2014. február 13., csütörtök

Tizenhárom almafa

Wass Albert: Tizenhárom almafa 




                                              



"Mert Isten, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek."


Miért is aktuális, miért is ajánlom mindenkinek olvasásra Wass Albert ezen könyvét? Aki netán még nem olvasott a szerzőtől, annak remek ismerkedési alkalom ez a könyve. Aki pedig már olvasott Wass Albert írásaiból az tudja, ismeri mire is számíthat. Szerintem most is érdeklődésre tarthat számot az 1953-ban íródott regény.

Miről is szól a Tizenhárom almafa történet?
Röviden a túlélésről, az egymás melletti, békében való létezésről. Mindezt a székely humor jellegzetességével, táj és emberábrázolással teszi teljessé. A politikai felhangot nem nélkülöző történet a a kommandói vadőr, Tánczos Csuda Mózsi és családja mindennapjaiba enged bepillantanunk. Az egyszerű kisemberek élete a nagypolitika árnyékában.

Erdély egy része egyik pillanatról a másikra visszakerül Magyarországhoz, (második bécsi döntés).
Románok kimennek, magyarok térnek vissza. A szegény székelyek pedig élnek, élni próbálnak az "odafönt", íróasztalnál meghozott döntés árnyékában. Majd az oroszok is megjönnek a második világháborúval, mégsem háborús a történet, nem a fronton játszódik. A politikai viharok hatással vannak az ott élőkre. Nem is igazán értik mindig, mi miért is történik velük, felbolydult világukban.

Ez a fő vonal, ez a mondanivalója a regénynek: megpróbálnak élni, létezni, túlélni. Hol székely leleményességgel, humorral, hol pedig némi huncutság árán is. Nagyon szemléletes pillanata a regénynek az elvtársi medvevadászat. Talán ez a valóságban is megtörtént, lehet nem is olyan régen...

Mózsi alakja kiemelkedik, családszeretete példaértékű. Amolyan "jég hátán is megél" figura, minden helyzetben feltalálja magát. Férfiminta a ma emberének is. Ragaszkodása, felelősségérzete a családja iránt elismerésre méltó. A kicsi Mózsi, apja szakasztott mása, kicsiben. Világlátása, ébredező öntudata és apja tanácsai segítik eligazodni a felnőttek világában.

Egyszerű és olvasmányos stílusban megírt történet, szinte népmesei elemekkel. A kisember humora, élni akarása, a nem lehet feladni, lesz ez jobb életszemléletre bizony ma is szükség van. Nem a gyűlöletre, hanem a békés egymás mellett élésre tanít. Az elfogadásra és a másik segítésére.

Szépen megírt, hangulatos regény a politikai viták kereszttüzében emberek, életek állnak.A klasszikussá vált, igazi nagyregényei mellett ez szerintem nagyon alkalmas (nem, nem kötelező olvasmánynak), kiegészítő, gondolatébresztő olvasmánynak a történelmi tananyag mellé. Jellemzően ez az a része történelmünknek, amiről sokat beszélünk, mégis igazából keveset tudunk.
Az almafa pedig, mint jelkép a túlélésre. Erős vesszőket hajt, hiába vágták ki  a törzsét. Élni akar, nem adja fel. Nekünk sem szabad.

Férfi létemre bizony a végére elérzékenyültem. Volt, hangosan felnevettem és volt, hogy szomorúan olvastam a sorokat. Tudom, sokan vitatják, de igen, szerintem is a megélt évek, sok sok más egyéb olvasása, másképpen hozza egy egy könyv értékelését, hatását. Nem tudhatom, egy húszévesnek mi jön vissza az olvasottakból.  Uz Bence, Ábel és Mózsi az irodalom remek karakterei. Példaértékűek a ma emberének is.

 Mózsi az író másik kötetében is feltűnik, de sajnos ott sokkal szomorúbb a befejezés. Merem ajánlani azt is, ami folytatásnak is tekinthető, címe is sokat sejtető: Elvásik a veres csillag.
Kellemes olvasási élményeket! 
            
"Tudni kell, hogy amikor az Úristen népek s országok dolgát rendezte a földön, Erdélyről ügyesen megfeledkezett. Azóta is szokásban maradt, hogy megfeledkezzenek róla, valahányszor adódik."
(első mondat)





 Eredeti megjelenés éve: 1953

 Mentor, Marosvásárhely, 1999
260 oldal · ISBN: 9739263945





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése