"Elég egy mozdulat, valamilyen rég elfeledett illat, egy tárgy, egy ágroppanás, a szélnek a zizzenése, s az emlék felüti fejét, ránk néz, és olyan üdén, vidáman vagy szomorúan valódi, mint
a jelen minden valósága."
(Fekete István )
Fekete István talán a legolvasottabb, de mindenképpen a legismertebb magyar szépíróink egyike. Állattörténeteit remélhetőleg sokan ismerik: Csí a fecske, Kele a gólya, Hú a bagoly és Bogáncs kutyus történetei mellett Lutra a vidra és Vuk a rókakölyök története szorosan beépült már a gyermekkorunk olvasmányai közé, ahogyan a Tüskevár is alap darab. Számtalan novella, ifjúsági regény is őrzi munkásságát. Megnyugtató és lélekemelő olvasni, ahogy tisztelettel és szeretettel ír Fekete István. Gyönyörű tájleírásai, az erdő és az állatok megszemélyesítései nagyon is tartalmas, hangulatos elemként, látványos képekkel jelenik meg. Olyan pluszt adnak, ami az olvasást élménnyé teszi. Most három könyvét ajánlom röviden.
Köd
"Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, melynek lakója a magány, királya pedig az álom."
Szilveszter éjjelén indul az első novella és egy év eseményeit, Decemberig öleli fel. Ez a novellagyűjtemény halász-vadásztörténetek füzérén csillogtatja az író természetlátásának, lírai kedélyének sokszínű villódzását, emberábrázoló erejének nemes értékeit. Gyűjteményét az évszakok változása fogja keretbe: tél, tavasz, nyár, ősz adja egymásnak a kilincset a kötetben, s ebben a négyes beosztásban sorra megelevenednek az író természetjáró múltjának, vadászcserkészéseinek és horgászkalandjainak színes emlékei. A kötet 41 novellája közül sok esetben fontos és jellemző "szereplő" a köd. Csodálatos a fogalmazása, a szavak annyira élethűen festik le az erdők-mezők-nádasok világát, szereplőit, az idilli, békés nyugalom mellé gyönyörű leírások, szagok társulnak olvasás közben Fekete István is egy hungarikum. Fekete István jól ismerte az állat és növényvilágot, az évszakok változásait. Ahogyan emberi tulajdonságokkal ruházza fel az állatokat, a fákat, magát a természetet, lenyűgöző, ahogyan a stílusa, humora is megkapó. Egy mára eltűnt, fel nem lelhető világ képeit eleveníti meg előttünk. A könyv 1960-ban jelent meg kemény 20 magyar forintért, 47 500 példányban, amit akkoriban még le mertek írni. Ekkora eladott példányt ma kevés sikerszerző tud produkálni.
Móra, Budapest, 1967
270 oldal · keménytáblás
Csend
Fekete István ezen kisregényében 1965-ben jelent meg először. Egy régi nyár és a gyermekkori emlékek elevenednek meg. Elmerengős, mesélős regényke, ami a végtelen nyári szünet szabadságát idézi. A történetbeli huncut kisfiú titkokra vágyik, kutatja a padlás zugait. Így fedezi fel a nagymama régi leveleit, és ismeri meg a család életét. Ebből remek jellemrajzokat kapunk a felnőtt szereplőkről. A hívó nyugalom helyszíne lesz a padlás és a fenti régi kacatok kelnek életre. Fekete István mélyen emberi érzéssel tud írni, ahogy a Kács alatti fürdőzések, a mezítláb eltöltött nyári szünet meséje keveredik a család kis titkaival. Gyermeki báj, kíváncsiság, kaland mellett a falusi élet pillanatai is elénk varázsolódnak. Egy mára eltűnt, fel nem lelhető világ képeit eleveníti meg előttünk. Lelki megnyugvás, feltöltődés olvasni a sorait.
Szent Gellért, Budapest, 2002
170 oldal · ISBN: 9636961735
21 nap
Négy remek történetet találunk ebben a kötetben.
Az első történet címe mindent elárul. A várakozás izgalma ez, hiszen Kata, az öreg kotlós kiscsibéit várja. Ennek a kibújási, kikelési ideje a 21 nap. A pajta és lakói életét ismerjük meg ezen idő alatt. A felbukkanó emberek csupán mellékszereplők, még az öreg gazdasszony is. Fekete István ízes mondatai, remek megszemélyesítései az állatok és a tárgyak beszélgetéséből kibontakozó események a humort sem nélkülözik. Egy mára eltűnt nyugalmas élet, az emberekről, állatokról, szokásokról és hagyományokról, a természetről alkotott véleményét olvashatjuk, a végtelen szeretet nyelvén. Hú történetében az ember okozza a drámát, nagyobb szerepet kap. A szél és a többi állat megeleveníti az eldugott bagolyfészek életét. Komor dráma a befejezés, ami mint szülőt mindenkit megviselne.
Ci-nyi: a novella névadója egy özvegy kisegér, aki egy özvegyember, Józsi bácsi pincéjében éldegél. A történet a férfi életét meséli el, ahogy egy szintén magányos nőrokona, a megözvegyült Mariska váratlanul ott marad nála. Ebből több bonyodalom és meglepetés lesz, ami lendületes és humoros történetté teszi a valóságot. Emberi érzelmek hullámzanak, a magány és a társkeresés mellett a barátság ereje is fontos elem. Egy ponton átbillen a "jó szándék", sok lesz a jóból. Amikor a présház kulcsa is ragyog, Józsi bácsinak elege lesz... Lassan áll helyre a felforgatott élet, a présház békéje és a nyugalma. A Cönde nem állattörténet, ez egy legelő neve, ahol az évszázadok keserve elevenedik meg. Talán ez volt a legkedvesebb most, megmutatva Fekete István írói zsenialitását, ahogyan a múlt és jelen egybefonódik a lapokon. Szívhez szóló, ahogyan egy bodzafa és egy nyárfa emlékezik a történésekre.
Magvető, Budapest, 1965
310 oldal · keménytáblás · Illusztrálta: Würtz Ádám
Fekete István (1900. január 25. (Gölle, Magyarország) – 1970. június 23. (Budapest) író, számos ifjúsági regény és állatokról szóló történetek közkedvelt szerzője. Barátjával, Csathó Kálmánnal együtt az „erdész-vadász irodalom” legismertebb művelője. Érdekes anekdota, hogy a szépírói karriere is rókáknak köszönhetően indult el. Az 1930-as években a Nimród vadászújságban jelent meg a Traktort követő rókák című írása. Ezt olvasva barátja a nagy Afrika-kutató szintén vadász, Kittenberger Kálmán biztatta a további állatos történetek írására.
(Fekete István )
Fekete István talán a legolvasottabb, de mindenképpen a legismertebb magyar szépíróink egyike. Állattörténeteit remélhetőleg sokan ismerik: Csí a fecske, Kele a gólya, Hú a bagoly és Bogáncs kutyus történetei mellett Lutra a vidra és Vuk a rókakölyök története szorosan beépült már a gyermekkorunk olvasmányai közé, ahogyan a Tüskevár is alap darab. Számtalan novella, ifjúsági regény is őrzi munkásságát. Megnyugtató és lélekemelő olvasni, ahogy tisztelettel és szeretettel ír Fekete István. Gyönyörű tájleírásai, az erdő és az állatok megszemélyesítései nagyon is tartalmas, hangulatos elemként, látványos képekkel jelenik meg. Olyan pluszt adnak, ami az olvasást élménnyé teszi. Most három könyvét ajánlom röviden.
"Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, melynek lakója a magány, királya pedig az álom."
Szilveszter éjjelén indul az első novella és egy év eseményeit, Decemberig öleli fel. Ez a novellagyűjtemény halász-vadásztörténetek füzérén csillogtatja az író természetlátásának, lírai kedélyének sokszínű villódzását, emberábrázoló erejének nemes értékeit. Gyűjteményét az évszakok változása fogja keretbe: tél, tavasz, nyár, ősz adja egymásnak a kilincset a kötetben, s ebben a négyes beosztásban sorra megelevenednek az író természetjáró múltjának, vadászcserkészéseinek és horgászkalandjainak színes emlékei. A kötet 41 novellája közül sok esetben fontos és jellemző "szereplő" a köd. Csodálatos a fogalmazása, a szavak annyira élethűen festik le az erdők-mezők-nádasok világát, szereplőit, az idilli, békés nyugalom mellé gyönyörű leírások, szagok társulnak olvasás közben Fekete István is egy hungarikum. Fekete István jól ismerte az állat és növényvilágot, az évszakok változásait. Ahogyan emberi tulajdonságokkal ruházza fel az állatokat, a fákat, magát a természetet, lenyűgöző, ahogyan a stílusa, humora is megkapó. Egy mára eltűnt, fel nem lelhető világ képeit eleveníti meg előttünk. A könyv 1960-ban jelent meg kemény 20 magyar forintért, 47 500 példányban, amit akkoriban még le mertek írni. Ekkora eladott példányt ma kevés sikerszerző tud produkálni.
Móra, Budapest, 1967
270 oldal · keménytáblás
Fekete István ezen kisregényében 1965-ben jelent meg először. Egy régi nyár és a gyermekkori emlékek elevenednek meg. Elmerengős, mesélős regényke, ami a végtelen nyári szünet szabadságát idézi. A történetbeli huncut kisfiú titkokra vágyik, kutatja a padlás zugait. Így fedezi fel a nagymama régi leveleit, és ismeri meg a család életét. Ebből remek jellemrajzokat kapunk a felnőtt szereplőkről. A hívó nyugalom helyszíne lesz a padlás és a fenti régi kacatok kelnek életre. Fekete István mélyen emberi érzéssel tud írni, ahogy a Kács alatti fürdőzések, a mezítláb eltöltött nyári szünet meséje keveredik a család kis titkaival. Gyermeki báj, kíváncsiság, kaland mellett a falusi élet pillanatai is elénk varázsolódnak. Egy mára eltűnt, fel nem lelhető világ képeit eleveníti meg előttünk. Lelki megnyugvás, feltöltődés olvasni a sorait.
Szent Gellért, Budapest, 2002
170 oldal · ISBN: 9636961735
Négy remek történetet találunk ebben a kötetben.
Az első történet címe mindent elárul. A várakozás izgalma ez, hiszen Kata, az öreg kotlós kiscsibéit várja. Ennek a kibújási, kikelési ideje a 21 nap. A pajta és lakói életét ismerjük meg ezen idő alatt. A felbukkanó emberek csupán mellékszereplők, még az öreg gazdasszony is. Fekete István ízes mondatai, remek megszemélyesítései az állatok és a tárgyak beszélgetéséből kibontakozó események a humort sem nélkülözik. Egy mára eltűnt nyugalmas élet, az emberekről, állatokról, szokásokról és hagyományokról, a természetről alkotott véleményét olvashatjuk, a végtelen szeretet nyelvén. Hú történetében az ember okozza a drámát, nagyobb szerepet kap. A szél és a többi állat megeleveníti az eldugott bagolyfészek életét. Komor dráma a befejezés, ami mint szülőt mindenkit megviselne.
Ci-nyi: a novella névadója egy özvegy kisegér, aki egy özvegyember, Józsi bácsi pincéjében éldegél. A történet a férfi életét meséli el, ahogy egy szintén magányos nőrokona, a megözvegyült Mariska váratlanul ott marad nála. Ebből több bonyodalom és meglepetés lesz, ami lendületes és humoros történetté teszi a valóságot. Emberi érzelmek hullámzanak, a magány és a társkeresés mellett a barátság ereje is fontos elem. Egy ponton átbillen a "jó szándék", sok lesz a jóból. Amikor a présház kulcsa is ragyog, Józsi bácsinak elege lesz... Lassan áll helyre a felforgatott élet, a présház békéje és a nyugalma. A Cönde nem állattörténet, ez egy legelő neve, ahol az évszázadok keserve elevenedik meg. Talán ez volt a legkedvesebb most, megmutatva Fekete István írói zsenialitását, ahogyan a múlt és jelen egybefonódik a lapokon. Szívhez szóló, ahogyan egy bodzafa és egy nyárfa emlékezik a történésekre.
Magvető, Budapest, 1965
310 oldal · keménytáblás · Illusztrálta: Würtz Ádám
Kezdetben a Nimród c. vadászújságba írt, eleinte szakcikkeket és vadászélmények leírásait. Külföldön tíz nyelven, 12 országban, 45 kiadásban jelentek meg könyvei. Talán kevesen tudják, hogy A Kisfaludy Társaság tagja volt, ami 1945 előtt a legnagyobb írói elismerésnek számított. Neve hallatán talán a két legismertebb, legnépszerűbb regénye a Tüskevár és a Vuk mindenki előtt ismert. A mezőgazdászként végzett író 1936-ban pályázatra írta első regényét, A koppányi aga testamentumát, amellyel első díjat nyert. A Tüskevárért 1960-ban József Attila díjjal tüntették ki. Nagyon erős dohányos volt, ami miatt 1968-ban már kapott egy szívinfarktust. 1970-ben újabb infarktus következtében halt meg Budapesten. A Farkasréti temetőben helyezik nyugalomra, majd, évtizedek múlva gyerekei kezdeményezésére hamvait 2004. augusztus 14-én újratemették a Somogy megyei Göllén, mert – mint fia idézte – „…egyedül Göllén érezte jól magát…”.
Szia Gábor! Ha méltó megemlékezést kerestem volna Fekete István születésének évfordulójára, akkor megtaláltam! Öröm olvasni ahogy áhítattal, tisztelettel adózol legnagyobb magyar szépírónknak, bár nem lepnek meg a szép szavak amiket használsz. Nem lehetett könnyű választani abból a hatalmas, kiemelkedő életműből amit Tőle kaptunk. Jól mondod, igazi Hungarikum, büszkék lehetünk rá, hogy egy nyelvet beszélünk és értünk vele, és eredetiben olvashatunk tőle. Nem egy évtized telt el az alkotások ideje, és napjaink között, mégis minden mondata betalál, és a gyönyörű nyelvünket dicséri, azt a letűnt világot idézi fel, ami nála senki nem írt le szebben. Varázslat ennyire közel hozni hozzánk a természetet, megszemélyesíteni a körülöttünk lévő világot, a Nappalt, Éjszakát, Szürkületet, a Hónapokat. Állatokat megszerettetni velünk, az élet változásait, az egyszerű nép nyelvét használva, bebizonyítva, hogy mindenben ott az eleven élet és szépség, miközben nehéz emberi, állati sorsokról kapunk tanúbizonyságot.. Kedves tőled, hogy odafigyeltél erre az évfordulóra, fontos felhívni a figyelmet Fekete Istvánra, ilyen módon is, külön dicséret illet ezért is! És köszönet! Olvassuk Őt, gazdagítja a szívünket, lelkünket..
VálaszTörlés