Hóvirágünnep

 

Bohumil Hrabal: Hóvirágünnep




                                                            

A címadó Hóvirágünnep talán sokak előtt ismerős lehet, hiszen Jiri Menzel filmre is vitte ezt a történetet 1983-ban. A kötet sava-borsa mégis az, hogy a tizehét novellából nyolc olyan írás, amely most először jelenik meg magyar fordításban.

A cselekmény helyszíne Kersko, a Prágához közeli falucska, ahol Hrabalnak is volt egy házikója. Életének jelentős részét itt élte le, ez köti össze a novellákat. Ezen a településen és a környék erdeiben játszódik, az itt élő egyszerű, hétköznapi emberek mindennapjaiba leshetünk be. Többnyire humoros, de lírai vagy tragikus pillanatokat is tartalmaz, jó egyensúlyban jelenítve meg a falu különös lakóinak történetét, hobbijaikat és néha furcsa kapcsolataikat.

Kiemelni nehéz, de Leli és Liman úr mindent vitt, a címadó novella mellett. Ebben két, szomszédos vadásztársaság összeveszik a zsákmányon, de a finom ebéd és a sör minden problémát megold. Olvashatunk még egy megvadult tehénről, avagy két macskáról is. Közismert, hogy Hrabal nagy macskarajongó volt, így Lucinka és Pavlína története kihagyhatatlan. A Gyereknap pedig a mosolyról gondoskodik.

Az egyik legdrámaibb, mégis érzékeny lírával megírt novella A legszebb szemek. Itt az őzek életébe, sorsába leshetünk be, ami az anyai szeretetnek állít emléket. Megrázó erővel megírt próza.
Kakra úr története zárja a sort, aki a legtöbbre vitte a kerskói erdőből. Miért, az kiderül a novellából. Igazán szép, kedves történet A haja, mint a len, vagy a természet fontosságát megjelenítő Hótörte fák az erdőben írás.

Be kell vallanom, hogy több történet is nagyon kellemesen meglepett, ugyanakkor voltak olyanok is, amelyekkel küszködtem, letaglózott a drámaisága, vegyes érzelmeket keltett bennem.
Kétségtelen, hogy mindegyik jól megírt, letisztult, értékeltem, hogy a szerző nyelvezete szinte költői, melankolikus és hatásos, jó egyensúlyt ad a nosztalgikus, vicces elemekkel keveredve. A dráma pedig szintén az élet része, az itt élők hétköznapjaiból sem marad ki. 

A legszürkébb hétköznapok is színes, mozgalmas képekkel kerülnek elénk, itt mindig történik valami, nem unalmas egyhangúságban telnek a mindennapok. A cseh kisemberek utolérhetetlen leleményességgel élik az életüket. Abszurd, vicces, néhol meglehetősen mély és filozofikus hangon szólalnak meg ezek a novellák. Szeretem Hrabal hosszú mondatait, a kicsit szomorkás, keserédes történeteit, a gyönyörű tájleírásokat. Kerskó erdői, a friss levegő érezhető a novellákban, ahogy megihlette a Mestert. Bohumil Hrabal egyszerűen utánozhatatlan. A hangulat és a karakterek kiválóak, Kersko és az itt élő hétköznapi emberek együttese tökéletes atmoszférát ad. Ami a legjobban tetszik, az ennek a prózának az emberi oldala. Hrabal nem ítélkezik senki felett, csak megmutatja ezeket az embereket, helyzeteket, az életképek szemléletesek. 1965-től haláláig ez volt Hrabal második otthona, ismeri a környék erdőit, embereit. A hétköznapi élet szereplőiből és apró történeteiből csodát varázsol elénk. 

Aki elkötelezett rajongója a Mesternek, annak kihagyhatatlan, de ismerkedésnek is tökéletes választás lehet ez a novelláskötet.




Kedvezménnyel ITT rendelhető a kötet!



Európa, Budapest, 2026
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786151062234 · Fordította: Körtvélyessy Klára, Lakatos Attila, Varga György, V. Detre Zsuzsa