Clare Pooley:
Hogyan öregedjünk méltóságmentesen?
Igazán üdítő élmény volt ezt a könyvet olvasni. Eleinte voltak fenntartásaim, de nem bántam meg az olvasást, sőt! Egy igazán eredeti, életmódtanácsadó könyvnek is megfelelt a regény. Teljesen romba dönti az idősekről alkotott, sok esetben sztereotíp véleményt. Igen, így is lehet, így kellene élni.
A történet egy szórakoztató olvasmány, tele humorral és megélt életbölcsességgel, az öregedés lassú és megállíthatatlan folyamatával. Olyan fontos témák kerülnek terítékre mint a magány, párkapcsolati problémák, szülő-gyerek viszony. Mindez könnyed stílusban, mégis mély mondanivalókban bővelkedik az elgondolkodtató tartalom. A cselekményt több szereplő szemén keresztül ismerjük meg, lassan a szálak összeérnek. Clare Pooleytól még nem olvastam, de ügyesen ötvözi a humort és a szomorúságot, hogy a végén egy hangulatos, rejtélyes és titokzatos hangulatú történetet adjon olvasóinak. Az egész történet tökéletesen mutatna filmen, a sok helyzetkomikum, egyedi karakterek és fordulat miatt is. Többször felnevettem, imádtam, hogy főleg idősebb emberekről szól, de a klisék és az előítéletek nélkül. A szerző szívvel és bölcs, derűs éleslátással közelít számos komoly témához. Tetszett a stílus, a szereplők szimpatikusak, valódi hús-vér emberek, akikkel könnyen lehet azonosulni.
Kíváncsian vártam, mi lesz a sorsuk a szereplőknek, akik mind valami komoly, gyakori és többeket érintő problémával küzdöttek. Ez igazán szívmelengető, élvezetes és szórakoztató olvasmány volt. Az eleje ugyan nekem kicsit döcögött, mire kitisztult a kép. Az ötvenes éveiben járó Lydia nem tudja mit is vállal, amikor a helyi idősotthon vezetését elvállalja. Egyedi karakterek színesítik a regényt, akik mind valami múltbeli problémával küzdenek. Tetszett Art, a lecsúszott, családjától elszakadt, kleptomániás színész vagy a titokzatos múltú Daphne figurája. A szerző ügyesen bemutatja a sokszínű szereplőgárdát, mindegyiknek megismerjük a saját egyedi sorsát. A kötéseibe menekülő Ruby is üde alakja az eseményeknek, ahogyan Margaret Thatcher, alias Maggie nevű, majd egyszerűen csak "M"-ként emlegetett kutyus is. Izgalmas és sok fordulat köthető Ziggyhez, aki a fiatalságot képviseli. Méltón megöregedni vagy úgy élni, hogy valóban mozgalmas, kihivásokkal és feladatokkal teli legyen az az élet. Nem kell megfelelni senkinek, éljen, tegyen úgy mindenki, hogy jól érezze magát a bőrében. Imádtam a karaktereket, élveztem a viccelődésüket, és imádtam, ahogy egyre jobban törődtek egymással, és összefogtak, hogy megmentsék a közösségi otthonukat.
Amikor ugyanis fennáll annak a lehetősége, hogy a központot bezárják, az idősek küldetésük tudatában összefognak, hogy megmentsék szeretett kultúrházukat. A humor, a szellemes és a váratlan fordulatok vezetik a történetet a végkifejlet felé, ami azt mutatja, hogy az életkor, a társadalmi helyzet és a nehézségek nem akadályozhatják a boldogabb jövőt. Francba a méltósággal, éljük, élvezzük az életet, minden korban. Több esetben jutott eszembe olvasás közben Richard Osman Csütörtöki nyomozóklubja és annak hősei. A történet előrehaladtával azon kapod magad, hogy szurkolsz a szereplőknek és annak, amit ők szeretnének elérni. Minden életkorban vannak lehetőségek, érdemes és kell is feszegetni a határokat. A végső megoldás egészen meglepő, elgondolkodtató. Teljesen elbűvölő és szórakoztató, életigenlően kalandos olvasmány.
ITT rendelhető kedvezménnyel a kötet!
General Press, Budapest, 2024
328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634529385 · Fordította: Beke Cz. Zsolt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése