Balatoni menedék

Tóth Gábor Ákos: Balatoni menedék






                                                         

"Annak a bizonyos aranykornak a felülete bizony repedezett, hiába is szerették volna azt sokat patinaként eladni."




A hangulatos retro-borító és cím reményt keltően vetíti elő, mire számíthatunk a könyv olvasása során. A Balatoni futár szereplői visszatérnek, és újak is feltűnnek a korabeli történetben. Az író ügyesen szőtte össze a valós szálakat a fikcióval. Az édes-bús történet magával ragadó bája fogva tartott végig, kedveltem benne a fanyar humort, iróniát, magát a helyszínt, a Balatont.

        

Az írás szerkezete hamar magával ragadott, két idősíkon mozgunk, igen izgalmasan! A második világháború árnyékában ismerkedünk meg az idősödő, "bolond báró" emlékeivel, melyekben mintha együtt sétálgatnánk vele és a hozzá szegődő fiatal nővel, a Balatoni Menedék díszletei közt. A Menedék egy korabeli kúriát testesít meg Balatonszépén, melynek helyreállítása és élete ad keretet az emlékeknek. Megelevenednek a korabeli balatoni kávézók, éttermek, kikötők, fontos háttér a balatoni táj. Mindez szépirodalmi leírással kel életre az olvasó előtt.Idilli a retro- hangulaton messze túlmutató nyugodt mindennapokról olvashattam. Izgalmas információkat kaptam a korabeli balatoni emberek életéről. Ezek az informatív kis morzsák érdekesebbé tették a történetet. Olyan időszak ez, ahol nem ritka, hogy a beszélgetések során, némely anekdotában Jókai Mór, Rejtő Jenő vagy éppen Zilahy Lajos szerepel, a legnagyobb természetességgel említve őket! Mai felgyorsult életünkben jó erről olvasni, azt a hangulatot megtapasztalni a regény segítségével.



1942-ben járunk, megismerjük a háború közeledtét figyelő és félő emberek érzéseit, véleményét, küzdelmeit. Számomra éppen az adta a regény legnagyobb varázsát, hogy a báró visszaemlékezéseinek javát viszont a első világháború teszi ki, így párhuzamot vonhatunk mindkét háború körülményei közt. Elképesztő, hogy sokan két világháborút is megszenvedtek, átéltek, egyéni drámákkal tarkítva. Talán éppen ennek ellenszere volt a cinikus, önmagukon is nevetni tudó hozzáállás, hiszen a humor, mint a túlélés eszköze is működött. Csodálatra méltó az emberek élni vágyása, a legnehezebb időkben is.
Úgy tűnt, hogy a múlt ismétli önmagát, az Artner lány sokban emlékezteti Csengődi bárót hőn szeretett Emmájára, akit tragikus módon veszített el. Talán vonzalom is ébredt iránta, túlmutatva a nagyatyai szereteten, ez az érzés azonban nem bántó, sokban segít elviselni a régi sebek fájdalmát, az öregség kínjait. A vidám, néha szemtelen lányka jó hatással van az öregre, színt visz mindennapjaiba.

Szépen lassan derülnek ki a múlt tragédiái, mi vezetett, áll az események hátterében. Látványos képekben csodálhatjuk a balatoni naplementét, számtalan lenyűgöző hasonlatot olvashatunk, sajátos múlt század eleji kifejezésekkel tarkítva, melyek már eltűntek a nyelvünkből. Ezek egy varázslatos atmoszférát biztosítanak a történethez. A millenniumi várakozásban éled a szerelem, Boncza Emma és Csengődi báró közt. A friss szerelmespárnak a Balatoni Futár című lap ad megélhetést, eleinte Füred majd Balatonszépe nyújtja a hátteret a merengésekhez. Emma határozott világlátása, női lénye, szókimondása remek alap a kettejük közt kibontakozó párbeszédekhez, érdekes filozófiai fejtegetéseknek voltam szemtanúja, a háborúról, Hitlerről, Nietzsche vagy némely görög filozófus szavait idézve, a békés millenniumi évek aranyidejétől, egészen a II. világháború vaskoráig visznek az események.

   
     

"Ez a nemzet sosem tanul. Sőt, egyre büszkébb a balga döntéseire…"


Ahogy haladunk a visszaemlékezésekben, kirajzolódik előttünk kettejük sorsa, a melléjük csapódó emberekével együtt, akik a vészterhes időket igyekeznek túlélni. Végig előttünk lebeg a megismert tragédia, ám ez nem üli meg súlyosan a történetet, számomra megmaradt egy kedves, elmerengő mesélésnek, nem gyötörte meg a lelkemet. A múlt eseményei ahogyan az sejthető, lassacskán összeérnek a jelennel, összekapcsolódnak az idők, emberek, fájdalmak. 

A címmel játszadozva a menedék a szereplőknek az maga a Balaton. Süt a nap, finom a bor, a kisvendéglőkben szól a zene, a lányok szépek, fodrozódnak a tó hullámai, itt mégis szép az élet. Elvonulni, elbújni egy kicsit a világ elől a járványok, a világégés elől. A bárót istápoló fiatal lány, Rita mindvégig hibátlanul oldotta a feszültséget, szerettem kedves, pimasz, korához képest érett alakját, aki megszépítette Csengődi öregedő napjait. Örülök, hogy ő kísérte el őt a megható befejezésig. A jövő reménysége is felcsillan az utolsó oldalakon, kedves fruskát összekötve a báró családjával, amire jó visszagondolni a könyv letétele után.

Könnyed, szórakoztató nyári olvasmány a kötet. Olvasás közben sajnálni kezdtem, hogy nem egy balatoni nyaralás során került kezembe a regény, érdekes lett volna úgy olvasni, a helyszíneket felkeresve.



ITT vásárolható a kötet kedvezménnyel a kiadótól!



Tóth Gábor Ákos (Budapest, 1955. július 8. –) író, újságíró. 1975 és 1979 között a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola magyar–történelem szakán tanult. Az első magyar szamizdat „folyóirat”, a Szféra szerkesztője-kiadója. Az ezredfordulótól az Elite Magazin újságírója, rovatvezetője, 2010–2011 között a Trivium Kiadó főszerkesztője, 2012-től a FIX TV produkciós igazgatója.





XXI. Század, Budapest, 2022
382 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635682287