"A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, és az olvasó, aki olvassa."
Kosztolányi Dezső
A könyv fülszövege:
Három dupla kisregény és négy dupla novella található a kötetben, az elmúlt hat év termése. Két szemszög, két idősík, két történet ugyanarról az eseményről vagy jelenségről, két vallomás, két főszereplő, ilyesmik. Hamvas Béla és más ezoterikus szerzők szerint az egyes szám a tézis, a férfi jelképe, a kettes pedig az antitézis, vagyis a nőé. Én ezt nem tudom elfogadni. Azt sem, hogy a kettes a sátán szimbóluma volna. Ámbátor talán mindegy, a sátán és az Isten éppúgy valaminek a színe s visszája, ahogyan a nő és a férfi.
Nagyszerű könyv! Ki nem gondolkodott el egy unalmas, magányos
vonatozáson, a szemben ülőről? Ki lehet, mi lehet, mit szeret, merre
tart? Nagy ötlet volt, kellemes szórakozás. A felvillanó életrajzi
elemek még személyesebbé tették az olvasást. Néhány pillanat a Zenga
zének és a Félnótából.
Plussz a saját élményem, hogy én nem mertem meglépni negyven körül a gyerekvállalást, pedig lehet, túlgondolkoztam. Most lenne még egy 5-6
éves gyerekem, a két nagy mellé. Mindenesetre szép volt olvasni. Vámos
életét ismerve ez is saját élménye neki is, csak ő bevállalta. Jól
tette!
"Ötvennyolc vagy, az már majdnem hatvan. Nyugdíjkorhatár. Fölemelték. Akkor is. Hatvan, az hatvan. Egyik szülőd sem érte meg."
S szívesen hallgatnám még az írót. Meséljen nekem. Mondja el mi fáj neki, mi bántja. Mert annyi minden felhalmozódott benne, bennünk az évek alatt. Lelkes hallgatóság lennék, hasonló tapasztalttal. ( az idei Könyvhéten, szakadó esőben érdeklődve, kíváncsian hallgatta kis monológomat könyveiről, az életről, válaszolt nyugodtan, mintha nem is esne az eső, és nem állna hosszú sor a dedikálására várva... ezúton is köszönet az élményért!). Nehéz szembe nézni az öregedéssel a múló idővel: Vámos Miklós mindezt – az öregedő férfi keserveit: gyérülő, őszülő fej, megnagyobbodó orr, gondot okozó prosztata, vérnyomás az ég felé, stb. – annyira derűsen, önironikusan szőtte bele a kisregényébe, hogy még ezen is tudtam somolyogni, még ha kissé keserűen is. Ez van, ez várható.
" Az ember, mikor ötvennyolc, szorongva listázza, mi mindent hagyott ki, mulasztott el, tett tönkre……."
Több szemszögből elmesélt történetek. Sokszor felejtünk el a másik fejével gondolkodni, valljuk be őszintén ebben a rohanó világban nem is egyszerű meghallgatni a másikat, de KELL erre is időt hagynunk. Kellene.Kicsit bizony önzőek vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése