Anders de la Motte: Kegyetlen tavasz Az évszakok köré épülő krimisorozat ezzel lezárult. Izgatott kíváncsisággal várom, mivel folytatja
a szerző és remélem a kiadó is a hazai olvasóknak az életművet. Ugyanis ezt folytatni kell! Az biztos, hogy Anders de la Motte egyéni stílusa, történeteinek mélysége a skandináv krimi fontos elemei. A műfaj egyébként is hatalmas népszerűségnek örvend, és valóban sok jó szerzőt ismerhettünk már meg idehaza. Erről a történetről igen keveset szeretnék írni, egyszerűen elég lenne az, némi poénnal élve, hogy kegyetlen jó volt! Sok szempontból egy igazán jól felépített cselekményű könyv, ahol a feszültség lapról lapra emelkedik. Élvezetes volt elmerülni a kissé misztikus történetben, megismerni a karakterek közti viszonyt, tetteik mozgatórugóját. A szerző számtalan apró utalást csepegtet el, ami igazából olvasás után állt össze.
A Végzetes nyár, Halálos ősz, Pokoli tél után itt a Kegyetlen tavasz. Semmivel nem lóg ki a sorból, a bevált receptet követve, szépirodalmi igényességgel megírt, lélektani dráma. A múlt borzalmai lassan bontakoznak ki az erdő és az idő homályából. A cselekményt váltakozva a múlt és a jelen között követhetjük.
Érzelmes, kissé misztikus hangulatú krimi, ami több komoly családi drámáról rántja le a leplet, titkos szerelmekről mesél. Mi történt 1986 tavaszának éjjelén az erdő mélyén, ami örökre megváltoztatta a szereplők életét? A rituális tavaszvárás, Valpurgis éjjelén a megújulás nem mindenki számára hozta azt, amit várt. A tizenhat éves Elita Svart rituális gyilkosság áldozata lett. Ami még borzongatóbbá teszi az ügyet, hogy a tanúk négy alig tizenéves gyerek. Állításuk szerint a Zöld Ember átvágtatott az erdőn, ő ölte meg a lányt. A zárt kis közösség nem felejt és mélyen őrzi titkát. Ez kerül bő harminc év távlatából veszélybe, amit az új doktornő beköltözése alaposan felbolygat. Nem mellékesen az ő férje, David az egyik egykori gyerektanú. Hosszú évek után tér vissza, hogy éttermet nyisson egykori barátaival, ami jelentős eseménnyé válik a kis faluban.
Igencsak életszagú történet, ahol végig érezhető a feszültség a kis közösségen belül, mindenki tud és titkol valamit. A látszat mögött mindig hazugság, pletyka, féltve őrzött titok, gyűlölködés és sérelem bújik meg. Lassanként lehull az álarc mindenkiről, a múlt titkai felszínre törnek. Fontos elem a krimiben az emberek befolyásolhatóságának kérdése, persze mindenkit más ok motivál. Könyörtelenül pontos képet fest a szereplőkről, élénk és sötét miliőt teremtve.
Valaki azonban nem szeretné, ha fény derülne a több mint harminc éves titokra, és ezért bármeddig hajlandó elmenni. Valaki nem akarja, hogy Thea további kérdéseket tegyen fel, kapja a figyelmeztetéseket, jeleket. Thea veszélybe kerül, a gyanú és a pletyka veszélyes elegye egyre jobban behálózza a múltban vájkáló nőt. Róla is kiderül, okkal van mit rejtegetnie. Anders ismét kitett magáért, számtalan emberi sors bontakozik ki mélységében a krimiben. Az összefonódások és a karakterdrámák sora elképesztő.
Jól megírt, rendkívül összetett, és teljesen kiszámíthatatlan a krimi. Elgondolkodtató, ahol minden szereplő első látásra már gyanús. A háttérben hatalmi és személyes játszmák zajlanak, mindenki szerepet játszik, és senki sem az, akinek látszik… Anders de la Motte a váratlan fordulatok mestere, ahol valóban csak a végére derül ki a nyomasztó titok, ami azért így vagy úgy, de mindenkit megnyomorított már. A nagyszerű fordítás ismét Dobosi Beáta munkája.
ITT tudod megvásárolni kedvezménnyel a krimit!
Anders de la Motte (1971. június 19.)
Első regénye 2010-ben jelent meg, amely megnyerte a Svéd Krimi Akadémia "Első Könyvdíját, 2015-ben övé lett a legjobb svéd krimi díja. Egykor rendőr volt, majd dolgozott nemzetközi biztonsági tanácsadóként is.
General Press, Budapest, 2020
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634524090 · Fordította: Dobosi Beáta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése