"Azt hiszem itt az ideje kimondani az igazságot."
Ragnar Jónasson a tavaly megjelent Sötétség című krimijével azonnal az új kedvenc skandináv noir szerzőm lett.
Ez a több szálon futó történet Izlandon, egy nehezen megközelíthető, sziklás kis szigeten, a nyugati fjordokban játszódik 1997-ben. Egy négy fős baráti társaság érkezik ide, felelevenítve egy régi haláleset emlékét. Izgalmasan bontakozik ki a szereplők közötti kapcsolat, ami a megoldást is rejti. Ragnar Jónasson írása nemcsak egyszerűen nagyszerű, de mesterien felépített. Ragnar ügyesen tereli el az olvasó figyelmét, kevés fogódzót ad, csak később kapunk válaszokat. A végére minden apró mozaikdarabka a helyére kerül, ami több meglepetéssel szolgál az olvasónak. Ha elfogadni nem is tudom, de szinte együtt éreztem a gyilkossal tette motivációját tekintve.
Sötét hangulatú és lassan kibontakozó, csavaros, feszültséggel teli, borús történet. Az ügy egy tíz évvel korábban lezárt gyilkosságra vezethető vissza, amikor egy romantikusnak induló kirándulás borzalmas véget ért: egy fiatal nőt meggyilkolnak. Ennek a gyilkosságnak szálai a jelenbe vezetnek, amely egy család szinte teljes összeomlását mutatja be, valamint a nyomozást vezető rendőr sikerét hozta el... Szomorú, drámai összefüggések sora vezet ehhez a jelen tragédiához is. Jónasson ügyesen kapcsolja össze a múlt és a jelen történéseit. Nem akciókrimi, nem tocsog a vérben, mégis döbbenetes dráma van a lapokon.
A sziget és a szereplők felett sötét fellegek gyülekeznek, a négy barát közül csak hárman térnek haza élve erről a kirándulásról. Baleset történt vagy gyilkosság? Hogyan kapcsolódik a tíz évvel ezelőtti haláleset a maihoz? Ragnar cselesen oldotta meg, a feszültségteremtést, végig bizonytalanság ködébe vonja olvasóit. Az utolsó 70-80 oldalon kezd tisztulni a kép, magam sem találtam ki eleinte az összefüggéseket, majd nem akartam hinni a kézenfekvő megoldást. Az atmoszféra fogva tart, az izlandi táj szerepe gyönyörű, látványos leírásokban van jelen. Úgy éreztem, a meglepő rejtély mellett az egyik főszereplő maga Izland, az időjárásával, vulkanikus képződményeivel, sziklákkal, vad tengerrel. Patat Bence fordítását élmény volt olvasni.
"Aztán lepillantott, lelesett a szirt pereméről. Olyan volt, mint belenézni az örökkévalóságba, mint szembenézni a halállal."
Most is azt gondoltam a nyomozás közben, ez nem a megszokott skandináv krimi, nem a szokásos sablonokból merít. Az izlandi nyomozók, a helyszín és a valóság, a látásmódjuk egy másféle krimit eredményezett. Mégis minden benne van, amiért szeretem ezt a műfajt. Lélektani dráma, érdekes karakterekkel, ami picit a dominó-elvre is emlékeztetett. Az ötvenes éveiben járó Hulda Hermannsdóttir nyomozónő szerethető főhős. Magányosan éli mindennapjait, sokat szenvedett az életében történt veszteségek miatt. Ráadásul hiába tapasztalt, rátermett nyomozó, előléptetésnél csupán mert nő, félre állítják... Sokat mondóan apró, mégis sajnálatosan jellemző társadalmi diszkrimináció ez a részlet. Személyes sorsában az apa keresés áll fő helyen, de ez a mellékszál a történésekben nem zavaró. Hulda kitartó, makacs eltökéltséggel nem csak lezárja ezt az ügyet, de feltárja a tíz évvel korábban lezajlott nyomozás következetlenségeit is. Alig várom, hogy olvashassam a sorozat harmadik kötetét.
ITT kedvezménnyel lehet tiéd ez az izlandi krimi!
RAGNAR JÓNASSON 1976-ban, Reykjavikban született, jelenleg is ott él. Az írás mellett vállalati jogászként dolgozik, és a Reykjavíki egyetemen szerzői jogot tanít. Világszerte harminckét országban több mint kétmillió könyvet adott el. Elnyerte a Nightblind 2016-os Mörda Dead Good Reader-díját.
A sziget és a szereplők felett sötét fellegek gyülekeznek, a négy barát közül csak hárman térnek haza élve erről a kirándulásról. Baleset történt vagy gyilkosság? Hogyan kapcsolódik a tíz évvel ezelőtti haláleset a maihoz? Ragnar cselesen oldotta meg, a feszültségteremtést, végig bizonytalanság ködébe vonja olvasóit. Az utolsó 70-80 oldalon kezd tisztulni a kép, magam sem találtam ki eleinte az összefüggéseket, majd nem akartam hinni a kézenfekvő megoldást. Az atmoszféra fogva tart, az izlandi táj szerepe gyönyörű, látványos leírásokban van jelen. Úgy éreztem, a meglepő rejtély mellett az egyik főszereplő maga Izland, az időjárásával, vulkanikus képződményeivel, sziklákkal, vad tengerrel. Patat Bence fordítását élmény volt olvasni.
"Aztán lepillantott, lelesett a szirt pereméről. Olyan volt, mint belenézni az örökkévalóságba, mint szembenézni a halállal."
Most is azt gondoltam a nyomozás közben, ez nem a megszokott skandináv krimi, nem a szokásos sablonokból merít. Az izlandi nyomozók, a helyszín és a valóság, a látásmódjuk egy másféle krimit eredményezett. Mégis minden benne van, amiért szeretem ezt a műfajt. Lélektani dráma, érdekes karakterekkel, ami picit a dominó-elvre is emlékeztetett. Az ötvenes éveiben járó Hulda Hermannsdóttir nyomozónő szerethető főhős. Magányosan éli mindennapjait, sokat szenvedett az életében történt veszteségek miatt. Ráadásul hiába tapasztalt, rátermett nyomozó, előléptetésnél csupán mert nő, félre állítják... Sokat mondóan apró, mégis sajnálatosan jellemző társadalmi diszkrimináció ez a részlet. Személyes sorsában az apa keresés áll fő helyen, de ez a mellékszál a történésekben nem zavaró. Hulda kitartó, makacs eltökéltséggel nem csak lezárja ezt az ügyet, de feltárja a tíz évvel korábban lezajlott nyomozás következetlenségeit is. Alig várom, hogy olvashassam a sorozat harmadik kötetét.
ITT kedvezménnyel lehet tiéd ez az izlandi krimi!
RAGNAR JÓNASSON 1976-ban, Reykjavikban született, jelenleg is ott él. Az írás mellett vállalati jogászként dolgozik, és a Reykjavíki egyetemen szerzői jogot tanít. Világszerte harminckét országban több mint kétmillió könyvet adott el. Elnyerte a Nightblind 2016-os Mörda Dead Good Reader-díját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése