2014. február 25., kedd

Az ördög egy fekete kutya

Jászberényi Sándor: Az ördög egy fekete kutya
                                   és más történetek
                                                                                            










Tavaszi tekercs címmel Kalligram esten vettem részt a múlt héten, Szegeden.
Vendégek: Jászberényi Sándor, Kálmán Gábor és Kőrösi Zoltán írók.
Oldott hangulatú, baráti beszélgetés avagy: Van-e élet az irodalom előtt?
A két fiatal, elsőkötetes író és a már közismert Kőrösi Zoltán mesélt a könyveikről. Ki hogyan, honnan került az irodalom közelébe, hogyan éli meg az ismertséget, mit is jelent az, hogy megjelent az első kötet, honnan építkeznek, tervekről beszélgettek.


Már tapasztaltam néhányszor mennyire közelebb hozza az író személyét egy egy ilyen kötetlen beszélgetés. Most is így volt.
Bevallom, a három résztvevőből kettőt nem ismertem, Kőrösi Zoltán kedvéért mentem el... és Jászberényi volt az aki, már a második mondatával lenyűgözött, mikor Kőrösit így mutatta be: " Ő írta a tavalyi év legjobb magyar regényét, a Magyarkát"  (szerintem is).
Saját bevallása szerint kamaszként minden balhéban benne volt… majd 25 évesen rájött: még nem látott semmit a világból, csak tanult róla. Elment élményeket gyűjteni, kalandozni.
Lezser megjelenése, kellemes hangja érdekes személyiségére egyből kíváncsi lettem. Nézzük, ki is ő?

Jászberényi Sándor:                  
1980-ban, Sopronban született újságíró, költő és novellista. 

2001-től rendszeresen publikál a fontosabb irodalmi folyóiratokban, versei, novellái jelentek meg az ÉS-ben, Jelenkorban. A könyves.blog.hu egyik alapítója. 2007 óta Egyiptomban él, miután az érdeklődése a Közel-Kelet, Afrika és az iszlám felé fordult. Járt Csádban, (dártfúri konfliktus), Jemenben. Kairó-Budapest saját fotóiból álló kötete 2012-ben jelent meg.
Új, arab élményei alapján íródott novelláskötete a Kalligram Kiadónál decemberben látott napvilágot 2013-ban.

Már a kötet elején felhívja az olvasók figyelmét: minden fikció, a történetek és a valóság megtévesztő hasonlósága a véletlen műve...
Érzésem szerint nagyon vékony ez a határvonal a valóság és a fikció között Jászberényi írásaiban. Olyanok, amik akár ott és úgy megtörténhettek volna. Jászberényi maga is járt ott, ahol a történetek képzeletben játszódnak, a helyszínek is valóságosak. Történetei háborús beszámolók novellák formájában. Ő ott járt, látta és érezte, a saját bőrén tapasztalta a háború borzalmait. A robbanásokat,
a félelmet, a bizonytalanságot. Látta a temetetlen holtakat, érezte a halál szagát.

Emberi drámákat, egyéni sorsokat ír le nekünk. Arról szólnak ezek a kis történetek, amiket a híradók pár perces villanásaiban csak éppen látunk, de szinte egyből el is felejtjük. Amit alig fél szemmel nézünk, mert igazán nem érint, messze van tőlünk. Hírek a pokolból... Hiteles képet rajzol, hiszen ezek valós tapasztalatokon, találkozásokból születtek. Szerelmet, vagy ami csak segít túlélni és reményt ad.

A valóság és képzelet hozta létre ezt a tizenöt novellát. Jászberényi elviszi az olvasót a polgárháború sújtotta Bengházitól az egyiptomi forradalmon keresztül Jemenig. Kinyitja a szemünket, felemeli nekünk az üvegburát, amiben itt Európában élünk.
Megmutatva a sivatag lakóit, hiedelmeiket, a törzseket, betekintést engedve azoknak az újságíróknak, fotósoknak a közösségébe is, akik a háborús tudósításból élnek. Érdekes és különös világ ez.




A címadó novella mellett kiemelném még: Valami a szakmáról, Ikrek, és a Die Toten Schell című írást.  Nagyon drámai pillanatokról szól az utolsó négy novella, (A sivatagban reggel hideg van, főleg!) ez szinte egybefogja és összegzi a kötetet. Hiába csak 196 oldalas, nem olyan, "gyorsan elolvasom, mert rövidek", nem. Ezt emészteni kell, megható és megrázó, maradandó élményt ad.
Hogy miért látja ilyennek  a világot, amit egy romló, és pusztulásban lévő helynek fest le? 
Az ördög ott egy  fekete kutya, de mi, emberek "etetjük" ezt a kutyát! Reménytelen a happy end.
A Regisztráció morbid humora némileg oldja a drámai hangulatot.A záró novella pedig remélem írójának is elhozza a lelki békét, megnyugvást, megérdemli.

Örülök, hogy nem csak egy jó hangulatú irodalmi beszélgetésen voltam, hanem kaptam egy olyan élményt a könyv által, ami meghatározó. Érdeklődve várom a készülő regényét is, hiszen ez egy erős novelláskötet, írójának pedig nagy lelke van. Nem mellékesen pedig: jól ír. Emberi, kidolgozott és megható történetek gyűjteménye az a kötet. Olyan, ami napokkal később is ott él az ember lelkében.
 
A könyv az Egyesült Államokban 2014 decemberében jelenik meg a New Europe Books kiadásában, Matt Henderson Ellis fordításában és Paul Olichvary szerkesztésében. Olaszországban az Edizioni Anfora fogja kiadni, Szilágyi Mónika fordításában.

Néhány jellemző pillanat a könyvből:
" A hold magasan járt a város felett. A fénye megvilágította a felhőket, az emeletes házakat, a vörös hegyeket. Hűvös volt, mint minden este a hegyekben."
" Mubárák lemondott, a kávézók kinyitottak. Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy leöblítsem a könnygázt pár sörrel."
" Egy pár ácsorgott a lift előtt. Onnan tudtam, hogy turisták, hogy a férfin rövidnadrág volt, rövidnadrágot pedig csak turisták hordanak Kairóban."
" Átkeltek a folyón, és megpillantották a menekülttábort. Nagyobb volt, mint bármelyik város az országban."

Ajánlom mindenkinek!

 Kalligram, Budapest, 2013
196 oldal · ISBN: 9788081017681
              



1 megjegyzés:

  1. Jó ez a trailer!
    Szóval, én nem tudtam olvasás közben, hogy Jászberényi jár(t) már ott, vagy az egész a fantázia szüleménye, de az írásodból kiderült, hogy igen. Tényleg érdekes, hogy valaki vágyik abba a világba.
    Mondjuk más az az érzés, hogy tudod, hazajöhetsz. Ahogy egyszer egy vak mondta a "Láthatatlan kiállítás" kapcsán, hogy egy látó ember, aki bejön a kiállításra, és végigmegy a koromsötét pályán, bekötött szemmel, még ha átérzi is, milyen lehet vaknak lenni, nem tudja igazából milyen az, mert mindvégig tudja, hogy ha kijön a pályáról, a kiállításról, ki fogja nyitni a szemét, és látni fog.
    Kicsit ez is ilyen. Reménytelen, de te még elmenekülhetsz.
    Mindegy, jó kis összefoglalót írtál :)

    VálaszTörlés