2016. március 18., péntek

Olvastam még /7.

Olvastam még /7. 

Három könyvről röviden





Szokásos havi kis összefoglalómba egy gyerekkrimi és egy felnőtt, valamint egy szépirodalmi regény került márciusban.



                                                                     


Kristina Ohlsson az egyik kedvenc női skandináv krimiszerzőm. Miután 2013-ban a Svéd Rádió gyermekregény-pályázatát sikeresen megnyerte Az üveggyerekek című történetével a folytatás sem váratott sokat magára. A kellően izgalmas, rejtélyekkel teli könyvben három gyerek nyomoz. Minden benne van, ami egy jó skandináv krimire jellemző lehet a gyerekeknek megfelelő szinten. Nem csoda a regény töretlen népszerűsége. Az Ezüstfiú ott folytatja, ahol az előző történet megállt. Az egyik mellékszereplő és családja köré épülnek az események, Aladdin most főszerepet kap.

Aladdin, ahogy a nevéből is sejthető nem svéd, hanem török bevándorló szülők gyermeke. A világítótoronyban vendéglőt üzemeltető család körül alakulnak ki kisebb titokzatos események: valaki dézsmálja az élelmiszerkészletüket, rendre eltűnnek a raktárból ételek. Mindeközben feltűnik egy titokzatos ismeretlen fiú is, aki a hóesésben is rövidnadrágot visel, hirtelen és váratlan gyorsasággal tűnik el, de nyomot nem hagy maga után. Minden adott az izgalmas nyomozáshoz. A török kisfiú, Aladdin és két szintén már megismert barátnője, Billie és Simona kezdenek nyomozni a rejtélyes idegen gyerek után. Persze tudják azt a gyerekek is, kísértetek nincsenek! Felbukkan egy száz évvel ezelőtti legenda is, amit ideje lenne megoldani.  Ki is az Ezüstfiú, hová tűnt a sok ezüst ami a egykor a templomé volt? Mi lesz a bevándorlókat szállító hajó sorsa, ki a titokzatos rövidnadrágos fiú? Hogyan, kinek a segítségével rakják össze az eredeti legenda megfejtését Aladdinék ami történet a történésekben kiderül a könyvből. Érdemes felnőtteknek is, igazán szórakoztató kikapcsolódás.


A szereplők kedvesek, életszerűek, aranyosak. Talán ez a történet kevésbé hátborzongatóbb, de remekül olvastatja magát. Kifejezetten kedveltem magát a mesét, mert az.

Talán mert kincskeresés van a háttérben nem egy furcsa betegség és kísértetek… Simán olvashatja 9-10 évesen a gyerkőc, gyerekbarát könyvecske, jól keveri a mai témát ismét a mesébe. A családi hovatartozás mellett a menekültáradat adja a jelenhez való kötődést. Kell, hogy a gyerekek is tudják és értsék mi is zajlik ma körülöttünk a világban. Kristina Ohlsson tavaly a Könyvfesztiválon járt nálunk dedikálni. Felnőtteknek szóló regényei: Mostohák, Elnémítva, Őrangyalok, Dávidcsillagok, szintén az Animus Kiadónál jelentek meg. Ez a kötet is megszokottan színvonalas, az Animus Kiadó kínálatában szerepel.


Kristina Ohlsson: Silverpojken

Animus, Budapest, 2015

256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633243626 · Fordította: Bándi Eszter





Jenny Rogneby: Leona

Pókerjátszma




                                 









Nos ez egy igazi felnőtteknek szóló, eléggé szokatlan és különleges darab. Igazából még én sem tudom hányadán is állok vele. Nem szeretem, de azt sem tudom mondani, hogy rossz lenne, mert nem az. Mégis nagyon vegyesek az érzéseim ezzel a krimivel kapcsolatosan.




A történet kétség nem férhet hozzá, eredeti és szokatlan. Sokkoló bankrablás Stockholm belvárosában - az elkövető pedig egy hétéves meztelen kislány... Nos, itt már részemről elvesztette
a történet a valóságtartalmát, hitelét. Mondhatni, elképzelhetetlen az egész. Épeszű ember ilyet nem csinál, nem írhat, nem történhet meg. A történetben egyre több furcsa és hihetetlen elem tűnik fel.
A természetesen különc viselkedésű, ám nagy munkabírású és remek nyomozónő Leona irányítja a nyomozást. A történet elég pörgős, hol a kislány, hol Leona mesél nekünk. Az ő szemszögükből ismerjük meg a hátteret. Ami döbbenetes: gyermekbántalmazás, családon belüli erőszak, kihűlt házasság és játékfüggőség. Amikorra kezd összeállni a kép, merész fordulattal minden a feje tetejére áll. Mondom, nem szokásos a történetvezetés sem. A nyomozónő alakja egyenesen unszimpatikus, kicsit sem szerethető. A miértekre nem térek ki, az olvasás közben világosan kiderül.

A befejezés sem a megszokott, nem is voltam kibékülve vele. Nincs feloldás, a megoldás hihetetlen megint. Rengeteg eredeti ötlet van a történésekben. Leona alakja nagyon nem a megszokott. Mert újítani, előállni egy ilyen krimivel a szerző, ahol a főhős enyhén pszichopata. Erkölcsileg nem tudok azonosulni, szeretni egy olyan nyomozót, akinek tettei több okból is elítélendőek. Amikor a gonosznak kellene drukkolni... NEM! Legalább a történet végén nyerje el megérdemelt "jutalmát", ha már az életben megússzák. Szóval ez a krimi túl egzotikus nekem. Mellesleg ez egy sorozat nyitó kötete...




Az etiópai származású Jenny Rogneby 1974-ben született. Egy éves korában egy svéd házaspár fogadta őt örökbe. A vonzó, fiatal írónő gyermekéveit Bodenben, egy északsvéd kisvárosban töltötte, karrierjét popzenészként kezdte. A Stockholmi Egyetemen szociológiát, pszichológiát, kriminalisztikát és jogot hallott, majd megírta első regényét 2014-ben, a Pókerjátszmát.






Animus, Budapest, 2015


400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633243602 · Fordította: Erdődy Andrea







Benedek Szabolcs: A kvarcóra hét dallama  


                                                     




Levezetésnek az izgalmak után egy hazai szépirodalmi regény. Persze, a remek hangulat mellett itt is akad izgalom. Ez afféle retro-olvasás volt részemről. A nagyon ronda borítója ellenére. Aminek képi világa más színekkel feltűnik egy tavalyi, nem mellesleg skandináv regényen. Nem tudom, ennyire nem volt jobb ötlet a borítóra?


A sztori tetszett, mégis vegyesek az érzéseim itt is. A retro hangulat garantált minden pillanatában jól idézi meg a nyolcvanas éveket. Április 4-ei ünnepség, úttörőnyakkendő, menő kvarcóra, ami zenél! Istenem, ez mekkora kincs volt akkoriban. Már, aki hozzá tudott jutni efféle értékes és egyedi kincsekhez a Kádár-Magyarországon. A titokban hallgatott Szabad Európa Rádió, panelrengeteg és papírgyűjtés, lengyel piac és balatoni nyaralás. A külföldről behozott bakelitlemezek csodái. Csepregi Éva forrónadrágban, aki mély nyomot hagy (nem csak) az ébredező kamaszfiú képzeletében. Akkor ő volt a sztár, a "Kedves ismerős".

A címszereplő Tóth Bence rajong a Neoton Famíliáért és annak énekesnőjéért. Jobban izgatja, hányadik helyen áll az éppen aktuális daluk a Pajtás újság slágerlistáján, mint kap-e Alföldi kenyeret a sarki ÁBC-ben.

Minden reális és hozza a hangulatot a nyolcvanas évekről. Én magam is akkoriban eszméltem rá a világra jobban. 1956 sötét és misztikus titka egy gyereknek, „rá érsz még ezt megtudni, gyerek vagy még” effektus tökéletes, inkább a felnőttek sem beszélnek erről. Egy olyan világot idézett vissza, amiből már kevés van meg a hétköznapokban, nem csak a politikai érára gondolva. Jó stílusban és olvasmányosan tálalva teszi mindezt. A misztikumot, rejtélyeket a pártházról "leeső" nők adják. A nyomozó alakja is elég aljasul kihasználja a gyerek naivitását, lelkesedését. Amivel bajba sodorhat embereket, már-már ügynököt csinál a gyerekből. Sajnos elég elképzelhető ez is.

Azért az kifejező jelenet, amikor apa magyar zászlót akar vinni a felvonuláson, nem pirosat..
Külön jelentős szerepet kap a történetben a zene . A „sok” Neoton, Modern Talking nem zavart, hiszen Bence értük rajong. István, a király, Star Wars és egyéb akkori sztárok is feltűnnek még. A vége sötét és drámai, hirtelen ér véget. Ez volt a legnagyobb bajom. Sok szereplő életét harminc évvel később visszatekintve pár mondattal elintézi, összecsapja. A színhely Szolnok pedig jól beazonosítható. Nem bánom, hogy elolvastam, annyit ért. Talán ez a személyes élmények miatt az írónak volt jó (fontos), hogy kiírja magából. Kordokumentumnak, érdekességnek tökéletes olvasmány lehet.























Libri, Budapest, 2015


432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633104750



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése