A Farkas asztalánál

Rosella Postorino: A Farkas asztalánál




                                                                                 




"Wolfsschanzénak hívták, Farkasodúnak. Őt pedig Farkasnak. A hasában végeztem, óvatlan voltam, mint Piroska."







Egy újabb félelmetesen valós történet a második világháborúról. Néhány hete olvastam a Hitler lovait, ahol a németek által ellopott műkincsekről volt szó. Most bepillantást kapunk a frontvonalak mögé, egyenesen a Farkasodúba, ahonnan Hitler közel három éven át irányította a Birodalmat. Tíz nő története, akik Hitler ételeit eszik, egyenesen Németország dicsőségére, ezzel is védve a nagy vezetőt. Igaz nincs is más választásuk, ez lett a munkájuk. Fizetséget és ételt kapnak, ám ők is naponta néznek szembe a halállal.

"Valamennyien akaratunkon kívül kötöttünk ki a farkasodúban. A Farkas sosem látott minket."

A náci Németországban vagyunk a második világháború közepén, a tíz német nőt ételkóstolónak viszik el. A gyakorlatban egy olyan barakkban, ahol ételeket készítenek a vezérnek, ők elő kóstolnak, hogy elkerüljék a mérgezést. Így kerül ide a huszonhat éves Rosa Sauer, aki Berlinből lesz a csapat tagja. Férje az orosz fronton harcol valahol, szülei meghaltak, ő anyósáékhoz költözött Gross-Partschba, ahol kiválasztják erre a feladatra. 1943-ban vagyunk: Németország helyzete egyre kritikusabb, Berlint naponta bombázzák, és a náci Németország legyőzhetetlen hatalmának álma egyre távolodik.

A szerző megpróbálja megmutatni minden aspektusát ennek a helyzetnek: zavart, félelemben élő nők férjek nélkül, elpusztult családok, szigorú SS-katonák, akik teljesítik kötelességüket, és távolról sem tűnnek barátságosnak. Rosa történetével azt ismerhetjük meg, hogy mit jelentett így élni, elzártan, félelemben, kiszolgáltatva, miközben mindenki igyekezett ember maradni. Azonban ez a gonosz légkör is mérgezte az emberi kapcsolataikat. Minden nőnek van egy saját története, saját drámája, amit lassan megismerünk. Érdekes volt, hogy a tíz összezárt nő egy cseppet sem volt egymással barátságos vagy szolidáris. A könyv ezen szakasza leírja az összes belső konfliktust, amelyet a főszereplő minden nap átélt. A naiv fiatal lány sodródása, a túlélési ösztön és a háború rémségei keverednek a regényben. A főhős ugyanúgy a diktatúra áldozata, mint a katonák.





"Különben is, minden munka kompromisszumokkal jár. Minden munka rabszolgaság: szükségünk van rá, hogy meglegyen a saját szerepünk a világban, hogy valamilyen irányba tereljenek, hogy ne a kisiklás, a kitaszítottság várjon ránk."



Rosella Postorino száraz, érzelem nélküli tényeket mesél, ami viszont erős érzelmeket vált ki az olvasóból. A nők sorsa közül Rosa Sauer karaktere mellett kiemelkedik Eufriede alakja. Ő a legtitokzatosabb és ellenséges lány, aki okoz meglepetést. Egy erős és kemény nő, látszólag. Az összezártságából következik, hogy érzelmek is szövődnek. Amikor '44 tavaszán az új parancsnok megjelenik, Albert Ziegler személyében, aki amúgy eléggé egy könyörtelen és cinikus ember, de beleszeret Rosába. Ez nem kevés lelki vívódást okoz a lánynak, ám ellene nem tud tenni. Talán nem is akar, ami nem baj, hiszen segíti a túlélését. Életük elválaszthatatlanul kapcsolódik a Führer életéhez. Tetszett a Farkasodú leírás, miért és hogyan volt rejtve az erdő mélyén.

A lázadás félelme és a túlélési ösztön arra készteti a nőt, hogy elfogadja a helyzetet, és talán másoknál jobban alkalmazkodjon új életéhez. Az alkalmazkodó képesség az ember legnagyobb erőforrása, mindenki szeretné túlélni a háborút, az ösztönök azonban dolgoznak. A náci rezsim és Hitler szokásai, anekdoták is felvillannak, színesítve a cselekményt, bár érdekes módon a nők sosem találkozhatnak Hitlerrel. Végigélhetjük a Harmadik Birodalom végnapjait, az összeomlást. A szerző túlságosan retorikus írási módszerrel rendelkezik, amely különböző pillanatokban a banalitással határos. Mégis érdekes és valami újat tud elmondani a hátországban élőkről. A három részből felépülő cselekmény lezárása sajnos kissé billeg, ezt nem sikerült olyan tökéletesen visszaadnia a szerzőnek. Ettől eltekintve egy élvezetes dokumentumregényt alkotott. A regényben Postorino mélyrehatóan elemzi az ember viselkedését, amikor válságban van, elkeseredett, és döntés kényszerbe kerül. Postorino az emberi lelket ábrázolja a kétértelmű, szélsőséges helyzetekben. Elemzi az ember pszichéjének törékenységét, ösztönét, kétségbeesett próbálkozását a bármilyen helyzetben való túlélés érdekében.


Rosa karakterét a valóságban Margot Wölk adta, ő volt az egyetlen, aki túlélte a háborút. 2014-ben,
96 évesen hunyt el, sajnos a szerző már nem tudott vele találkozni.


ITT tudod kedvezménnyel megvásárolni a regényt! 





Eredeti megjelenés éve: 2018

Libri, Budapest, 2020
380 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634336204 · Fordította: Todero Anna