2013. augusztus 25., vasárnap

Tiszta tűz

 Vámos Miklós: Tiszta tűz







 "A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, és az olvasó, aki olvassa."
Kosztolányi Dezső









A könyv fülszövege:
Három dupla kisregény és négy dupla novella található a kötetben, az elmúlt hat év termése. Két szemszög, két idősík, két történet ugyanarról az eseményről vagy jelenségről, két vallomás, két főszereplő, ilyesmik. Hamvas Béla és más ezoterikus szerzők szerint az egyes szám a tézis, a férfi jelképe, a kettes pedig az antitézis, vagyis a nőé. Én ezt nem tudom elfogadni. Azt sem, hogy a kettes a sátán szimbóluma volna. Ámbátor talán mindegy, a sátán és az Isten éppúgy valaminek a színe s visszája, ahogyan a nő és a férfi.



Nagyszerű könyv! Ki nem gondolkodott el egy unalmas, magányos vonatozáson, a szemben ülőről? Ki lehet, mi lehet, mit szeret, merre tart? Nagy ötlet volt, kellemes szórakozás. A felvillanó életrajzi elemek még személyesebbé tették az olvasást. Néhány pillanat a Zenga zének és a Félnótából.
Plussz a saját élményem, hogy én nem mertem meglépni negyven körül a gyerekvállalást, pedig lehet, túlgondolkoztam. Most lenne még egy 5-6 éves gyerekem, a két nagy mellé. Mindenesetre szép volt olvasni. Vámos életét ismerve ez is saját élménye neki is, csak ő bevállalta. Jól tette! 

 "Ötvennyolc vagy, az már majdnem hatvan. Nyugdíjkorhatár. Fölemelték. Akkor is. Hatvan, az hatvan. Egyik szülőd sem érte meg."

 

S szívesen hallgatnám még az írót. Meséljen nekem. Mondja el mi fáj neki, mi bántja. Mert annyi minden felhalmozódott benne, bennünk az évek alatt. Lelkes hallgatóság lennék, hasonló tapasztalttal. ( az idei Könyvhéten, szakadó esőben érdeklődve, kíváncsian hallgatta kis monológomat könyveiről, az életről, válaszolt nyugodtan, mintha nem is esne az eső, és nem állna hosszú sor a dedikálására várva... ezúton is köszönet az élményért!).  Nehéz szembe nézni az öregedéssel a múló idővel: Vámos Miklós mindezt – az öregedő férfi keserveit: gyérülő, őszülő fej, megnagyobbodó orr, gondot okozó prosztata, vérnyomás az ég felé, stb. – annyira derűsen, önironikusan szőtte bele a kisregényébe, hogy még ezen is tudtam somolyogni, még ha kissé keserűen is. Ez van, ez várható.

" Az ember, mikor ötvennyolc, szorongva listázza, mi mindent hagyott ki, mulasztott el, tett tönkre……."

 Több szemszögből elmesélt történetek. Sokszor felejtünk el a másik fejével gondolkodni, valljuk be őszintén ebben a rohanó világban nem is egyszerű meghallgatni a másikat, de KELL erre is időt hagynunk. Kellene.Kicsit bizony önzőek vagyunk.

 " A papa, az egy félisten. A mama, az egy félangyal. Vagy tán egészen az. Mind a kettőben bízni kell. Föltéve, ha együtt a család."

  A kedvenceim a novellák közül, / Tűz / meg a Visz a vonat, és a Reneszánsz . 

A fanyar humora, öniróniája  utánozhatatlan. 

Csak ajánlani tudom MINDENKINEK!

 

 5/5.

  

 

 Európa, Budapest, 2009 

414 oldal · ISBN: 9789630788212

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése