2014. augusztus 5., kedd

Testnapló

Daniel Pennac: Testnapló




                                                           






"Szegény orvosok! Egész életüket azzal töltik, hogy egy olyan programot javítgatnak, amit úgy fejlesztettek ki, hogy végül bekrepáljon."


Daniel Pennac neve nekem nem volt ismerős. Mikor utána kerestem derült ki, hogy gyermek és ifjúsági regényeket írt eddig. A könyv címét és fülszövegét igen érdelesnek találtam. Bevallom, ilyen komplett a test folyamatait, változásait nyomon követő és bemutató regényt még nem olvastam. Daniel Pennac nagyszerű naplóregénye, amely egy francia férfi 1936-tól 2010-ig, 12 éves korától a halála előtti utolsó napokig ívelő vallomása. A sorokon keresztül  kísérhetjük végig életét, az arra ható változásokat. Mind a testi, mind pedig lelki hatásain át. Violette az egykori anyapótló emléke és annak halála, az első veszteség, ami egy életen át elkíséri.  Ez a lelki kín az, amit sok probléma alapja lesz.

Olyan módon teszi vizsgálat tárgyává a testet, ami egyedülálló.
Bemutatja az emberi fizikum sajátosságait és változásait, a szerelem biológiáját és a szexualitás rejtélyét, lelki hatásait kémiáját. Az idő és a kor előrehaladtával pedig az elkerülhetetlen betegségeket és az élet végességét is ábrázolja.

Egyszerre humorosak és szívszorítóak ezek a sorok. Könnyed és filozofikus hangú, mintha mi sem lenne természetesebb, őszintén beavat minket az emberi test elhallgatott rejtelmeibe: a bélgázok okozta kellemetlenségektől kezdve a fiúk pisilési szokásain át, szóba kerül még az orrpolipok okozta gondjait, természetesen a szex, ürítés, idővel a prosztata problémák, kopások is. Mindezt humorral teszi.
Pennac nem kendőz el semmit: a fiatal és kíváncsi testét még nemismerő kamasz sorait követik a tapasztalatok, érzések. A testészlelés egyfajta eszmélést is jelent. Ezt a különös megfigyelést egy Larousse "izommodell" segíti.Érdekesség, hogy ez egész életét végig kíséri. Ezután már a körülötte élőket is ilyen módon próbálja meghatározni, megismerni.



Érdekes módon a test tulajdonosáról, élete alakulásáról keveset tudunk meg. A regény  kiindulópontja, hogy Lison, a férfi szeretett lánya elviszi a naplókat az apja halála után.
A bejegyzéseket a Lisonnak szánt bejegyzések szakítják meg, teszik teljesebbé az eseményeket.
A feljegyzések közt néha bizony hónapok, sokszor évek telnek el.

Megható volt olvasni a férfi gyermekeinek születéséről, majd az unokák étkezésétől is. A kor előrehaladtával kialakuló és jelentkező egészségügyi problémákról. Az adódó élethelyzetekről:
amikor a szeretett társát hatvan körül még mindig izgalmasnak találja, mozgásában még mindig azt a fiatal macskamozgású lányt látja. A szerelem szeretetté alakulását, az összetartozás és elfogadást írja le. Mint mindennek az alapját: a kedvenc unoka szexuális beállítottságát is megértéssel fogadja, hiszen szereti!
Majd a test hanyatlása, romlása is ehhez köthető: egy váratlan fertőzés miatt megéli a huszonöt éves  unoka elvesztését is. Innen már nincs kedve, ereje küzdeni.

Az agóniát hét éves szünet előzi meg, nem készülnek újabb megfigyelések. Az utolsó bejegyzések már afféle összegzés, az elmúlás előtt. Elfogadása annak, hogy az élet véges.
A szeretett unoka elvesztése elindítja azt a hosszú folyamatot, aminek a vége a halál . A lelki szenvedés folyamata tagadhatatlan és minden sorban ott érződik. Szép érzések, történetek is felvillannak a naplóban: családról, szerelemről, gyerekkorról.

A kötet hangneme derűsen és humorosan adja vissza a megfigyeléseket. Különösen a barátjáról, annak humorosan bölcs meséi teszik színessé. Az gyerekeiről, unokákhoz fűződő kapcsolatról írtak is lélekmelengetőek.
Nagyszerű és érdekes könyv, bár férfi író munkája és a férfi test működéséről és lélek összhangjáról szól, mégis mindenkinek ajánlom! Úgy vélem női olvasóknak is érdekes és szórakoztató lehet.


                         


Magvető, Budapest, 2014
436 oldal · ISBN: 9789631430752 · Fordította: Tótfalusi Ágnes


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése