Néhány jellemző pillanat a könyvből:
" A hold magasan járt a város felett. A fénye megvilágította a felhőket, az emeletes házakat, a vörös hegyeket. Hűvös volt, mint minden este a hegyekben."
" Mubárák lemondott, a kávézók kinyitottak. Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy leöblítsem a könnygázt pár sörrel."
" Egy pár ácsorgott a lift előtt. Onnan tudtam, hogy turisták, hogy a férfin rövidnadrág volt, rövidnadrágot pedig csak turisták hordanak Kairóban."
" Átkeltek a folyón, és megpillantották a menekülttábort. Nagyobb volt, mint bármelyik város az országban."

Ajánlom mindenkinek!

     

Jászberényi Sándor (Sopron, 1980. október 8. —) magyar újságíró, költő, novellista. 2001-től rendszeresen publikál a fontosabb irodalmi folyóiratokban, versei, novellái jelentek meg az Élet és Irodalomban, a Jelenkorban, más irodalmi lapokban.

 Kalligram, Budapest, 2013

196 oldal · ISBN: 9788081017681

              

A hűséges férfi

Kőrösi Zoltán: A hűséges férfi
 -Boldogságnovellák-

                                                           


                                                                    






" Egyik nap olyan, mint a másik, kérdés, hogy ez ígéret vagy remény."

"Tudják-e, hogy a betegségek oka nemegyszer a lélek gondjaiban keresendő?"


                                             

Szeretem a mai magyar irodalmat. Idei "felfedezettem" Kőrösi Zoltán. Tőle, ez a 20 novellát tartalmazó kötet volt a harmadik olvasásom.

Boldogságnovellák, ígéri az alcím... helyette Kőrösi a magányról ír, a szeretet hiányáról és a halálról. Ezek így bizony elég szomorú, melankolikus dolgok. Boldogság címke alatt nem ezek jutnak eszünkbe. Azért kapunk ám néhány boldogság morzsát is! Könnyen olvasható, elgondolkodtató pillanatokról mesél nekünk.

Kiderül, hűségből kifolyólag is lehetünk magányosak. Egyszerű, sallangmentes sorok. Igazi emberi pillanatok, élethelyzetek vannak a lapokon. Talán arra akarja felhívni figyelmünket az író, hogy figyeljünk magunkra és vegyük észre az apró pillanatokat, amikor boldogok vagyunk. Mert arra, legtöbbször csak utólag jövünk rá.


Angyalka - az első novella címe, ami egy hosszú házasság végéről szól. Erzsike a feleség meghal. A férj magára marad a gyászával. fájdalmával. Szinte a feleségével együtt az életkedvét is elveszíti... ugye ismerős helyzet? Megkapó lírája van. Amolyan visszapillantás az elmúlt boldogságra. Az elengedést is tanulni kell.

Az évszakok is szemléletes képeket adnak a történetekhez. Tetszettek: a Villamos, Szél, Vasárnap, Nyár című életpillanatokat felvillantó meséi is. Kőrösi biztosan jó megfigyelő, nyitott szemmel jár-kel. Olyan, mintha utazgatna egy villamoson és figyelné az embereket, vagy egy padon üldögélve szemlélődne. Kitalálja, megírja az életútjukat, sorsukat. Minden szerelmünk, örömünk és bánatunk ott van az arcunkon, lelkünkben hordozzuk.

"A villamosra felszállt egy asszony, zsákszerű tanárnőtáska húzta a vállát, az ormótlan télikabát kigombolva lógott rajta, csaknem leért a kitaposott, megnyúlt cipőjéig."

Ilyen elkapott, megélt pillanatokból épül fel a mindennapi kis boldogságunk. Amit sokszor észre
sem veszünk, csak amikor már elmúlt, véget ért. Ki nem figyelte már meg az útitársát és gondolkodott magában azon, vajon ki ő, honnan jön és hová tart? Hol van a boldogság? Lehet, elég lenne, ha utólag tudjuk jó életünk volt. Nem felejteni, emlékezni, ragaszkodni a régi örömökhöz, társakhoz, barátokhoz. Lelkünkben őrizni tovább azt, ami fontos volt.

"Kenyeret vett, felvágottakat, tejet, savanyúságot, néha sört is, afféle ételeket, amiket az egyedül élő férfiak visznek haza, a házban, a liftnél köszönt, ha köszöntek neki, válaszolt, ha válaszoltak neki,"

 Kőrösi megint olyan szépen ír, meghittek, szomorúan idilliek az ellesett élethelyzetek, pillanatok, amiket elénk tár. Szeretni valóan szomorúak, mégis az őszinte boldogságról, egymáshoz tartozásról mesélnek. Emberiek. Olyanok, amit mindannyian ismerünk életünkből.
Kedveltem még:  Szeretni, Mag a hó alatt, Május, Pékkrémes, és a záró novella az Utazás-t.

Külön kiemelném még a Vonatok című novellát! Egy történetben is több kicsi történet. Színek, hangok, fények és árnyékok, boldog és boldogtalan pillanatok. Maga az élet.

„..nem az a kérdés, hogy van-e boldogság, nem is az a kérdés, hogy mi a boldogság, a szenvedés hiánya, az a boldogság, hogy amikor már elmúlt az élet, akkor is lehessen emlékezni rá..”

Számomra a kötet üzenete még: lassítsunk, figyeljünk a másikra és "Éljük" az életünket. A napi apró kis örömök is fontosak, vegyük észre őket! Valóban a kis semmiségeken múlnak nagy pillanatok.
Köszönet ezért a szép-szomorú élményért!

5/5.

Kalligram, Pozsony, 2011

156 oldal · ISBN: 9788081014079

Szerelmes évek

Kőrösi Zoltán: Szerelmes évek
(Gyávaság)

                                                       
                                                                  




 "az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és az, ahogyan visszaemlékszik, amikor el akarja mesélni."







Nagyszerű, tartalmas olvasmány, a kortárs irodalmat kedvelőknek ajánlom. Szerettem olvasni, sok régi kedves emléket idézett fel bennem gyerekkoromból a könyv.  Jó volt újra emlékezni, elmerülni a múltban. Szépen megírt, magával ragadó történet. Igazi gyöngyszem, tökéletes hangulata van.

Idilli, szagos családregény. Érdekes, némi retro-hatású is, hiszen a hetvenes évekről szól. Amikor javában a szocializmust építettük lelkesen. Mi, a "legvidámabb barakk" lakói. Benne éltem én is, gyermekéveim jó része erre a korszakra esett, sok jellegzetes emlék tért vissza olvasás közben.
A lehetőségeink „országszerte” ugyanazok voltak. Sok valós gondolat, kellett ez nekem most nagyon!
Szép, szomorú élettörténetek, emlékek halmaza.  Így visszaolvasva, valóban szép életük volt, a lehetőségeikhez képest. Persze egészen más utólag megélni, mint benne élni. A gyermekkor békéje meghatóan jön vissza a sorok olvasása közben.

"Van-e szaga az összemosódó éveknek?
A kék-fehér, pöttyös papíros Baba szappan illata.
A sárga flakonos, fekete kupakos tojássampon szaga... A vörös salak szaga, a tribün szaga, a zászlórudak szaga és a zászlók szaga, a nyírfák szaga, a zöldre mázolt kerítés szaga, a vászonköpenyek szaga, a kilincs szaga, a frissen vágott fű szaga, a mozaikos műkő szaga, az úttörőing ruhaszaga, a beton szaga, a fehér tornacipő szaga. Az évek átható porszaga, az egyforma délutánok szaga."

" – Új élet? Miféle új? De hát nekem egyáltalán nem kell új élet – mondta a gyertyafénynek Márkus Gizella. – Hiszen még ezt a mostanit se kezdtem el."



Alig néhány évvel vagyok fiatalabb az írónál, így kortársak vagyunk. ía wartburg-szag, és minden más, amit mesél nekem is pontosan ugyan azt jelentette. Nekünk is ilyen autónk volt, (a rendszámára a mai napig emlékszem: IE 53-25), nagyon hatásosak az egyéb illatok megidézései is. Hogyan is lehet egy illatot leírni? Lehet. Kőrösi prózája nem fordul giccsbe, nem lesz hatásvadász, pontos képet ad arról, ami bár elmúlt, mégis maradandóan meghatározó maradt.

Kőrösi Zoltán remekül idézi fel az elmúlt békeévek jellemző illatait, mozzanatait. Ezt is nagyon szerettem benne a hangulata mellett. A sok pontos, valós gondolat, a mese az öt diófa ültetéséről,
az öt fiú születésekor illetve a fiúk különleges adottságairól szóló történetek. Érzelmeket kelt, de nem manipulál, emberi és valós marad.

"És hogy ott, ahol a hátsó kert kezdődik a pajta mellett, a Papa minden fia születésekor egy diófát ültetett, meglehet, évekkel ezelőtt talán maga se hitte, hogy ilyen sok helyre lesz szükség, öt diófa áll most sorban egymás mellett,"


 Az összetartozás szentsége, ahogy a fiúk végig mentek apjukkal a falun, vagy a vidéki búcsú leírása, a buszos üdülések emléke bennem is megidézte a múlt ezen emlékeit . A gyerekek ovis- iskolai élményei, mind hitelesen, jó érzékkel jelenítik meg az adott kort, hozzák a hangulatát. Szinte újra éltem azt a korszakot. Gyönyörű líraisággal ír az elmúlásról is. Szép párhuzamot von az idős emberek halála, majd a gyerekek halála és a diófák pusztulása közt. Sorsok, amik az időben összefonódnak.

"Egy óra múltán, amikor duzzadt arccal felébredt a nagycsoport, az asztaloknál a konyhások már terítettek az uzsonnához.
Lekváros kenyér.
A legrosszabb a finomfőzelék és az almafőzelék, legjobb a tejbegríz.
A tejbegríznél csak egy jobb van, a tejberizs, de az oviban az úgysincsen."

 Összegzésnek talán annyit, Kőrösi szavaival:

"Vannak olyan napok, gondolta Apa Apukája, olyan napok, mintha összesűrűsödne bennünk az idő."
"Milyen kár, hogy a legtöbb ember csak az emlékeiben tudja igazán megélni az életét – mondta Márkus Géza"

"Néha a bátorság közelről akár gyávaságnak is tűnhet. Csakhogy gyávaság és bátorság mibenlétét a túlélés dönti el. Igenis, a túlélés. Mert az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és az, ahogyan visszaemlékszik, amikor el akarja mesélni." 


A könyvhöz remekül illenek a borító fekete-fehér fotói. Ezek az író saját gyerekkorát idézik fel. A boldog, szerelmes éveket a szülők oltalmában egy elmúlt, gondtalan, naiv gyermeki létet. Persze tudom, más volt gyermekként akkoriban élni. Kiemelném még az oldala, lapok szélén fellelhető szómagyarázatot. Ötletes, érdekes és hasznos.

Volt szerencsém az íróval a személyes találkozóra, beszélgetésre. Élmény volt, ahogy mesélt, mit a regény. Számomra ez a regény, hetekkel az elolvasása után is még frissen él bennem, foglalkoztat, az idei év egyik maradandó olvasását adta. Későbbi újraolvasása egészen biztos. A kedvencek között a helye.
Köszönöm ezeket az emlékeket és a szép dedikációt is a könyvembe.

Kalligram, Pozsony, 2009

342 oldal · ISBN: 9788081011504