Vendéglista

Lucy Foley: Vendéglista





                                                     

Lucy Foley a tavalyi Vadászpartival sem nyert meg igazán magának, de most kapott egy újabb esélyt. Tény, hogy némileg jobb lett, maga a történet felépítése, és az írásmód, mégis összességében ez az én mércémmel nézve a valóban jó, feszült és sötét, összetett krimiktől messze van. Nem is értem, mitől bestseller ez? Egy átlagos, egyszer olvasós közepes krimi. Persze akiknek a Vadászparti nyerő volt, ez is az lehet.

Soha nem szoktam lealázni a szerzőt és a művet, mindig igyekszem a gyengébb próbálkozásokból is kihozni, meglátni a jót. Most sajnos ez nehezen megy, bár olvasmányos a történet, most is ígéretes 

az alap, mégis izgalom és feszültség hiányában egy krimi elég halovány. A vége már nem tudja menteni a krimit. Az első 100 oldal kifejezetten lapos, körülményes, mondjuk ki: unalmas. A szereplők és a helyszín bemutatása nem igazán misztikus, sem nem félelmetes. Klisék halmaza, semmiről nem szóló, felszínes fecsegések párbeszédnek. Természetesen a kellően távoli sziget múltja ad némi izgalmas pillanatot, de ettől nem lesz gyomoridege az olvasónak. Az Agatha Christie-momentum itt ki is merül. Ez valójában csak egy hangzatos, ügyes marketingfogás.

Kellően vegyes, színes társaság verődik össze az esküvőre. A cselekmény több nézőpontból, néhány napot ölel fel. Minden szereplőnek akad valami kis titka, vagy éppen a bájolgó, de vitriolos mosolyokba utálat, valami régi sérelem, irigység van csomagolva. Az időben való ugrálás sem teszi izgalmasabbá, csak inkább nehezíti. A kirakós így elég zavaros, lassan tisztul a kép. Izgalmas talán az volt, ahogyan kezdtek összeérni a szálak. Lassan hullt le az álarc mindenkiről. Azt elismerem, hogy Lucy Foley elég ügyesen teremt atmoszférát ezzel az összezártsággal.

Kellően tenyérbemászóak mind a házigazdák, az esküvőszervező, de a menyasszony, Julia hisztijei is elképesztőek, ahogy a vőlegény, Will és kissé idióta baráti köre is fárasztó. Röviden: felnőtt emberek is tudnak idióták lenni. Lucy azt a receptet használja, amit a Vadászparti estében is, így olyan deja vu érzésem volt, mintha már olvastam volna ezt. 

       

A sziget, mint távoli, az isten háta mögötti helyszín, ahol nincs térerő (...), régi kis titkok, egy csipet szex, egy gyilkosság, amiről sokáig nem lehet tudni, ki is az áldozat. Persze a rutinos krimikedvelő és a figyelmes olvasó könnyedén kitalálhatja ki lett  áldozat. Az igazi gyilkos személye sem túl sokkoló, bár természetesen elsőre, szinte mindenki szóba jöhet elkövetőnek. 

Az emberi kapcsolatok viszonyrendszerén alapul a megoldás, mennyire ismerjük egymást, önmagunkat. Hogyan tudjuk kezelni a múltbeli sérelmeinket, mennyire megy a megbocsájtás. Szülő-gyerek mérgező kapcsolatban a testvér-féltékenység is felbukkan. A „sztori mögött megbújó lélektan” viszi előre a történéseket, nem a krimiszál az erőssége. Nem egy klasszikus krimi, kezdő krimiolvasóknak, idős nagymamáknak ajánlom. Egyszeri olvasásnak jó, de semmi kiemelkedő. Az én skandináv krimin nevelkedett lelkemnek ez kevés volt. 

Igényes, letisztult, egyszerűségében szép borítója megfogja a szemet. Gyorsan olvasható, gördülékeny szöveg, ami nagyban köszönhető a remek fordítónak, Illés Róbertnek.


ITT tudod megrendelni a könyvet!


                      

Lucy Foley írt már három regényt, amelyeket tizenhat nyelvre fordítottak le, de ez az első thrillere, és A vadászparti sikere minden képzeletet felülmúlt – világszerte több mint negyven kiadásban kapható, és hosszú időre kibérelte magának az eladási listák csúcsát. Foley Londonban él.

XXI. Század, Budapest, 2021
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635680627 · Fordította: Illés Róbert