2013. november 24., vasárnap

Beszélgetés Benkő László íróval

Beszélgetés Benkő László íróval
                                                                                                               


Tisztelt Benkő úr! Mit kell tudnunk az új regényéről, a Drezdai emberünkről? Kinek ajánlaná?

A DREZDAI EMBERÜNK a címe most megjelent legújabb könyvemnek, ami műfaját tekintve történelmi-bűnügyi thriller, át meg átszőve hírszerzési elemekkel és kémjátszmákkal.
Amikor belefogtam, alaposan átnéztem az 1985-1991 között történt nemzetközi eseményeket, a híradásokat, és vegyítettem mindezt a magam személyes tapasztalataival.
Mindenki beszél a titkosszolgálatokról, hogy léteznek játszmák, kettős, sőt hármas ügynökök, és a laikus szemlélő talán még azt is gondolja, hogy csupa akciójelenet az ilyen területen dolgozók élete. Nos, meg kell mondjam, hogy a valóság és a hollywoodi filmek világa fényévekre van egymástól, én azonban maradtam a valóságnál, ami sok esetben váratlanabb helyzeteket produkál, mint a fikció.
A DREZDAI EMBERÜNK a főhősök sorsának alakításával belülről mutatja meg a titkosszolgálatok valódi tevékenységét, a tárgyidőszakban folytatott munka irányait, annak politikai okait és céljait. Való igaz: Erich Honeckert Gorbacsov kezdeményezésére a KGB már a 80-as évek közepétől szerette volna eltávolítani, mert Ceausescuval és néhány más kommunista vezetővel útjában állt a gorbacsovi reformoknak. De az NDK-ban kirendeltséggel rendelkező KGB munkájára ugyanúgy figyelt a nyugatnémet hírszerzés, a BND, ahogy az angol MI5 vagy az amerikai CIA.
A hab a tortán aztán az volt, hogy a radikális átalakulás előtt álló Szovjetunióban erőre kaptak a szervezett bűnözői csoportok, akik kihasználták az államhatalom gyengeségeit, a korrupciós lehetőségeket, vagy azt, hogy a szovjet hadsereg állam volt az államban.
 Ez vezetett aztán oda, hogy a gorbacsovi reformokat ellenzők puccsot szerveztek a Főtitkár ellen, 1991 augusztusában.
Ezen események körül bonyolódik a történet, ami a sztori szövését tekintve olyan fikció, ami teljességgel valós alapokra épül. Sok szereplője valóban létezett, és még ma is él. Vlagyimir Putyin is megjelenik a történet egy apró részletében, drezdai érintettsége nyomán, és amit erről talál majd a kedves Olvasó, azt ő maga sem cáfolná.
Ezt a könyvet nagy-nagy lelkesedéssel írtam, és ez a nemzetközi helyzethez hasonlatosan "egyre csak fokozódott", mikor előbbre értem a sztoriban. Igyekeztem, hogy egyetlen oldal se legyen benne felesleges, ezért aztán a Kedves Olvasó úgy érezheti magát, akár egy filmben, amelynek kockái és eseményei majd a fejében jelennek meg.
Hogy kinek is ajánlom? Nincs korhatár, az olvasási szándéknak legfeljebb a téma iránti érdeklődés szintje szabhat határt. Férfiak és nők, fiatalok és idősek egyaránt belemélyedhetnek. Aki felnőttként érte meg ezt a kort, emlékezni fog, netán nosztalgiával gondol rá, aki gyermekként, vagy meg sem született még, egyszerre szórakozhat és tanulhat, miközben fellapozza a DREZDAI EMBERÜNK-et.

A visszatérő kérdés: Ön szerint mi az az egy-két-három könyv, amit mindenkinek el kellene olvasnia?

Hogy milyen könyveket olvastatnék el szívesen a Kedves Olvasóközönséggel? Természetesen a magam regényeit -ez volt itt a vicc helye!
Hadd ne említsek kortársakat, s maradjak a régieknél. Ajánlanám tehát olvasásra Herman Wouk kétkötetes HÁBORÚ-ját,
Hemingwaytól a BÚCSÚ A FEGYVEREKTŐL-t, és harmadikként hadd jöjjön James Jones-tól a MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ.
Nekem mindhárom sokat adott, persze ahányan olvasunk, annyiféle szemüvegen át tesszük azt.

Ön a sok történelmi regény mellett női álneveken is írt regényeket. Miért az álnév?

Ejtsünk most szót inkább az általam írott regényekről, amelyeket a szakma és a közvélemény (némileg hibásan!) romantikus kategóriába sorolt. Kereken húsz kötet jelent meg belőlük.
A burkolt kritikát a küllemükre értette a kedves kérdező, amikor nem is olyan régen arra volt kíváncsi, vajon nem szégyellem-e ezeket a regényeket.
Azt feleltem, hogy a romantikus borító és sokszor cukormázzal nyakon öntött, hangzatos címek alatt kőkemény emberi sorsok rejtőznek ezekben a könyvekben, melyekben nem a szex és a párkapcsolat, vagy éppen a rettegett anyós a főszereplő. Azt hiszem, ilyen könyveket férfiként nem is tudnék írni.
Ezek abban különböznek a történelmi regényeimtől, hogy egytől egyig nők a főszereplői, s hogy a modern korban játszódik a cselekmény. Hogy miért női álnév alatt kerültek kiadásra ezek a regények?
Semmi más nincs ebben, mint kiadói üzletpolitika: vajon akkor vásárolják-e meg többen pl. az Afrikai éjszakák c. regényt, ha annak címlapján egy szép hölgy fotója felett a Benkő László név virít, vagy ha a Marta Rovira?

 Ön is tagja a TRT-nek. Mi ez a társaság?

 Rendkívül megtisztelő, hogy az idén nyáron megalakult Történelmi-regény Írók Társaságának tagja lehetek. Sok érdekes és figyelemre méltó kollégával megismerkedtem, és állíthatom, hogy nincs közöttük első vagy másodrendű író. Mind profi a maga módján és a maga történeteiben, felfogásában. Azt reméljük, hogy a történelmi regények mai reneszánsza valóban eljött és itt is marad jó darabig, mert - megtapasztaljuk nap mint nap -- van rá olvasói igény. Valamennyien arra törekszünk, hogy igényes és időálló műveket tárjunk a Nagyérdemű elé. Csak a minőség a lényeg, és a szintet hozni kell, már csak írói tisztesség okán is.

  Hol találkozhat Önnel legközelebb az olvasóközönség?

A Kedves Olvasókkal legközelebb Dunaszerdahelyen találkozunk, a Historycon rendezvényein, a helyi Vermes villában, december 7-én, 14-20 óra között. Aztán Budapesten, december 14-én, a Fővárosi Műv. Házban, délelőtt tíztől este hatig, ahol a TRT sok szerzője jelen lesz, és néhány könyvkiadó is megjelenik. Ezt a programot is mindenkinek javaslom.

Kikapcsolódása az utazás. Regényeiben felhasználja élményeit? Szereplőihez valós emberek adnak mintát?

Ezekkel a regényekkel szervesen összekapcsolhatók az utazások. Mivel korántsem tudok annyit utazni, ezért mindenhol igyekeztem a legtöbbet felszedni. Elsősorban történeteket, sztorikat, emberi sors-alakító eseményeket, örömöket és tragédiákat.
Spanyolországi utam alatt egy idei regényem, A spanyol grófnő eredeti címszereplőjével volt szerencsém találkozni, de ekkor érintett meg Pamplonában Hemingway, akiről életregényt szerettem volna írni afféle Dallos: Aranyecset és A nap szerelmese - stílusút, de megvallom, nem találtam kiadót, akit érdekelt volna Hemingway.
Tehát, amikor már megtehettem, jártam sokfelé. Mallorcán, Nyugat-Európában, A Kanári-szigeteken, ahova pl. le is költöznék szívesen, és tenerifei utamról hazatérve két regény is keletkezett, a Fekete homok, és a (figyelem, kedves Kiadók!) kiadásra váró Napnyugtára várva.

És a végére egy sztori is ide kívánkozna: Mallorcán betévedtünk egy kis étterembe. Nem gondoltam rá, hogy éppen szieszta van , mert egy nagy társaság ült bent és jókedvűen beszélgettek. Később derült csak ki, hogy a tulajdonos családtagjai, és voltaképpen zárva van az étterem. De egy szóval se mondta, hogy menjünk ki, hanem a kisöreg felkelt az asztalfőről, nagyon udvariasan kiszolgált, és az élet ment tovább. Tudok helyet, ahol a világ legtermészetesebb dolga  elkergetni az alkalmatlan időben érkezett vendéget.

A görögöknél pedig megtapasztaltuk az öregek tiszteletét. A menetrendszerű zsúfolt buszra felszállt egy idős görög bácsi. A kalauz áttörte magát a tömegen, és egy fiatal srácot nagyon határozottan felállított. Az illető tudomásul vette, mi pedig eltűnődtünk hogy vannak ilyen szegletei is a nem túl messzi világnak, ahol a kalauzt nem dobják ki a járműből, hanem egy rendőrrel egyenértékű a tekintélye. Nem is beszélve az idősek tiszteletéről.

  Köszönöm a beszélgetést!                  
Atlantic Press, Budapest, 2013 544 oldal · ISBN: 9786155033056



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése