Amikor kézbe veszünk egy új könyvet, megcsodáljuk a szép, ötletes, színes vagy éppen elképesztő borítót, vagy végig pörgetjük a lapokat, beleszagolunk a friss oldalak új illatába, ami önmagában is élmény. Nos, ilyenkor a legritkább esetben jut eszünkbe, hogyan is jutottunk idáig, mit is köszönhetünk Gutenbergnek. Nem keveset!
A zseniális német feltalálónak köszönhetjük a mozgatható betűelemekkel való könyvnyomtatást,
a betűfém, a kézi öntőkészülék, a nyomdafesték feltalálását, hogy könyvet vehetünk a kezünkbe.
A General Press Kiadó Regényes Történelem sorozatának legújabb kötete neki állít emléket.
Alix Christie regénye a Gutenberg-biblia történetét meséli el az olvasóknak.
Gutenberg életéről viszonylag keveset tudunk. 1400 körül született Mainzban, patrícius családban. Már az 1430-as években kísérletezik a könyvnyomtatással. Ehhez keres támogató segítőt, aki anyagilag is finanszírozza a vállalkozást. Egy jómódú ügyvéd személyében talál támogatóra, Ő Johann Fust. Gutenberg eleinte vásári búcsúcédulákat nyomtatott, majd latin nyelvkönyvecskét készített, kezdetleges betűtípusokkal. 1448-ra már szebb, olvashatóbb betűkkel tudott nyomtatni, egyházi megrendeléseket is kapott. Felismerte, hogy nem győzi egyedül a munkát, Gutenberg felvett maga mellé egy segédet, Peter Schöffert. A két férfi élete szorosan összefonódott ettől kezdve.
Peter, aki apja kérésére mindent feladva Párizsból tér haza Mainzba. Hátra hagyva a nagyváros kínálta izgalmakat, a pezsgő egyetemi légkört és az álmát is, hogy írnok váljon belőle.
A közös munka, a közös gondolkodás remekül összekovácsolta őket. Pedig Gutenberg nem volt emberileg könnyű eset. A regényből kirajtolódó portréja szerint: öntörtvényű, makacs, akaratos ember volt. Szenvedélyes, vad természete ellentmondást nem tűrt. Mindent alárendelt elképzeléseinek, a könyv tökéletesítése, a nyomtatási technikák és eljárások javítása érdekében. Sokszor a véletlen segített egy egy jobb ötlet rátalálására. Hosszú kísérletezés után találták meg a megfelelő ötvözetet, melynek összetétele nagyrészt ólom, és bizonyos arányú, más ércekből tevődött össze. Nem volt könnyű megtalálni a gyantából és lámpakoromból álló nyomdafesték keverékének helyes arányait sem. Újítás volt az is, hogy a festéket már nem ecsettel hordták fel a nyomóformára, hanem birkabőrből készült és lószőrrel töltött labdaccsal, amely egyenletesen adagolta a festéket. A regény során a technikai fejlődést is jól nyomon követheti az olvasó.
Mindezek mellett a kor emberi butasága, irigység és az érseki átok sújtotta Mainz városának világa
is megelevenedik a lapokon. Peter szelídebb, okos gondolkodása és szerelme is színezi a történéseket. Szinte hihetetlen, amit ez a két férfi véghez vitt! Önkívületi állapotig képesek voltak dolgozni a találmányukon, azt folyamatosan tökéletesíteni. Elképesztő erőket vetettek be, hogy siker koronázza tervüket.
A munka öt éven keresztül tartott, ezalatt rengeteg új betűt kellett önteni, papírt és pergament vásárolni. Az idő előrehaladtával a viták is kiélesedtek, elkerülhetetlenné váltak. Fust felismerte, hogy a segéd alkalmazásával hosszú távon semmi szüksége nincs a mesterre, ezért beperelte Gutenberget a kölcsönadott pénz és annak kamatai miatt. A teljes követelés 2026 forintot tett ki, amely akkoriban óriási összeg volt. Gutenberg nyilvánvalóan nem tudta előteremteni, így a nyomda és a betűkészlet a félig kész Bibliák Fust birtokába kerültek. Összesen 180 példányt sikerült elkészíteniük a Bibliából, ebből a mai napig 48 megtekinthető.
Igazán szórakoztató, kalandokban is bővelkedő regény a Gutenberg tanítványa. A borító is remekül megidézi a Bibliát. Sok sok adalékkal, információval nem csak az adott korról, a könyv létrejöttéről, de a világ akkori gondolkodásáról, amit emberek életén át megismerhetünk. Érdemes bepillantani a könyv születésének pillanataiba. Köszönjük Gutenberg, köszönjük Peter!
Eredeti cím: Gutenberg's Apprentice
Eredeti megjelenés éve: 2014.
General Press, Budapest, 2015
464 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636437602 ·
Fordította: Tóth Bálint
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése