Cserhalmi

 

Csáki Judit: Cserhalmi
Nem lehet mindennap meghalni





                                                  

Cserhalmi igazán kiemelkedő, karizmatikus színművész. Pályája során több mint 200 filmben tűnt fel, rengeteg színpadi szerep fűződik nevéhez. Ha Cserhalmi, akkor nekem elsőre a Kísértet Lublón főszerepe ugrik be, ott figyeltem fel igazán rá, még javában kiskamaszként. Ezen kosztümös, kalandos romantikus filmje után jöttek sorban a nagyszerű K.O., kicsit később a Dögkeselyű, Hajnali háztetők vagy a Nagy generáció. Sajnos színházban nem volt szerencsém látni, csak tv-közvetítések által láthattam, illetve a Férfi és nő koncerten, amiről itt nem igazán esik szó.


Tetszett ez a mesélős, anekdotázós történetvezetés, ami visszatekintés, összefoglaló pályakép is egyben. Feltűnnek a régi nagyok, meghatározó szerepek, filmek sora. Nem volt zavaró számomra az időben való ugrálás, sőt, sokkal barátibbá tette a beszélgetés atmoszféráját. Amolyan monológ-szerűen elevenedik meg az élete, szerepeinek sora. A kaszkadőrködésről, a vívásról, lovakról való elmélkedése is fontos adalék a könyvben, vagy a jelen élete. 

Értékválsággal ​küszködő világunkban a hitelességnek különösen nagy jelentősége van. Cserhalmi önazonos, végig hiteles, olyan, amilyennek megismertük, megszerettük. Érdemes a sorok közt is olvasni a kultúrpolitikai alakok hozzáállásáról, elismerésekről, vagy éppen kollégákról. Sűrű szöveg, informatív, sok meglepő háttér elevenedik meg, világít rá összefüggésekre. Család, szerelmek, barátok, emlékezetes szerepek sora kel életre. 

Kifejezetten érdemes odafigyelni gondolataira, ő hogy látja maga körül a világot, a szakmát, a forgatásokat megidézve, avagy a kollégákról emlékezik. Vitathatatlanul az egyik legismertebb és legnépszerűbb magyar színész, aki színháztörténelmet mesél, a vagány srác a pesti éjszakai életből a debreceni évek indulásáról is megemlékezik, ami a családi hátterét is megmutaja. Szomorú volt olyanokról olvasni, akik már nincsenek velünk, mégis formálták, nyomot hagytak. Balkay Géza, Bódy Gábor vagy Zala Márk... elképesztő végig a névsor. 

     

Tetszett, ahogy reflektál napjaink színházi történéseire, ahogyan a politika belemászott a művészek életébe. Barátságok szakadtak meg, alakultak át. Véleménye fontos és végig kordokumentumnak is olvashatjuk...eleinte a szocializmusról, később pedig a jelen helyzetről. Felidéződik az ominózus 12 pont elmondása is, ami meghatározó állomás volt. 

A díjakról is esik szó, ahogyan jó volt visszaidézni az elmúlt évtizedek kiemelkedő kollégáit. Latinovits barátsága, Major, Gobbi, Törőcsik portréi villannak fel, de olvashatunk a rendezőkről is, akikkel dolgozott. Nem pletykál, véletlenül sem bulvár, egy lebilincselő életrajzi kötet. Nem felsorolásokból áll, egy kiemelkedő pálya színes és mozgalmas pillanatairól, szereplőiről mesél. Remek volt a címválasztás, valamint az, ami mögötte van. 

Cserhalmi személyisége végig remekül érezhető, fesztelenül, őszintén mesél, vállalja érzelmeit, gondolatait. Eleven színháztörténet, amiből kirajzolódik az ember. Számtalan fotó teszi teljessé az összképet. 

Olvastam volna még, ha kétszer ilyen hosszú is.







   

Cserhalmi György 1948-ban született Budapesten, jelenleg Kékkúton él. 1971-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Többek között a Nemzeti Színház és a Radnóti Színház tagja, a Katona József Színház alapító tagja volt. A magyar filmművészet megkerülhetetlen és legendás alakja, aki olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Jancsó Miklós, Fábri Zoltán, Makk Károly, Szabó István vagy Tarr Béla.



Open Books, Budapest, 2024
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635725090