Rachel Joyce: Harold Fry valószínűtlen utazásaA könyv első mondata: "A levél egy keddi napon érkezett, és mindent megváltoztatott."
Harold Fry levelet kap egy régi, kedves kollégájától, ami elindítja a saját kis El Caminojára. Mi is áll abban a levélben? Mi készteti Haroldot a nem egyszerű feladatra, hogy elinduljon beteg, haldokló kollégájához? Még a feleségének, Maureen-nek sem árulja el...
Így alakul ki a különös utazás: Harold 1009 km-t tesz meg gyalog, hogy képzelete szerint megmentse
halálos beteg egykori barátját. Vitorláscipőben, úgy ahogy elindult a válaszlevelet feladni nekivág az útnak, hogy megmentse Queeni-t. Ezen utazás közben a saját élete is végig pereg. Újra éli a fontosabb eseményeket, átértelmezi az egykori helyzeteket, történéseket. Afféle lélektani hátteret kapunk, ezek által rajzolódik ki Harold élete, házassága. 65 éves nyugdíjas, igazi jelentéktelen emberke volt, mindig a háttérben maradt. 20 éve már csak "jelen van" az életében, de nem éli. Vajon miért? Útközben varázslatos figurákkal találkozik, akik felszabadítják régóta szunnyadó lelkét és benne a reményt.
"Harold Fry magas ember volt, és egész életében olyan görnyedten járt, mintha egy semmiből előbukkanó alacsony gerendára vagy egy eltévedt papírrepülőre számítana."
A könyv szól a hitről, szeretetről, egymás mellett élésről, egymás elviseléséről és a reményről.
Érzékeny témák ezek. Az írónő a maga egyszerűségében írja meg Harold utazását. Nincs túlírva, könnyen, jól olvasható. Utazása során végig sok érdekes emberrel akad össze, ami több kaland, új tapasztalat forrása. A benzinkutas lány, az ezüsthajú úr, az orvos, és a nagyon híres színész mind mind újabb színt hoz a történetbe.
"Harold csendben ült. Az ezüsthajú úr egyáltalán nem olyan ember, mint amilyennek elképzelte. Inkább olyan, mint ő, csak a számára kimért fájdalomadag más."
A gyaloglása során újragondolt életén gondolkozva érdekes felfedezéseket tesz, óhatatlanul beugrik a Forrest Gump jelenete is. Ez az utazás önmagához is szól.
"Meglepte, hogy mindez eszébe jut. Talán a gyaloglás tehet róla. Talán az ember a földnél többet lát, ha végre kiszáll az autójából, és használja a lábát."
Bizony a felesége Maureen sem igazán társa a gyaloglásban. Érezni valami van, valami történt a két ember közt, hogy elég hűvös a viszonyuk. Maureen is újraéli, átértelmezi életüket. Fontos szerep jut egyetlen fiuknak, Davidnek....Őt végig emlegetik, jelen van, de nem jelenik meg. Érezhetően valami tragédia történt közöttük, valami oka van...az utolsó 30 oldalon minden kiderül, megrázóan. Mi visz rá két embert arra, hogy 20 évig egymás mellett éljen, de szó szerint "csak egymás mellett"...? Teszik a dolgukat, de nem beszélik meg a problémáikat, inkább eltemetik a saját fájdalmaikat, bánatukat is. Pedig a hallgatás bizony nem oldja meg a gondokat! Míg Harold gyalogol, mégis közelebb kerülnek egymáshoz...Queeni sem áll közéjük, sőt. Mindenkinek kiderülnek apró kis titkai. Maureen megrázó gondolatai, egy elvesztett gyermek, egy elmúló életről elgondolkoztatóak.
"Sajnálta, hogy mennyi mindent engedett csak úgy el. Hová lett a vállalkozókedve? Az energiája? Miért nem utazott soha? Vagy szexelt többet, mikor még lehetett? Az utóbbi húsz év minden ébren töltött pillanatát fertőtlenítette és tönkre tette. Mindent elkövetett hogy ne érezzen. Mindent, csak ne találkozzon Haroldéval a tekintete, és ne kelljen kimondani a kimondhatatlant. Nem élet az, amit szeretet nélkül élnek."
Figyeljünk egymásra, amíg nem késő, legyen hitünk önmagunkban, legyünk igazán társai a társunknak. Egy lelki utazást élhettem át Harold Fry szemén és érzésein keresztül.
Bár a könyv stílusa könnyed és szórakoztató, a sorok között elég komoly életbölcsesség és élettapasztalat olvasható ki. Ezek a könyv legfőbb üzenetei számomra.
Köszönet a Maxim Kiadónak az olvasási élményért. Nagyon szép grafikák teszik még hangulatosabbá a történetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése