2013. augusztus 5., hétfő

Helló, Augusztus!

HELLÓ, Augusztus! 







Éjszaka volt. A hold világította be a telepet, aminek az őrzését rábízták. Egy hete dolgozott
új munkahelyén. Élvezte a csöndet, hallgatta a szél susogását, miközben gondolatai kergetőztek a fejében.




Hamarosan ismét apa lesz! Furcsa, bizsergetően kellemes érzés volt! Eszébe jutott a pillanat,
amikor a felesége szólt: jön a baba! Boldog volt, megnyugvás suhant át rajta, amikor kiszámolták, hogy éppen az ő harmincadik szülinapja körül fogant meg a baba! Csak lány legyen és egészséges mást nem is kívánt. Végig pörgette az elmúlt kilenc hónapot: a  neje sorozatos rosszulléteit, ami gyakorlatilag három hónap hányásból állt és fogyott 8 kilót kezdésnek, amikor a doktor úr elárulta, igen ez a baba bizony lány!

Mesébe illően jól mentek a dolgok. Aztán, mikor a dátumot közölte -július 30-  belé hasított a fájdalom. NE! Sok lesz már a véletlenből, az a dátum egy nagyon szomorú emlékhez kötődik. Unokahúga halála végig kíséri életét, ezt tudta, soha nem fogja elfelejteni. Túl tragikus volt, túl fiatalon és akár a testvérét vesztette volna el, ugyanakkor tudta, mennyire örülne ennek a babának Noémi! Gyerekkorukban megegyeztek: egymás gyerekeinek a keresztszülei lesznek. Nos, ebből nem lehet már semmi, az élet durván szólt közbe.
A feleségét szintén érzékenyen érintette, mert barátnők, osztálytársak voltak. Az a hétvégi motorozás sok ember életét törte össze, örökre.

Amikor a neje közölte vele: - Te, én átszámoltam, ez a névnapomra fog megszületni! Augusztus 7!
Félve, hitetlenkedve, de reménnyel telve várták a napok múlását. Örömmel gondolta, igazi Barbi babát ad arra a névnapra! Mert a név, már rég nem volt kérdéses, 7 éve, amikor a fiát várták megegyeztek: ha lány, akkor Barbara! Most ez is teljesült! Istenem, mennyire más volt, mikor a kis trónörökös érkezett! Szinte gyerekek voltunk alig huszonévesen, minden olyan természetes volt, hogy lesz egy gyerekük. Erre a babára már készültek, tervezgették.

Amikor éjfél előtt a telefon csörgése tépte szét a csendet, tudta, ez neki szól! Anyósa hívta, elfolyt a magzatvíz! Kollégájára nézett, aki csak bólintott: Menj! A kis Trabival 3 perc alatt a kórházhoz ért. Kisváros, kis távolságok.  A neje már a szülőszobán, a mentősök is elmentek, a doktor úr is ott van. Minden kész, rendben, nyugtatja a nővérke is. Ő a felesége kezét fogja, nem tudja, most mi is fog történni, próbált erős maradni. Várakozunk, figyelünk, értelmetlen dolgokkal nyugtatják egymást..... aztán, alig 3 óra múlva minden felgyorsul, elindul.

- Nyomjon még! Most! Még egyszer!
- Látom a fejét, ez hajas baba lesz, oldja egy viccel a helyzetet a szülésznő
.
Aztán tényleg ott van! Felsír a lányuk, mert tényleg lány! Jól indult ez a hétfő, mert hajnal 4.30-ra az édesanya névnapjára tényleg megszületett Barbara! Egy igazi, eleven Barbi-baba, Ibolya napra!
Kell ennél több? A boldogság elönti a lelküket, mosolyognak, puszilgatja a kimerült asszonyt, majd elrohan telefonálni, világgá kürtölni a boldogságukat.
Ennek immár tizennyolc éve. ... Isten éltessen kicsi Barbim! Légy továbbra is nagyon boldog felnőtt!
Köszönöm, hogy vagy!
http://youtu.be/eAM2-hg7xJs


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése