Bíborbetűk

Bauer Barbara: Bíborbetűk




                                                      

Izgatott várakozással vettem kézbe Bauer Barbara immár huszadik könyvét. A szemet gyönyörködtetően szép borítóval megjelent új regény a könyvnyomtatás körüli időkbe viszi vissza az olvasót. Ennek feltalálása igazi mérföldkő volt, a tudományok, az írás, a történelem eseményeinek feljegyzése és továbbadása szempontjából. Sok hasonló fordulópontot jegyzünk, de a nyomdagép egyike a legfontosabb találmányoknak. Érezhetően nagy átéléssel meséli el a történetet az írónő.

A Bíborbetűk ennek a hálás témának egy szeletét tárja elénk olvasmányos, varázslatos formában, melyet gördülékenyen, kíváncsian olvastam. A történet 1414-ben a Rajna vidékén, mint egy középkori krimi veszi kezdetét. Titokról, árulásról, szerelemről olvashatunk. Tűz és pusztulás, egy különleges tükör, anya és gyermeke sorsa bontakozik ki előttünk. A fejlődésnek mindig komoly ára van, amit a tudatlanság igyekszik meggátolni. Azt hiszem mindannyiunk számára misztikum övezi a könyvek születését, a szövegek papírra kerülését, és ragaszkodásunk a nyomtatott íráshoz éppolyan különleges. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy napjainkban a digitális forma elérése ellenére reneszánszát éli a könyvkereskedelem, és szívesen forgatunk kezünkben valódi könyveket.


      

Ennek a csodának a küzdelmes születését követhetjük nyomon ebben a történetben, egy kislány, Agnes sorsát, gondolatait figyelve. A XV. században a pestisjárvány korai árvaságra juttatja a lányt, azonban szülei hagyatéka, az olvasás és írás ismerete eljuttatja őt a Mesterhez. Inasnak szegődve megismeri a titkot, melyen Gutenberg dolgozik, és hosszú éveken át segíti őt munkájában, ötleteivel, kitartásával hozzájárul a sikerhez. Ismét tanúi lehetünk, hogy mennyire nehéz és veszélyes az újítók élete, akik ezernyi akadállyal dacolva harcolnak azért, amiben hisznek. Olvashatjuk mennyi szerencsére van szükség, akár egy kislány agyából kipattanó szikra is lehet az, ami előbbre visz minket a haladás útján. Jó volt olvasni ezt a történetet, részese lenni ezeknek az éveknek. Sok igaz gondolatot oszt meg velünk, az új művészetről, amely felszabadítja a szellemet és összeköti azokat, akik összetartoznak. Az írott szó és a betű világosságot hoz az emberi szellem számára.

A világot megváltoztató találmány születésén túl, hiteles és izgalmas képet nyújt a korszakról. Megismerhetjük a korabeli gondolkodásmódot, a cselédsorsot, a nehéz mindennapokat, és egy fiatal novícius, Hans sorsát. Az ő gondolatai, elvei, egy bimbódzó szerelem szépségében teljesül be. Ez lépésről lépésre is bontakozik ki előttünk. Tulajdonképpen két könyv sorsán izgulhatunk, mindkettő óriási jelentőséggel bír. A Gutenberg-biblia története adja a regény fő vonalát. Igazán érdekes, hogy miért éppen a Bibliát nyomtatta papírra Gutenberg először, tudós ember lévén. A Szentírásnak minden korban megvolt a létjogosultsága. A másik könyv már elkészülve, kézzel írva, rajzolva gondosan elrejtve várja sorsát, amit amolyan Szent Grálként keres egy látomásoktól gyötört Zarándok. A Zarándok nevű szereplő okoz még bonyodalmakat, hiszen már Agnes apjának korai halálának is részese volt. Az ő sorsa is szorosan fonódik egybe a fejlődéssel. Úgy tűnik sok felfedezést, találmányt köszönhetünk látomásoknak, álmoknak. Nagybetűs ihletnek, miket követni már akkoriban is hatalmas bátorságra volt szükség. A fejlődésnek nem lehet útját állni, és megannyi vakmerő, haladó szellemiségű küzdő lélek hagyatéka, hogy napjainkban szebbnél szebb kötetek születnek. A Bíborbetűk visszaadják nekünk az áhítatot, amit érezhetünk, amit éreznünk kell Gutenberg iránt, segít felmérni a könyvnyomtatás jelentőségét. 

 A világ megnyílik előttünk a betűk segítségével, a sokszorosítás elterjeszti a verseket, gondolatokat, hőstetteket, nyelveket, titkokat. Olvasás közben szinte láttam magam előtt a műhelyben uralkodó feszült munka fáradtságát, az asztalok fölött görnyedő, megingathatatlan, szememben hősnek számító emberek elhivatottságát. Éreztem a tinta és az olvadó fém szagát, láttam a végtelen sok száradó oldalak tömegét. Igyekszik érzékeltetni az aprólékos munkát, amit a nyomdászok végeztek. Jó volt bepillantani a világot megváltoztató találmány születésének körülményeibe. Meglepő volt látni az elhivatott, alázatosan odaadó munka gyümölcsét, megismerni Gutenberg eléggé sötét, komor, kissé nehéz természetét. Különleges személyisége volt, az bizonyos. A regényből kirajtolódó portréja szerint: öntörvényű, makacs, akaratos ember, de szenvedélyes és kitartó férfiú volt. Gutenberg élete, összefonódott ezzel a csodával,amit megalkotott és örökül hagyott nekünk. Érdemes belegondolnunk, amikor kézbe veszünk egy új könyvet, megcsodáljuk az ötletes, színes vagy éppen elképesztő borítót, vagy végig pörgetjük a lapokat, beleszagolunk a friss oldalak új illatába.

Bőven kapunk izgalmat is, hiszen minden korban félelem övezte a haladást, elvakult, korlátolt, hatalmukat féltő ellenlábasok álltak szereplőink útjába. Ebben az egyház is élen járt. A kor emberi butaságát, irigységét kellett legyőzniük a siker érdekében.
Kifejezetten ajánlom a betűk és a könyvek szerelmeseinek ezt a megkapó történetet.

Nézzétek meg a Bíborbetűkről készült kisfilmet IDE kattintva!

A Bíborbetűket itt rendelhetitek meg!

         

Bauer Barbara: (1974.) hosszú éveken át volt légiutaskísérő, miközben kommunikácó és PR diplomát is szerzett. Dolgozott újságíróként és televíziós szerkesztő – műsorvezetőként is. 2012 – ben jelent meg első regénye, a Légikisasszonyok, majd a sorozat további kötetei: A Két út között és a Magánutak. A Vakrepülés és az Elsuttogom százszor után megírta sikeres történelmi regényeit, A leggazdagabb árvát, a Porlik, mint a sziklát, Az élet hangját, a Még látlak odafenn, a Kétszáz éves szerelem és Az aranyműves fiát. Írt életrajzi témában is.
Fotó: Valastyán Ágnes



Jaffa, Budapest, 2022
342 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634756613