Találkozások - Kőrösi Zoltán emlékére

Találkozások - Kőrösi Zoltán emlékére




"Óvatosan lépkedj, az álmaimon jársz."

                                                                                       




Képtelen vagyok leírni, elhinni, hogy már nem lesz több találkozás, könyvbemutató, dedikálás. A moly.hu oldalnak a
sok jó könyv mellett Kőrösi Zoltánt is köszönhetem. Itt figyeltem fel a könyveire, egészen pontosan @egy_ember értékelésein keresztül lettem kíváncsi magára az íróra is. 2013-ban jött ki a Magyarka és a természetesen a Könyvfesztiválon Ő is dedikálta az új könyvét. Nekem ott és akkor az első volt a legemlékezetesebb találkozás, mert onnan indult minden. Megvettem a kiadó standján a könyvet a kiadó igazgató-szerkesztőjétől, aki kedvesen invitált, hogy a szerző éppen itt várja a lelkes olvasóit… én mint lelkes (nagyon lelkes) kezdő blogger közöltem is vele: nem is véletlen jöttem én éppen most!


Odaültem hozzá és a bemutatkozás után mondtam egy vallomással kezdeném: még egy sort sem olvastam tőle, DE! nagyon kíváncsi vagyok rá, érdekelnek a regényei, sok jót olvastam róluk
Rögtön rá is kérdezett: hol és kitől? Tudta mi a moly. hu… Nagyon tetszett neki, hogy kíváncsi vagyok, bár még nem is olvastam. Akkor ott jó fél órát beszélgettünk, szerencsére a tömeg elvonult már,
a program a végéhez közeledett. Érdeklődéssel kérdezgetett olvasmányélményekről, a blogról, kamaszokról, fociról, utazásról az életről. Mesélt néhány gondolatot a Magyarka születéséről, történetéről. Szóba kerültek a rúdtáncolók, és a masszázs is. Mondta, visszavár a könyvhétre.
Szót fogadtam, mentem.



Idő közben a nagy kék közösségi oldalon is megkeresett. Ő, mert én nem mertem volna jelölni ismerősnek. Néhány segítő gondolatot, ötletet az írással és a bloggal kapcsolatban is kaptam tőle. Júniusban már „régi jó ismerősként” üdvözölt. Én alig mertem nyögni, habogtam és bevallom zavarban voltam. Ő meg mesélt, válaszolt, amit kérdeztem. A családjáról, gyerekkoráról, hogyan lett író, miért szereti annyira Budapestet, aminek egy egész könyvet is szentelt, és hogy felgyorsult a világ, rohanva élünk.


Addigra a Szerelmes évek kötetét is elolvastam és mondtam is neki: ez nagyon betalált a szívembe. Nem, mintha a Magyarka nem lenne kedves. Nem vette tolakodásnak, sőt érdeklődve kérdezgetett ő is, nem sietett, nem akart gyorsan túl lenni a kötelező dedikálós programon. Érdeklődő volt irányomba is. Akkor a Szerelmes évek (főleg erről beszélgettünk sokat) és a Milyen egy női mell? került dedikálásra.


A Szerelmes évek borítóján ő látható kisfiúként. A hátsó oldalon pedig a szüleivel van, azt a képet a testvére készítette egy balatoni nyaraláson. Nagyon sok személyes élményét beleírta, hiszen a szülők szerelme adta az alapot. Érdeklődve hallgatta a regénye hatását, oldott, mesélős és humoros embernek ismertem meg.


Találkoztunk a szegedi könyvbemutatón, újra a nyári könyvhéten, álltunk a hirtelen támadt, zuhogó eső elöl menekülve a Vörösmarty-tér házai mellé húzódva. A Szívlekvár megjelenése alkalmából a Könyvek éjszakáját is nagyon jó emlékeim közt tartom. Sok kedvenc idézetem van: olyan, mintha rólam is szólna sok történet, bizonyos részek az én történetem is lenne. Zseniálisan és egyszerűen írt. A hangulata, illata, varázsa ott marad velem. Újra olvasom őket és beszerzem a hiányzóakat. Hat könyvem van tőle, mindegyiket másképp dedikálta. Ami mindegyikben ott szerepel: Magyarország.


A Magyarkába először ezt írta nekem:

„TG-nak egy Robinsonáddal egy Magyarországért” Kőrösi Zoltán

A Szívlekvárba ezt írta a megjelenésekor: Barátsággal Gabónak… Zoli.

Legutóbb a kék oldalon írta: az új könyv gyorsan jött és hirtelen írta, kicsit elfáradt. Ígért egyet a Délutáni alvás könyvéből, majd hoz ki a fesztiválra, csak előtte írjak még rá, juttassam eszébe…. Sajnos erre már nem kerül sor, dedikálatlan marad az új regény is. Szó szerint lesokkolt az a három héttel ezelőtti délután, amikor bekapcsoltam a gépet és jött a hír. Felfogtam, de nem akartam hinni.

                                          
                                                                                            
A kortárs irodalom nagyszerű alakja távozott, fájdalmasan korán. Alig egy hónappal az 54. születésnapja előtt. Még most is belesajdul a szívem. Azon a szegedi bemutatón már tudtuk szegény Borbély Szilárdot. A Nagy Rendező bizonyára úgy látta, nagyon egyedül van Ő ott fent az égi kávéházban, így mellé hívta Zolit. Igazán jó társaság, csak mi maradtunk egyedül és nézzük, mi lesz ebből a szeretett Magyarországból. Ők pedig a felhők fölül drukkolnak értünk, nekünk még tart ez a meccs.



A könnyeimmel küszködve írom ezeket a sorokat, számolatlanul hullanak. Egy barátom ment el.

"Egy ember hatvanöt liternyi könnyet sír az élete során, ám egy alkalommal legfeljebb 28 csepp könnyet tud ejteni." - Szerelmes évek - Gyávaság


Más, fájdalmas értelmet nyert:

„Hogy tud zúgni a csend” – nagyon!

Isten veled Zoli!


Köszönöm, hogy velünk voltál!



Kőrösi Zoltán író (1962-2016)

Honlapja szerint két kötete áll megjelenés előtt: március végén lát napvilágot Az ítéletidő című regény a Jelenkor Kiadónál, valamint a könyvhétre jelenik meg kisgyerekeknek szóló verseskötete a Manó könyvek gondozásában.


Főbb művei: A testtől való szabadulás útja (elbeszélések, 1994); A tárt szárnyú lepke(regény, 1996); a Romkert (regény, 1997); a Történetek a csodálatos csecsemők életéből (regény, 1998); a Hentesek kézikönyve (elbeszélések, 1999); az Orrocskák (regény, 2000); a Télidő (2002); a Galambok(tragikomédia, 2003); a Milyen egy női mell? (regény, 2006), a Délutáni alvás (novellák, Burger Barnával, 2007); a Szerelmes évek. Gyávaság (2009), Magyarka (2013), Szívlekvár (2014).

Novellái olasz, héber, orosz, angol, német, francia, hindi, portugál és koreai fordításokban jelentek meg, idegennyelvű kötetei: Sang de cerise (2001, trad: Rozsa Tatar, Gilbert Millet), Tajni nad ruinami (2003, trad.: Jurij Guszev)

az írói weboldal elérhetősége: http://www.korosizoltan.com