2014. február 8., szombat

Hazaviszlek, jó?

Tóth Krisztina: Hazaviszlek, jó?  




    









        "Minden megtörténik, a legvalószínűtlenebb dolog is megtörténik. Minél valószínűtlenebb, annál inkább, de még ez se szabály. Egyszerűen megtörténik, ne kérdezd, miért. Ha van sapkája, ha nincs."
                                                                                           


Amikor tavaly nyáron elolvastam az Akváriumot, TK első regényét, azonnal rajongója lettem. Bár voltak félelmeim, mi van, ha a többi mégsem olyan jó írás? Előzőleg csupán itt-ott futottam bele néhány versébe, tárcába, novellába, most azonban minden kellett, ami elérhető tőle. Itt, ennél a novelláskötetnél, már a harmadik novella után éreztem, ez is 5 csillagos lesz. Jó válogatás, erős történetek ezek, mind hangulatában, mind tartalmában magával ragadóak. 

Alig néhány hete írtam a Pixel című kötetéről az írónőnek, ami szintén nagyon megfogott. Ez a 2009-ben megjelent válogatás tárcák és novellák gyűjteménye sem okozott csalódást. Tartotta a szintet, volt ahol jókat nevettem az ellesett, megélt pillanatokon. Nyitott szemmel járva, gyermeket nevelve sok kedves életesemény felvillant a történetekben. A pillanat humora, annak megjelenítése tetten érhető ezekben az írásokban. 

Igen, vigyél haza, mert jogom van tudni, Kuala Lumpurban milyen idő lesz holnap. Amúgy pedig tényleg "nem köll mindig odanézni".

A Mikulás három élete és a többi eset mind igazi életet hordoz magában. És Milyen volt szőkesége… valóban jó leveseket főzött. Családunk szemefénye, és a Kalap közepe is megvolt.
A Szólánc és a Kitántorogtak novellák mindennél többet mondanak el a mai hazai helyzetről, pedig 2009-ben íródtak. Drámaian döbbenetes mindkettő, aktualitásából semmit nem vesztett.  Elgondolkodtató és drámai témafelvetése van. A legszomorúbb, hogy valós, megtörtént esetekről szól. A saját nyomorát, bánatát egy sötétebb bőrű, magányos nőre és gyermekére vetítő gonosz és megkeseredett ember ellen nehéz védekezni egy vonaton. Pláne, ha a többi utas is inkább nem akar látni, sem hallani, vagy hasonlóan elkeseredett legbelül. 
A Kitántorogtak esetében már a cím is mindent elárul. Elképesztően reményt vesztett és kilátástalan ez a helyzet. Félelmetes jövőképet fest elénk. Mi lesz velünk, mi vár ránk? Akár akik elmennek, de akik itt maradnak azokra is. Talán az egész kötet egyik legsúlyosabb gondolatai ebben olvashatóak.

"Valamiért a rovás szó jut eszembe róla, tizenöt rovás képzelek egy nyírfakéregre. Tizenöt évet, tizenöt végtelen telet. Ennyi idő alatt kamasszá cseperedik egy gyerek, ennyi idő alatt el lehet felejteni egy nyelvet, és ennyi idő alatt lombossá nő az elültetett fa, megöregszik a kölyökkutya. Ennyi időre útlevelet se adnak, annyit öregszik az emberi arc."

Lélekkel teli, emberi az életünket elkísérő házikedvencekről szóló Űrkutyák és az Űrcica írások is. Tetszett a napi pillanatokat megmutató anya és gyermekéről szóló történetek is. Különösen, amikor a gyermeki lelkesedés múmiát óhajtana készíteni egy kiállítás hatására.
Megragadott a Térkép, a Talált levél és a Vót című írás is.
Lassan mindent felsorolok, de az öt részre osztott válogatásban elmerültem, és feltöltődtem.
Tóth Krisztina retro érzéssel, finoman, elegánsan és nőiesen idézte fel az én ifjúságom is. Olyan hasonló élményeket éltem meg, amik az írásokban is fellelhetőek. Minden történet sajátossága, hogy egyéni hangulatúak, magyarosak.

"A Föld nevű bolygó találomra kiválasztott pontján tartózkodom emberi testben."

Igazi bravúrként az Örkény szellemét idéző, igazi abszurd humor is megjelenik a Sors, nyiss nekem tért fejezet írásaiban.  Egyszerűen pazar, örülök, hogy rátaláltam ezekre a könyvekre. Szeretni való írások rólunk emberekről, a jelen világról körülöttünk. Az életünkről.
Jó, hogy van egy Tóth Krisztina, aki ezeket ilyen emberien és csodásan elénk tárja.
Szóval TK hozta, megőrizte kedvenc státuszát. Nálam végleg bekerült közéjük. Ezek a könyvek olyanok, amit bizony mindenkinek a kezébe adnék, olvassa el! Ismerős élethelyzetek, mai és jellegzetes írásai mindenki szívéhez utat találhat. A könyvben szereplő írásokat többek között a Nők Lapja, a Népszabadság és az Élet és Irodalom közölte.
Fontos, hogy a Magvető kiadásai tetszetősek, jól kézre állnak, szép a szemnek a tördelése, jó olvasni ezt a betűtípust. Nekem a borító meghökkentő képe is tetszik. Erre azonnal felfigyel az olvasó. 

"Most mégis szeretett volna megszólalni és mondani valamit, úgyhogy azt az egy mondatot kezdte ismételgetni rekedt hangján, amit az utóbbi időben az összes emberi lénytől hallott: – Gyerre ide, gyerre ide! Hazaviszlek, jó? Hazaviszlek, jó?"


5/5


 Magvető, Budapest, 2009
238 oldal · ISBN: 9789631427431

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése