Szeretem a krimiket. A jó krimit különösen és nem csak a skandináv történeteket értem ezalatt.
Anno, még az "átkosban" a Hód-történetei, Mág Bertalan írásai mellett hazai szerző nem igazán volt kapható, akit jó is volt olvasni. Nyitott és érdeklődő vagyok a hazai szerzők köteteire is, nem csak a tuti befutó, elismerten jó szerzők írásaira. Agatha néni, Nesbo és még sorolhatnám a szerzőket alap, kihagyhatatlan. A mai írók előszeretettel próbálnak aktuálisak lenni témaválasztásban. A krimik sok esetben politikai környezetben, társadalmi kérdéseket feszegetnek, napi aktuális témákról szólnak. Így volt ez ennél az ígéretesnek tűnő, krimiszerű történetnél is.
Kiindulópont a sokat sejtető fülszöveg. Korrupciós botrány leleplezése, politikusok, kenőpénzek és gyilkosság. Jó összetevői egy izgalmas és fordulatos kriminek. Kár, hogy ez nem az. Inkább egy oknyomozó újságírónő szétesett életének darabjait próbáljuk összerakni. Minden különösebb izgalom, fordulat, meglepetés nélkül. Igazából már a borító meglepett, mert bizony azonnal Frei Tamás könyveit juttatta eszembe. Ugyanazt sugallta, csak messze elmaradt a történet Frei írásaitól, és nem csak tartalomban.
Adott egy harmincas, tehetségesnek látszó újságírónő, menő családi háttérrel. Apu diplomata volt. Valahogy azt éreztem, a kislánya jobb nem lévén lett újságíró... természetesen az amerikai egyetemi tanulmányait megszakítva. Amúgy az élete romokban: normális kapcsolata nincs, karrierje sem túl fényes, élete a posványban tocsog. Kapcsolata anyjával felszínes, afféle muszáj, a pénz tartja őket össze. Ugyanis imádott apja néhány éve elhalálozott. Anyja a víg özvegyek életét éli, bár talán előtte sem volt nagy szerelem az életében. Jött a gondtalan életet biztosító pali, és ő lecsapott rá. A gyerekszüléssel bebiztosította magát. Ezen el is mereng a regény végén, vajon a lánya miért is nem
az ő példáját követte? Hmm... Ennyit az erkölcsi dilemmákról.
Tóth Sára alakját nem sikerült megszeretni, hiába akar bizonyítani: önmagának, főszerkesztőjének
és a világnak. Próbál felülemelkedni, kitörni a középszerű újságíró besorolásából, küzd a magánélete zsákutcáival. Sajnos az apa alakja is elnagyolt, kidolgozatlan marad. Csak felsejlik, mint egy kísértet.
Mai. Magyar. Valóság - áll a borítón, de ezt csak karcoljuk, nem megyünk mélyre.
Megkapja egy nagy cég korrupciós botrányát vizsgáló bizonyítás lehetőségét, aminek szálai a Balkánra vezetnek.Kapcsolatait jól kihasználva azonnal némi értékelhető eredményt produkál.
Kár, hogy az olvasót ott felejti az írónő, a regényke nem fogja, nem viszi magával. A jellegtelenül unalmas karakterek mellett semmi izgalom nem történik. Pedig a téma jó lehetne: mocsok, gyilkosság, és kenőpénzek. Aktuális politikai összemosódások, "uram-bátyám" képviselők és cégvezetők. A nemzetközi pénzpolitikai összefüggések összetettek, mozgalmasak ás látványosak lehetnének, de ezek ábrázolására, bemutatására nem kerül sor. A fülszöveg csak ígéret marad. Gyenge, kiszámítható és befejezetlen, rózsaszín tündérmesébe hajlik a történet, minden megoldás nélkül. Ezen még érdemes lett volna dolgozni. Az állítólagos öngyilkosság bizonyítéka egy vicc... Nem is derül ki semmi, ott marad az olvasó és néz ki a fejéből: mi van? Ki és miért követte el, az olvasó fantáziájára lesz bízva.
Amúgy, ha egy gyűrűt hosszútávon, állandóan viselnek, annak nyoma marad a testen... Érdekes, hogy a patalógusnak ez nem tűnik fel!
Az ebédek, partik, részletes leírás helyett ezekre kellett volna több gondot fordítani, alaposabban kidolgozni. A szerb főrendőr alakja, ami valami jó karaktert sejtet, de az is marad. Emberábrázolása, megáll a testi felépítés leírásánál. Ahogy a síelésből hazaérkező kolléga testi adottságai is túlhangsúlyozottak. Már már "szürkébe" hajlik, a történet. Csak ettől nem lesz izgalmas, a krimivonal meghalt. Az igazi áldozat az olvasó. Sajnálom, de ez nem nyert, csalódás. A folyamatos kávézás egy idő után nagyon zavaró, nevetségessé válik. Ez nem skandináv krimi, még ott sem folyik ennyi kávé. A megoldás hiánya és a rózsaszín befejezés pedig végképpen agyonvágta számomra az egészet.
"Megvesztegető ajándékot ne fogadj el! (Kiv 23, 8)" - részlet a fülszövegből.
Athenaeum, Budapest, 2016
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632935201
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése