Lotti öröksége

Fábián Janka: Lotti öröksége





                                                                                                 












Fábián Janka a kedvenc mai magyar szerzőim közé tartozik. Az Emma-trilógia megkerülhetetlen, sokak kedvence. Számomra az Adél és Alíz regénye mellett A német lány- A francia nő, (Rose regénye) vagy a Koszorúfonat olvasása adott maradandó élményeket. Van még a sorban néhány, amit viszont pótolnom kell.






A Lotti öröksége az egyik legjobb Fábián Janka könyv az én olvasatomban. Egy izgalmas családregény, amelyben megelevenedik a történelem. A történet váratlan fordulatokban gazdag, izgalmas, színes. Az írónő fantáziája, és beleélő képessége, a hiteles korrajz magával ragadja az olvasót. Itt ennél a regénynél talán inkább történelmi szálak sokkal hangsúlyosabbak, mint a romantika. Az külön tetszett, hogy egy kissé távolabbi korszakba viszi el az olvasót a történet. A könyv a 18.-19. század fordulójának Magyarországát idézi elénk. Élő, lüktető és tanító az események sora. A történelmi bevezető és korszak hangulata remek nyitány a regénynek. Ahogy megszokhattuk, azért a női sorsok kerülnek előtérbe. Lesz itt szerelem és intrika, megfejtése váró titok is! Fábián Janka történelmi-romantikus regényeinek erénye, hogy ez az izgalmas kombináció még szórakoztatja is az olvasót.




Miközben a keretet adva megelevenedek a Martinovics féle összeesküvés évei. Szemléletes levezetést kapunk a háttérről, majd a kivégzésről, annak következményeiről. Ezek fontos és meghatározóak nem csak a magyar történelem ezen korszakának, de Lotti életének, sorsának is. A lány, aki igazi szerelemgyerek, a regény második felében lép színre.
A tiltott házasság gyümölcse nem az a klasszikus, romantikus nőalak. Erőteljes, karizmatikus nő. Apja a Zemplén vármegyei Ághfay báró nyughatatlan, lázadó természetű fia, Bálint. Aki az apai ellenállást semmibe véve feleségül vett egy színésznőt.... Hiába a szerelemnek és az érzéseknek már akkoriban sem lehetett parancsolni. Azonban a nő nem csak idősebb a fiúnál, de elvált is. Ráadásul a lobbanékony Bálintot megérintik a francia forradalom eszméi is. Alaposan belekeveredik a Martinovics-féle összeesküvésbe, és ezért az életével fizet. Elárvult kislányát, Lottit apja egykori házitanítója, Lőrinc mester veszi magához. A kislány különleges neveltetést, bánásmódot kap, mit sem sejtve előkelő származásáról. A családtörténet felkavaró és fordulatokban gazdag. Lotti élete a francia forradalom és a napóleoni háborúk idején nem könnyű. Lőrinc, a nagy tudású kirurgus mellett még komoly orvosi ismereteket is szerez, ami elég különlegesnek számított akkoriban. Hiába a nemesi származás, a kiváló oktatás, ha egy kis testi hiba, és női mivolta is több nehézséget okoz neki. Megelevenedik a korabeli történelem, az akkori emberek szokásai, gondolkodásmódja. Igazán izgalmas olvasni a gyógynövényekről és régi idők orvoslásának alakulásáról, fejlődéséről. A tökéletesen felépített események és a talpraesett lány Lőrinc mester oldalán még a győri csatába is eljut.

Aki nem szerette a történelmet, annál eléri Janka, ha nem is fogja megszeretni, de mindenképpen érthetőbbé teszi. Érzékeny mesélő, tökéletesen visszaadja a korszakot, annak hangulatát. Nem akar történelemkönyv lenni, de remekül használja, illeszti a regénybe a valóságot. Van ennek egyféle sajátos varázsa. A szerelem pedig ott van Lottitól karnyújtásnyira, csupán észre kell venni.

A férfi karakterek közül Bálint és Lőrinc alakja emelkedik ki. Az Ághfayak újabb nemzedékének sorsát a Koszorúfonat, majd a Búzavirág regényekben vitte tovább az írónő.

Lotti öröksége 2012 után tavaly ősszel ismét az olvasókhoz került. Sikerét jelzi, hogy az ide Libri - Aranykönyv szavazásba is beválogatták a regényt szórakoztató kategóriában. A "szépirodalom" kategóriában pedig A rózsalugas, és a Rose regénye várja a szavazatokat.

ITT lehet szavazni a regényekre!

Fábián Janka:
1973-ban született, írói álnevét nagymamája irántit tiszteletből vette fel.
Egy Pest melletti községben nőtt fel, de gyermekként sok időt töltött Kisnémediben is, ahol nagymamája született. Az érettségi vizsgát követően a Miskolci Egyetem angol–történelem szakát végezte el, majd pár évvel később az Eötvös Lóránd Tudományegyetem francia szakán szerzett oklevelet. Az írás mellett angol–francia nyelvtanárként és fordítóként munkálkodik.

Sikerregényei: Emma-trilógia, Lotti öröksége, Adél és Alíz, Koszorúfonat, Az angyalos ház, A német lány, A francia nő, Az utolsó boszorkány lánya.




Libri, Budapest, 2018
408 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634333333

Fekete vízililiomok

Michel Bussi: Fekete vízililiomok




                                                                                     













Ez a történet egyértelműen kiemelkedik a tucatkrimik sorából, és nehéz is lenne besorolni bárhová. Különleges élményt nyújt az olvasónak. Már aki vevő a szokatlan és újszerű megoldásokra, nyitott és érdeklődő a szabályoktól eltérő, másféle felfedezésre. Aki nem, annak sajnos ez a krimi úgy gondolom nem fog tetszeni, csalódott lesz, gyanítom. Már a könyv külső megjelenése, címe figyelmet érdemlő.



Nem árt, ha kissé Monet életével és alkotásaival is tisztában van az olvasó. Ha nem, akkor meglepően sok érdekes, valós információt kap ebből a krimiből. Vagy tovább keres újabb és bővebb hátért akar tudni, hiszen a történet felkelti az érdeklődését a francia festőművész élete és alkotásai után. Csupán egyetlen számomra meglepő tényt emelnék ki: Monet élete utolsó harminc évében CSAK vízililiomokat festett... ez olyan 250-270 kép szám szerint. A víz, a tavirózsák, a fény és a tükröződések a központi téma. Varázslatosak a színek, ahogyan a történet megeleveníti a környezetet. Monet 1883-tól lakott a givernyi házában. Monet saját maga teremtette kertje volt az ő érintetlen édene. A Vízililiomok-sorozat némely darabja szokatlanul nagy méretű. Monet magánélete, családja is a történet része. Élete végén a képei közül többet ő maga vetett tűzre, amivel nem volt megelégedve.






Az egész történet kivitelezése újszerű.  A csodaszép borító beváltja az ígéretét. Az olvasó egy hangulatos és gondolkodásra késztető mesét kap. Talán a hagyományos krimik világához áll közel Bussi írása, azonban a végső csavar és magyarázat egészen új megvilágításba helyezi az események egész sorát. Addig talán csak gondolja az olvasó érti, vagy nem, de a végső levezetése mesteri. Csak ámultam, mi folyik itt? Mi is van akkor? Ki-kicsoda? Miért fontos egy régi gyilkosság, vagy Louis Aragon Sziget a Szajnán regénye? Eredeti motívumok a krimiben a három női főhős alakja, azok kapcsolódásai.




A normandiai faluban járunk, Givernyben, ahol gyilkosság áldozata lesz a sikeres szemész. A frissen végzett nyomozó, Laurenc Sérénac bírkózik a szálak kibogozásával. Öröm volt olvasni egy értelmes és hozzáértő, műkedvelő zsaruról, aki nem depresszív, nem alkoholista és nem küzd válása történetével. Társa Sylvio szintén eredeti jelenség, jól összeillenek. Morval afféle helybéli nőcsábász volt, ami szerelemféltésre utalhat az okot tekintve. Erről érdekes fényképes bizonyíték kerül a rendőrök kezébe. Öt nő, öt férj, öt lehetséges elkövető. Vagy valami egészen más áll a háttérben?

A festői vidéki környezet mesésen eleven képeivel kel életre az olvasó előtt. Valóban, mint egy lélegzetelállítóan színes, impresszionista festmény. A felvázolt lélektani dráma fokozatosan bontakozik ki a lapokon. Minden adott a misztikus hangulathoz: egy titokzatos gyilkosság, női sorsok, szenvedély és a múlt titkai mozgatják a cselekményt. Akad egy idős hölgy, a falu boszorkánya, aki egyedül tudja titkok hátterét. Ő lesz a vezetőnk a történetben. Az olvasó úgy érzi magát, hogy egy súlyos, végzetes rejtélyt próbál kibogozni. Évtizedes pókháló fedi az igazságot. A végső magyarázat teljesen kiszámíthatatlan, ami Jerome Morval halála és a tehetséges festőpalánta Fanette és a szépséges tanárnő sorsát összeköti. Érdekes, a háttér és a "miért" is, ahogy a múlt és a jelen titkai kibontakoznak, kapcsolódnak. Egészen a hatása alá kerültem.

Természetesen Monet falucskája, a helyszín és maga az impresszionizmus, ami tökélyre viszi a hangulatot. A híres festménysorozat, a Vízililiomok végig vezető helyen áll a krimiben, izgalmas hátteret adva a történetnek. Lehet, létezik a fekete színben megfestett vízililiomos kép? Ha igen, kinél és hol rejtőzik, sok-sok évvel a mester halála után? Számtalan érdekes és izgalmas művészettörténeti adalékkal megspékelt krimit olvashattam. Egy különleges mese a művészet és a szenvedély ütközéseiről, titokzatos összefonódásairól mesélt.


Vidd haza ezt a különleges krimit! ITT találod a vásárlási lehetőséget.




Michel Bussi 1965-ben született. Jelenleg a legolvasottabb francia krimiszerző, civilben politológus és a roueni egyetem földrajztanszékének oktatója. A Fekete vízililiomok megjelenését követően öt elismerést kapott, többek között a Normandiai Írók Társaságának Gustave Flaubert Nagydíját. Egy csapásra az olvasók és a kritikusok kedvence lett.

Eredeti mű: Michel Bussi: Nymphéas noirs
Eredeti megjelenés éve: 2011



XXI. Század, Budapest, 2019
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155759222 · Fordította: Domonkos Eszter

Rejtélyek, emlékek, szerelmek II.

Tátrai S. Miklós: Rejtélyek, Emlékek, Szerelmek
Novellák II.


                                                                                         















A szerző első novellaválogatása sikerrel szerepelt az olvasók előtt, amit az utánnyomás ténye is igazolt. Igény van a veretes, míves szövegekre, múltidéző emlékek mentésére. Ami az emlékezetből idővel törlődne, azt itt a lapokon újra átélhetjük, elolvashatjuk.




Az első kötet mintájára kapunk egy újabb csokor novellát az élet rejtélyeiből, megmaradó emlékeiből és a szerelem, mint az egyik legszebb érzés is megidéződik. Tátrai S. Miklós minden manír nélkül, szívmelengető és elgondolkodtató, néhol pedig vicces történetei a régimódi mesélős hagyományokat követi. A kötet hangulatához a csodás borító tökéletesen illeszkedik.

Rejtélyek

Ide hat írás tartozik. A kezdő Táncoló gyertyaláng ad egy jó alapot, hangulatot a további novellákhoz is. Misztikus rejtélyek, családi titkok, régi mesék elevenednek meg a lapokon. Innen kiemelném a Hangok és dallamok csodás képeit, történetét ami a lélek tiszta muzsikájáról mesél. A természet közelségéről, szeretetéről olvashatunk. A Kelengye egy családi kapcsolat titkiba avat be, olyan eseményeit ismerjük meg, ami évekkel később nyer igazolást. A Bianka néni hagyatéka pedig egy nagyobb lélegzetű novella. A véletlenről, ami nincs. Karakterei remekül megrajzoltak. Meglepő és kalandos meséje izgalmas véget hoz.


Emlékek:

Érdekes és meglepő emlékek kerültek ide. A tíz novellában emberi élethelyzetek, drámák villannak fel. A történelem viharai is beleszólnak ezekbe az életekbe. A Tündér-tavi könnyek tetszett nagyon és a Fejezetek édesanyám életéből. Ezekben az apró kis történésekben sok ismerős elem bukkan fel a régi világ életéről. Szerintem nem csak élmény megismerni, de tud azonosulni is az olvasó. A Marcell tréfája és a Kékszóda talán a vicc határairól és a másik ember érzéseinek tiszteletéről szól. Meghökkentő minkét novella. Ahogyan A bohóc is elég meglepő véget ér. Ez az Országos Mécs László Irodalmi Társaság 2017. évi Primavera pályázatán első helyezést ért el.


Szerelmek:

Hét szerelmes novella adja a kötet sava-borsát. Van itt kérem mesés, romantikus, véletlen találkozásból és a régmúlt honvédségi emlékek is hozhatnak fordulatot, szerelmet az ember életébe. Különösen szép képeivel, hangulatával a Krakkói varázslat és a Második találkozást említeném. Életszerű, szívmelengetően valós esetek. Kedvencem még a kötetet záró, elég meglepő véget érő Viktória története. Ez nem csak némi erkölcsi kérdéseket is feszeget, de a szerelem erejéről is mesél.

Léleksimogató írások, megállásra késztető olvasmányok ezek a novellák. Felgyorsult világunk apró és múló emlékeit, titkait, szerelmeit olvashatjuk vissza. Olyan nyomok, amit a kíváncsi unokák is szívesen olvasgathatnak. Hiszen a nagymama, nagypapa is volt fiatal, szerelmes ifjú. Olyan életpillanatok, amik a múltból határozzák meg a jövőt. Mindig izgalmas a régi tárgyak, levelek üzenete. Ezeket szedte csokorba olvasóinak Tátrai S. Miklós novelláskötetében.


A könyv ajánlója:

"Az ember élete tele van rejtélyekkel, emlékekkel, szerelmekkel, amelyek mozgatnak, és előre visznek bennünket. Szép és hálás feladat ezeket megőrizni, egy ideig magunkban dédelgetni, majd átadni a következő nemzedéknek. A szerző is erre vállalkozik, miközben novelláiból az élet szeretete és tisztelete árad." - Gabó olvas blog

IDE katt és hazavihető a kiadótól mind a két novelláskötet. A szerző a könyvfesztiválon dedikál!



Litera-Túra Művészeti Kiadó Budapest, 2018
180 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786150036694

A természet ereje

Jane Harper: A természet ereje 



                                                                               














Jane Harper első könyvével nagyon odatette magát, mondhatni hibátlan krimit írt. Nem csupán a különleges helyszín, vagy a családirtással induló történet volt erős, de és a régmúlt kapcsolata a jelennel is remekül működött. Mint a legjobb krimik esetében, erről a regényről is el lehet mondani, hogy több, mint krimi. Imádtam az Aszályt, különös hangulata még emelt a cselekményen.



Vártam, reméltem Jane Harper nem lesz "egykönyves" szerző. Nos, nem lett. 2017-ben került a boltokba második regénye, ami hozzánk most jutott el. A Természet ereje azt adja, amit ígér: izgalmas, néhol borzongató és gyorsan olvasható.
Sajnos meglátásom szerint itt az alapötlet elég gyenge. Viszonylag lassú a történetmesélés és nincs benne sok csavar, a rejtély pedig eléggé könnyen megoldható. Hiszen lehetséges elkövető elég kevés van.. Bár az írónő ért a hangulatteremtéshez, behoz a történetbe sok egyéb elemet, ami elterelő és igazából felesleges. Különböző titkok bukkannak elő a dzsungel mélyén a szereplők életéből.

Az elég vicces és megdöbbentő, mit hoz ki a kényszerű összezártság az öt nőből. Ez a közelharcig, tettlegességig fajul: van hiszti, hajtépés, karmolás...sőt, egy kígyómarásnak is lesz jelentősége. A négy traumatizált nő kapcsolata elég izgalmas, érdekes színfolt. Itt aztán a munkahelyi hierarchia tökéletesen szétesik. 5 férfi és 5 nőt külön-külön, két csoportban vág neki az erdőnek, ám a férfiak sikerrel térnek vissza, ők szinte el is felejtődnek, míg az öt nőből négy érkezik vissza.
Az talán nem is meglepő, hogy mindegyikük múltjában akad takargatni való sötét titok, amit felejtenének. Különösen a két testvér kapcsolata lesz üde színfolt. Alice, az eltűnt nő korábbi élete is hordoz olyan démonokat, amivel a mai napig küzd. Ő az, aki mihamarabb szeretne elmenni, visszatérni Melbourne-be. Az állandó térerő hiánya egy idő után zavaró és idegesítő. Mondjuk ez nem meglepő a hegyekben. Izgalmat ad még a történéseknek, hogy ez a kényszerű csapatépítő tréning olyan helyen zajlik, ahol évekkel ezelőtt több nőt gyilkoltak meg. Egyikük a mai napig nem is került elő.




Aaron Falk újra nyomozhat, őt különösen foglalkoztatja a nő eltűnése. Ugyanis Alice utolsó hívása
az ő telefonján landolt. Azonban néha ő is elveszik a sűrű bozótosban. Falk mellett Cooper nyomozó jó párosnak bizonyul. Milyen titkokat is rejt még az erdő mélye? Kapunk ezekre is válaszokat.
Aaron életéből is kapunk szemelvényeket. Kiderül apjával való viszonya, valamint hogy apu éppen itt ezekben a hegyekben szeretett túrázni. Ahová a fiát hiába próbálta magával vinni, Aaron soha nem tartott vele. Itt a gyerek-szülő kapcsolatok mélységébe tekinthetünk bele. A szülő bizony sokszor jobban, mélyebben szeret, mint a gyereke. Erre a nők életéből is lesz példa. Alice és Lauren kapcsolata mélyen gyökerezik. Saját gyermekeikkel nehezen találnak hangot. Itt még akadnak váratlan titkok, de ezek nem befolyásolják az eltűnést valójában. Falk mellett Cooper nyomozó jó párosnak bizonyul.


Jane Harper bevetett mindent, de valahogy összhatásában sajnos ez kevéssé sikerült. Az Aszály magasra tette a lécet, ezt most nem sikerült átugrania. Kiválóan leírja a tájat és az időjárást, a városi ember elveszettségét a természetben. Az ausztrál bozóterdő izgalmas háttér, az öt nő egymáshoz való viszonya fokozatosan bomlik ki az olvasó előtt a rövidke fejezetekből. A céges túra képei beépülnek a nyomozás közé. Talán mélyebben lehetett volna kibontani a karakterek hátsó történetét, amely hozzájárult a konfliktusokhoz. Ahogy a történet kibontakozott az érdekes végéig.
A lezárás, megoldás sem hoz komoly meglepetést. Néhány komoly csavar jót tett volna a kriminek. Izgalomfaktora elég alacsony sajnos. Lélektani mélysége pedig kiszámítható. Talán a következő regénye jobban sikerül. Remélem az Aszály feszültségét, sikerét meg tudja még ismételni Jane.





Jane Harper

az Aszály és A természet ereje című nemzetközi bestsellerek szerzője. A világszerte 34 országban kiadott Aszály megfilmesítési jogát Reese Witherspoon és Bruna Papandrea vásárolta meg, és a regény számos rangos díjat elnyert, köztük az angol CWA Arany Tőrt a Legjobb bűnügyi regény kategóriában, egy Ned Kelly- és két Davitt-díjat, az Ausztrália legnevesebb irodalmi díjának számító Victorian Premier's Literary Awardot a Kiadatlan kézirat kategóriában, valamint az Indie-díjat az Év könyve kategóriában és az Ausztrál Könyvipar díját az Év ausztrál könyve kategóriában. Jane 13 évig dolgozott nyomtatott lapok újságírójaként Ausztráliában és Angliában egyaránt. Jelenleg Melbourne-ben él.


GABO, Budapest, 2019
412 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634067030 · Fordította: Roboz Gábor

Végállomás Budapest

Dacia Maraini: Végállomás Budapest 



                                                                             














Félelmetes és felemelő történet bontakozik ki a lapokon. Egy szeretetteljes, gyermekkori barátságról, szerelemről, a modern történelem katasztrofális útját. Izgalmas és érdekes az Európán belüli utazás, amit a lélek mélységeinek kutatása árnyal. Az utazás eszköze a vonat kiváló jelkép arra, hogy letérni lehetetlen. Az emberi kiszolgáltatottság a történelem viharaiban olyan valós és fájdalmas meséje, amihez a hit és a szeretet éltető ereje ad támaszt.




Főhősnőnk Amara, a fiatal újságírónő, akit elkísérhetünk erre az utazásra. Szerkesztője Kelet-Európába küldi, hogy tudósítson a vasfüggöny túloldalára került országok helyzetétől, az ott élők mindennapjairól. A vonaton, amely Ausztria, Csehszlovákia, majd Lengyelországba viszi Amarát, megismer egy "gazella mintás pulóveres" férfit, ő lesz a társa, segítője ebben az utazásban.

Dacia Maraini kalandos történetében megelevenedik a háború utáni sokkból lassan magához térő Európa. A háború okozta sajgó kegyetlenség, a nácik gonoszsága, a szovjetek erőszakos önkénye az emberi őrület érzését remekül ábrázoló történelem képei valós és fájóan igazak. Ezek elevenednek meg az olvasó előtt. Érezhető a hidegháború szaga, amely a nyugati országokat a keleti országoktól elválasztó falakkal, szögesdrótokkal és fegyveres katonákkal zárja el. Az erőszakosan fenntartott hatalom, ami a tömegeket irányítja és manipulálja igazából értelmetlen.

Ezeket a komor képeket jól oldja az írónő lírája. Ami inspirálja még a nőt, az a kudarcba fulladt házassága. Így mindenáron nyomára akar bukkanni kamaszkori szerelmének. A gondtalan, békés gyermekkor képei közül a cseresznyefa emelkedik ki. A két repülni vágyó gyerek szoros barátsága szimbólikus lehet a szabadságvágyra. A kisgyerek Amara és a zsidó barátja, Emanuele emlékei a levelekből bontakozik ki. A sors elszakította ugyan őket egymástól, ezért igyekszik megtalálni régi barátját Amara. Ez ugyan ellent mondd minden logikának és optimista elvárásnak. Emanuele levelekben számolt be Amarának a sorsa alakulásáról. Az utolsó levél 1944-ben, a łódzi gettóból érkezett. Amara úgy sejti, hogy a fiút az auschwitzi haláltáborba hurcolták.


A felnőtt Amara elindul, meglátogatja az Auschwitz-i tábort. Dacia Maraini tökéletesen leírja, hogy mi történt ebben a táborban. Megelevenedik az emberi brutalitás. Ennek mélységeiről, valamint a szabadságba és megbocsátásba vetett hit éltető erejéről olvashatunk. A történelem kegyetlen forgószéle nem kímélt senkit. Amara, egy erős női karakter, bátor nő, aki szembesül mindazzal, ami romlott volt ebben a korszakban.

Az olvasó előtt kibontakozik egy olyan szerelem, amelyet a legnagyobb sötétség sem tud kioltani. Lelkében ápolja, élteti ezt a szép érzést Emanuel leveleivel. A holokauszt őrülete mellé mint könyv a könyvben alakulnak ki a budapesti események. Megjelennek az orosz tankok, itt már 1956-ban járunk. Az 1956-os Európa, a hideg háború lélekölő sötét képei kifejezőek és hatásosak.

A szabadság iránti törekvés csúfos képei ismerősek és szomorúak számunkra. A szovjetek elleni lázadás gyorsan hull a mélybe. Nem csak az ifjúság minden illúziójának elvesztése ez. Firenze, Bécs, Auschwitz és Budapest adja a hátteret a regénynek. Olvashatjuk egy olyan naplónak, amely bemutatja egy család létezésének utolsó nyomait. A váltakozó idősíkokon játszódó lenyűgöző történet titkokról, rasszizmusról, családi összetartozásról és az idő múlásával is dacoló szeretetről mesél.

Dacia Maraini: 1936. november 13-án született Fiesolában, olasz író.

Művészcsaládból származik, Maraini családja 1938-ban Japánba költözött az olasz fasizmus elől. A háború után a család visszatért Olaszországba, és Szicíliában telepedett le. 1962-1983 között Alberto Moravia felesége volt.




Jaffa, Budapest, 2019

416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634751397 · Fordította: Lukácsi Margit

Sötétben

Cara Hunter: Sötétben 
(Adam Fawley 2.)






                                                                                   










Cara Hunter előző krimije meglepően nagy siker lett, így nem kérdéses, hogy ez az újabb történet is hatalmas érdeklődésre tarthat számot. Adam Fawley nyomozó és csapata újra nyomoznak. Ezúttal egy felújítás alatt lévő oxfordi ház pincéjének titkát kell kideríteniük. Önálló történet, nem függ össze az előzővel, csupán a nyomozócsapat azonos.

Tulajdonképpen egy jó krimit olvashattam, mégis tele vagyok ellentmondással ezzel a történettel.
Egyrészt úgy érzem, túl hosszúra, túl bonyolultra, sötétre sikerült ez a könyv, mindenképpen valami nagyon csavarosat, nagyon ütőset próbált írni a szerző. A kevesebb talán több lett volna.

Sok a szereplő és a technikai megoldások, egyéb áthallások is gyengítették számomra az élményt. Spoiler nélkül: kár volt A szoba és A tetovált lány elemeit idehozni. Zavaró, másolás-szagú. Ahogyan a sok egyéb utalás, idézetek, célzások, és a necuke-gyűjtemény már tényleg nem kellett volna még. Az arányokkal van bajom. A kiindulási történet izgalmai elvesznek, háttérbe kerülnek a másik, évekkel korábbi eltűnt feleség ügye kerül előtérbe. Ami ad elég izgalmat. Aztán kínkeservesen kapunk végre egy laza összekötő részt, hiszen a két ügynek valahogy KELL találkoznia. A bevállalt gyermek és a kivitelezés agyrém, elképzelhetetlen számomra. Ami pozitívum még: olvashatjuk a rendőrségi kihallgatások jegyzeteit, e-maileket, és a közösségi média szerepe is előtérbe kerül.


Kétségtelen, hogy rendkívül összetett és izgalmas a történet. A bűntények és a felderítések kifejezetten csavarosak, bár az elterelő hadművelet némileg inkább zavarossá tette néhol az ügyet. Elveszik az izgalom, az olvasó már kínjában várja: legyen már vége, lássunk már tisztán, mert egyre nagyobb a káosz az eseményekben. Az ember teljesen megunja a történetet még azelőtt, hogy izgalmas lenne. Kissé erőltetett és összességében hihetetlen volt.

A nyomozás pedig tétova lötyögés... Nem csupán a rendőrség tapogatózik tétován a sötétben, de az olvasót is ott tartja Cara Hunter. Elfelejti bevonni a nyomozásba. Adam Fawley és felesége, Alex még mindig a fiuk öngyilkosságának traumáját igyekeznek feldolgozni. Törékeny a kapcsolatuk, egymás felé is keresik az utat. A pincéjéből kimentett kisfiú lesz ebben segítségükre, ez is egy elég váratlan és meglepő fordulat. Ez a lélektani szál tetszett, hatásos, emberi fordulat. 
A nyomozás középpontjában inkább Gislingham áll, aki elég ordenáré szóhasználatával, közönségesen viselkedik végig. Ha ez humor lenne, nem működik nálam. A nyelvezete, stílusa a regénynek szintén elég megszokott. Ami csavar a történet végére kiderül meglepő és tényleg hihetetlen. Ez tetszett, a könyv nagyon jól kezdődött, a vége is nagyon jó. Egyértelműen kiszámíthatatlan volt. Még úgy is, hogy már-már elképzelhetetlen, hogy EZÉRT történtek a dolgok, évekig... ugyan.

Ez most egy sláger-könyv, illik szeretni, jobban is sikerült, mint az első rész. Érdemes lehet tenni egy próbát vele. Mert kinek a pap, kinek a papné… Úgy gondolom, hogy a zseniális és a szenzációs szó már közhellyé silányult újabban. Nem lenne illő, ha ide írnám annak a három, mostanában olvasott és valóban zseniális, szépirodalmi szintű kriminek a címét... Ez simán egy izgalmas, fordulatos, sötét krimi. Nem megy az átlag fölé. Erős négy csillag számomra.




A könyv kiadói oldala: ITT tudod megszerezni Adam új nyomozását!











XXI. Század, Budapest, 2019
458 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155915345 · Fordította: Gömöri Péter

Vera

Grecsó Krisztián: Vera 






                                                                                               





"Pedig mosolyogni tudni kell. Mindig mosolyogni kell, akkor is, ha az emberre rátör a szomorú-izgulás, sőt akkor még jobban"





Minden várakozásom ellenére kissé felemás érzésekkel tettem le a könyvet: ugyan tetszett a kislány szemszögéből kibontakozó történet, jól működött, mégis egészen más volt, mint amit eddig megszokhattunk Grecsó Krisztiántól. Az írói stílus nagyot változott és bevallom kevésbé tetszett, mint 

a korábbi könyvei, regényei esetében. Még nem tudom hová tenni ezt az új színt az írói életműben.
Az Isten hozott vagy a Mellettem elférsz még mindig a személyes kedvencem, de említhetném a Tánciskolát vagy a Megyek utánad regényeit is. Vera ide most nem tudott igazán felzárkózni.




Tény, hogy Grecsó Krisztián tökéletesen felvette ezt az új nézőpontot, működik és érdekes a naiv, kamaszlány szemével láttatni a történéseket. Vera egyébként már a Jelmezbál regényében is feltűnt. Most egyre többet próbál megérteni a körülötte kavargó felnőttélet eseményeiből. A titkok misztériuma lengi be a regényt. Szívszorító volt a kibontakozó családi drámát olvasni, jó volt átélni az első szerelmet, érezni Vera hullámzó érzelmeit. Az alig 10 éves kislány rácsodálkozását a felnőttek világára, amiben igyekszik eligazodni, érteni őket. Ehhez a gyönyörű borító, ami Baranyai (b) András grafikus munkáját dicséri, és a 80-as évek szegedi képei, hangulata tökéletes korrajzot, hátteret ad. Az író szegedi kötődése közismert, örömmel vettem, hogy ide helyezte a regény cselekményét. Lényeges, hogy most azért kevesebb az önéletrajzi elem, viszont az egész regény hangulata a kavargó érzelmek tökéletesen átjönnek, megfogják az olvasót. 


A jó tanuló, jó sportoló, negyedik osztályos Vera fokozatos felnőtté válása rögös úton jár, ahogy kamaszodó lelkét is erős hatások érik. Megérinti a szerelem, ami éppen úgy meglepi, mint az a titok, amit barátnője Sári, egy vita hevében az arcába vág.
A titok, amit ugyan mindenki tud, csak Vera nem, hiszen nem beszélnek róla. Nem tudnak, erre valahogy nincs soha alkalmas pillanat, a felnőttek is kerülgetik és félnek tőle. Ez valahol érthető is, hiszen kínos és fájó a múltat bolygatni. Az elhallgatás mégis nagyobb traumát okoz Verának.

Most egy szakadozó barátság, ad erre alkalmat, ami természetesen egy fiú miatt van, hiszen Józef 

Verát választja és nem Sárit. Ezzel kirobbantja és erősen felkavarja a lelkeket. Igazi dominó-elv módjára törik darabjaira az élete. Valójában a regény lelkileg mélyebbre hatol, mint elsőre érezné az olvasó. Vera félve várja, hogy szeressék és igazán tartozzon valakihez. Egy hazugság árnyékában az igazi szeretet hiánya, az elfojtott titkok fájdalma lélekölő. Ahogyan az is, ha hirtelen ránk zuhan a biztonságosnak hitt, védett kis világunk. Vera érzelmi kavalkádja megható, gondolataiból bontakozik 

ki a történet.


A hazugságok szülte félelem, a barátság próbája és az őszinteség fájdalmas elegye ez a történet. Ami tökéletesen igaz a Verát körülvevő felnőttekre is. Béla bácsi és Gábor, a két testvér alakja mellett hangsúlyos Sári néni és a nagyszülők közti feszültség is a háttérben. Valahol ők is az útkeresés nehézségeit élik, mint Vera. A boldogságukat remélik megtalálni a szocializmus végnapjaiban. Vártam 

a végére egy magyarázatot, de több dolog válasz nélkül maradt. Olvasás után valami hiányérzet maradt bennem. Elismerést érdemlő ez az új írói stílusfordulat, bátor és bravúros megoldásokat ad. Férfiírónak egy kislány bőrébe bújni igazi kihívás lehetett. Talán itt a baj, hogy ez nekem nem ment. Nem tudtam 

a lánykával, annak nyavalygásaival azonosulni. Nem én lennék az igazi célközönség sem, vagy a szerkesztői koncepció nem működik olyan jól, mint a Jelmezbál esetében. Vagy csupán szokni kell még ezt a váltást, és kicsit később újraolvasás lesz ebből érzésem szerint.



"Most a tétován álló papára néz, még mindig nincs válla, és mintha egy fejjel alacsonyabb lenne, vékony kisfiú, olyan, mint azon a régi fotográfián, amikor még boldog volt és naiv."

A váratlanul felbukkanó szerelem érzése átélhető: a gyomorgörcs, a rebbenő pillantások, a félve, sután megfogott kéz a pillanat illékony varázsa ismerős. Ahogyan a környezet is az, hiszen éppen akkor és ott a Hősök kapuja mellett laktak édesapámék, ott töltöttem gyermekkorom jó részét. A borító sok szép emléket idézett meg bennem, jó választás volt, igazi jellegzetes szegedi kép. Ahogyan a történetbe fűzött zenék is hozták a hangulatot. 

A kavargó hóesés képei lírai érzésekkel Vera lelkét és az első szerelem idilli varázsát hozta el. Grecsó az érzelmek nagy varázslója. Az édes-bús, szomorú mese keserédes befejezése során én végig a felnőtt karakterekről olvastam volna még többet. Az ő történetükről csak apró képeket, morzsákat kapunk. Béla és Gábor sorsa érdekelt volna mélyebben, ahogyan az évtizedes konfliktus oka a nagyszülőkkel a halál árnyékában sem nyert megbocsájtást.... de miért? Valamint a titok Vera körül, kérdés maradt: ki is ő, hogyan és miért került ebbe a családba. Vera hirtelen válik felnőtté, egy olyan úton, ahol nem lehet visszafordulni. Drukkolok Krisziánnak, ahogyan Verának is, jó irányba induljon, találja meg a maga útját.


Vidd haza Verát! Katt IDE a könyvért! 



Grecsó Krisztián (Szegvár, 1976. május 18–) József Attila-díjas költő, író.

Első sikerét a Pletykaanyu című novelláskötetével aratta, 2001-ben. Több utánnyomás után 2006-ban jelent meg a könyv második, átdolgozott kiadása (Magvető). 2005-ben látott napvilágot Isten hozott című regénye (Magvető), amely 2007-ben németül, 2008-ban csehül, 2009-ben szlovénul is megjelent. Következő regénye, a Tánciskola 2008 tavaszán, a Mellettem elférsz 2011-ben jelent meg, majd a regény AEGON-díjat nyert 2012-ben.

A Megyek utánad 2014-ben, a Jelmezbál regénye 2016-ban, a Harminc év napsütés 2017-ben került az olvasókhoz.

Valuska Gábor fotója












Magvető, Budapest, 2019
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631438291

A kötelék

Anders Roslund - Stefan Thunberg: A kötelék




                                                                                         



"Tudod, fiam, néha nehéz élni."








A Hajsza néhány éve a skandináv krimik kincsestárának ragyogó darabja volt számomra. A szerzőpáros tovább írta, alakította a szereplők életét. A bűn után jött a bűnhődés. Leo Djuvnac kiszabadul és egy hasonlóan nagyszabású akció veszi kezdetét, bosszúból, ami arra hívatott megteremtse az új, szabad és gondtalan élet fedezetét.

Ez a regény is dráma a javából! Többszörösen is. A családi kötelékek és kapcsolat minden mélységével, annak minden fájdalmával, örömével és nyomorával. Egy nagy ívű, jól megírt, feszültséggel teli krimit olvashattam. Vagy családregényt, drámai elemekkel, kinek mi. Akad bőven múltidézés a történetben, de bátran olvasható önálló kötetként. Természetesen gazdagabb és kerekebb az élmény, ha a Hajsza kerül elolvasásra előbb. Érdemes tudni, hogy a ​Hajsza az utóbbi évek legsikeresebb skandináv krimije, amely egyedülálló módon igaz történeten alapul.


A felszínen az erőszakos bankrablásokról szól a regény, a múltba tekintve, azonban most a jelenben sem maradunk akciók, rablások nélkül. Maga a krimiszál izgalmas és feszült, a tervezéstől a kivitelezésig profi. A családi szál többrétű: a múlt itt is erősen alakítja a jelent: a család szerb-horvát apa, svéd anya története, a három rabló-fiú életének új mozzanataival, a bűn terhével megspékelve adnak filozofikus gondolatokat.Megismerjük a karakterek belső életét, a gyerekkor fontos és meghatározó pillanatait. A gyermekkori traumák mély nyomokat hagytak mindannyiuk lelkében. Ezzel indul a regény egy ilyen drámai helyzet megidézésével.




"Mindenkinek lehet egyszer szüksége segítségre."




Elképesztő a testvérek közötti szoros kötelék, erős összetartás, ami amúgy példaértékű is lehetne. A legkisebb fiú, Vincent az, aki különösen érzékeny, vágyik jóvá tenni azt, amit sajnos nem lehet. Olyan ez, ahol a valóság írta események felülmúlják az írói fantáziát. A szereplők esetében a rosszfiúknak drukkol az olvasó. Sajnos a tragédia végig ott lebeg elkerülhetetlenül. Nyomasztóan valósághű, minőségi krimi.




"Amikor már nem tudsz tovább rohanni. Amikor nem találsz haza, amikor már azt sem tudod, hol van az otthonod."



A testvéri lojalitás különösen a két fiatalabb fiú részéről érezhető, ám már igyekeznek kitörni, önállósodni, új életet kezdeni. A múlt azonban utánuk nyúl... ami igazából elkeserítő és ellehetetleníti őket a tisztes új éltben. Az apa alakja is nagy váltáson esik át: amíg nagyobb fia ült, ő a kicsivel együtt alapított cégüket vitte sikerre, alkohol nélkül él évek óta. Megváltozott. Reméli erre Leo is képes lesz szabadulása után. Leonak azonban más tervei vannak... Leo aprólékos, hidegvérű és alapos terve jól működik ezúttal is.

A fináléban pedig a régen ellopott fegyverek kapnak szerepet, de egy másik rablás is kirajzolódik. Igazi macska-egér játszma alakul ki Leo és Broncks nyomozó között. A tét nem kicsi!
A cselekmény végig sodró erejű, lendületes. Fény derül John Broncks nyomozó életének sötét titkára is. A testvéri szeretet, eltéphetetlen köteléke itt is erős, jól működik, az összekötő kapocs egy múltbéli, véres családi dráma. Kidolgozott és részletes minden szereplő háttértörténete. A cselekmény ragyogó karakterrajzokkal ajándékozza meg az olvasót. Még a mellékszereplőkről is kidolgozott képet ad, gondolok mondjuk a révhajó kapitányának egyik mondatára a végén, vagy Elisa, a nyomozónő karakterére.

Roslund és Thunberg tollából a krimi mellett ismét kapunk egy alapos, lélektani szálakkal gazdagon átszőtt történetet. Az külön érdekessé teszi, hogy nem csupán a három testvér egymás közti viszonyáról, a különlegesen szoros testvéri kötelékről vagy a szülőkkel való kapcsolatukról, de John Broncks nyomozó élete is szorosan összefonódik velük. A hogyan elég meghökkentő. Az események sodrása, a családi kapcsolatok folyamatos változása, a lezárás katarzisa miatt a könyv kiemelkedik a skandináv krimik áradatából. Igazi lélektani hátteret bemutató skandináv krimi, mozgalmas akciókkal, ami minden rajongóinak ajánlott olvasmány!

ITT tudod kedvezménnyel megszerezni a könyvet!




Anders Roslund: (1961) neve a Három másodperc című krimi (Animus, 2011.) révén lehet ismert a hazai olvasóknak. Díjnyertes oknyomozó újságíró, aki végig követte az eseményeket a kilencvenes években. Napjaink egyik legsikeresebb skandináv krimi-szerzője. Eddig tíz könyve jelent meg, a New York Times bestsellerlistáján is szerepeltek regényei. Másik szerzőtársa az azóta elhunyt Börge Hellström. A szerzőpáros könyveit ötmillió példányban adták el már világszerte. Tv-sorozatok készültek krimijeikből.

Stefan Thunberg: az egyik legünnepeltebb forgatókönyvíró Svédországban. Ő írta Henning Mankell Wallander-sorozatát filmre. Családjának többi része más módon lett ismert. Apja és fivérei voltak
a leghírhedtebb bankrablók, a Militánsok Svédországban. Róluk szól ez a regény.









Alexandra, Pécs, 2018
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634472551 · Fordította: Harrach Ágnes

Nyúlketrec

John Updike: Nyúlketrec 







 

"A szerelmes férfi az egész világ barátja, ahogy mondani szokás."










Updike a 20. századi Amerika egyik legkiválóbb prózai mestere. Az öt kötetes Nyúl-sorozata legismertebb munkája. A Nyúlcipő után a második részben tovább ismerkedhetünk Harry Angstrom életének története. Eltelt tíz év, Nyúl lenyugodott, most a felesége, Janice hagyja őt faképnél, lép ki a beszürkülő házasságukból.



Az egykori kosárlabdázó Nyúl a harmincas éveire a házasság langyos vizében evickél. A mókuskerék forog vele tovább, ott hagyta kedves apósa munkahelyét és most apjával dolgozik egy nyomdában. Pocakot eresztett, kezd megbékélni a világgal, bár mélyen lelkében forrnak még indulatok. A házasságukra elég sötét árnyékot vet az előző regényben bekövetkezett dráma. Nem is tudom, hogy lehet ezt feldolgozni, tovább lépni. Kimondva-kimondatlanul ott lebeg felettük ez a szörnyű esemény komor fellege. Nyúl nincs megbékélve saját fiával, bár igyekszik elfogadni: a kamaszodó srác túl alacsony, kezei anyai nagyszüleit idézik, érzékeny és csendes gyerek. Az a fajta, aki túl sokat látott, túl korán kellett felnőtté válnia.


Ha mindez nem lenne elég, a szülők közti feszültség kirobban: Janice szeretőt tart, majd el is költözik hozzá... a nyúlketrec ajtaja Nyúlra csukódott. Kitörne, de hová, merre és hogyan? A hatvanas évek Amerikája a hetvenes évek fordulóján tökéletes hangulatot és képeket ad ehhez. Nyílt társadalomkritika, bírálat éppen úgy kiolvasható, mint az akkori felfogás, változások és problémák összessége. Megjelenik a regényben a fásult, konzervatív Nyúl saját életének gondjai mellett a faji kérdések a hatvankilences holdra szállás és a vietnámi háború, drogok használata is.

Nyúl és Updike meglátása szerint a szex, drogok, rock&roll életérzés mozgatja, ad lendületet a világnak, az életnek. A szexuális forradalom, a virággyerek és a drog a faji kérdésekkel akkoriban központi kérdés volt. Az aktuális politikai ideológiák mellett igazi hippi feelinget ad a történetek Woodstock hatása, Szúnyog és Jill karakterében van jelen. Jill bájos, szexuálisan erősen túlfűtött, naív míg Szúnyog egy kekec, akadékoskodó feka, nem volt szimpatikus figura nekem.

Updike zseniális stílusban olyan látványos és hiteles társadalomképet és hangulatot teremt, ami egyedülálló. Mondhatnám, ezek tipikusan Amerika jellemző problémái, de sajnos nem. Ezek a felvetett kérdések ma is aktuális témák. Nem csak a házasság hullámvölgyei. A cselekmény életszagú, változatlanul érdekes. Nyúl egészen jól tűri, az apja-anyja kéretlen tanácsait, vagy a szomszédok lázadozásait a kissé túl színes társaság ellen, ami a házába költözött.


"Amit az ember nem tett meg harmincéves koráig, azt már aligha teszi meg valaha is. Amit megtesz, azt pedig megismétli újra meg újra."


Bevallom, nagy kedvencem John Updike. Olyan tökéletesen adja vissza Nyúl lelkének hullámzásait, amivel nem csak megfog, de lehet azonosulni. Amikor a harmincas Nyúl érzi, nincs ez így jól de nem tudja merre, hová lépjen, mit tegyen. Elengedi Jill-t, talán még bátorítja is, bár azért a sértett férfiúság dolgozik benne is, akad kivel pótolni az asszonyt. Külön érdekesség, hogy igazán nincs ellenségeskedés sem a két vetélytárs férfi között. Ha ez nem lenne elég, Nyúl anyja súlyos beteg. Aggódtam Neslon lelkéért, kíváncsian várom mi lesz a sráccal a következőkben. A végső élethelyzet, a feketék kérdése, a drog és a kisvárosi pletykák keverékére tökéletes válasz a "tisztítótűz", amikor a pokol a földre költözik: azaz leég Nyúl háza. Innen szép újra építeni mindent.... hajrá Nyúl, ne fuss el! Nyúl alakjában úgy érzem itt és most az elrontott házasság mentése mellett már csak sodródik az eseményekkel, az irányítás nem nála van. A végső negatív esemény, elveszíti munkahelyét, a modernizálásnak köszönhetően. Nyúl élete merre alakul, mi lesz vele újabb tíz év múlva az a Nyúlhájban fog kiderülni. Nyúl élete igazi fejlődésregény. Nem véletlen, hogy 2015-ben a Guardian a 100 legjobb amerikai regény listáján a 88. helyre sorolta be az 1971-es regényt.


Updike sajátos stílusában egy olvasmányos, néhol lírai hangulatú regénye a hatvanas évek Amerikájának kiváló összegzése. Nyúl a kisvárosi átlag amerikai, picit mindannyiunkban ott él. Az újrafordított, kibővített változat Gy. Horváth Lászlót dicséri.

A Nyúl-sorozat új része, a Nyúlketrec megérkezett a könyvesboltokba és a kiadó webshopjában kedvezménnyel megvásárolható! IDE katt!











John Updike: 1932. március 18. (USA, Shillington, Pennsylvania) 2009. január 27. (Amerikai Egyesült Államok, Beverly Farms, Massachusetts) író, forgatókönyvíró. a New Yorker folyóiratnak írt cikkeket és kritikákat, és itt jelentek meg első novellái és versei is. 1957-ben azonban úgy döntött, hogy minden idejét a szépirodalomnak szenteli


Pulitzer-díjjal tüntették ki a Nyúl-sorozat két regényéért A Nyúlháj (1981) és a Nyúlszív (1990) Kétszer kapta meg az egyik legrangosabb amerikai irodalmi elismerést, a National Book Awards-ot.
76 éves korában tüdőrákban halt meg 2009 január 27-én.


Eredeti mű: John Updike: Rabbit Redux
Eredeti megjelenés éve: 1971
XXI. Század, Budapest, 2019
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155759727 · Fordította: Gy. Horváth László

Látszólag normális

Mattias Edvardsson: Látszólag normális






                                                         

"A gyerek hirtelen felnő, és az ember abba a hitbe ringatja magát, hogy mostantól egyszer és mindenkorra felhagyhat az aggódással."








A skandináv krimik népszerűségéhez kétség nem fér. A már jól (el)ismert nevek mellett időről időre újabb "trónkövetelők" kötetei kerülnek a boltokba. A nagy skandináv tortából a Partvonal Kiadó is kér egy szeletet, színesítve kínálatukat. Ezzel az olvasók is csak jól járnak, a bőséges választék valóban lenyűgöző.

A 39 éves Mattias Edvardsson története és az író figyelmet érdemel, stílusa és a regény érdeklődésre tarthat számot, a jobbak közé tartozik. Van benne spiritusz. A történet valójában nem új, volt már ilyen tartalmú, talán jobb is, ám Mattias erényeit el kell ismerni. Végig feszült, jó stílusban megírt, valójában tényleg az utolsó oldalakon derül ki az elkövető valódi személye. Addig csupán több szereplő szemszögéből ismerkedünk a bűnténnyel és annak hátterével. A felvázolt eset pedig hihető, majd jön egy másik esemény, ami az előzőt romba dönti. Eredeti a háromféle változat egy bűntényre, ráadásul mindegyik elképzelhető... Olvashattam egy izgalmas történet barátságról, családról és ezt lélektani oldalról megközelítve tárta elém a szerző. Mit meg nem teszünk a látszatért? Mi van a felszín alatt, mi lakik a lelkek mélyén?


Megismerkedhetünk egy tökéletesen normálisnak látszó, hétköznapi család életével. Az apa, Adam
a városka elismert lelkipásztora, az anya, Ulrike védőügyvéd, lányuk Stella 19 éves átlagos fiatal.
Az ő életük bontakozik ki a lapokon, amit egy gyilkosság alapjaiban renget meg. A látszólag rendezett életük kívülről szinte tökéletes, már-már irigylésre méltó. Ekkor borul ki az a bizonyos bili, hiszen Stellát gyilkosság vádjával őrizetbe veszik. Nem kell részletezni a drámai fordulatot, ahogy a szülők ledöbbennek és nem értenek semmit. Ahogy az olvasó sem, ami a legjobb az egészben, ez izgalomra ad okot az utolsó csavarig.


Az író háromféle lehetséges magyarázattal szolgál: előbb az apa, majd Stella történetét olvashatjuk, végül az anyáé lesz a megoldás - lezárás. Addig azonban olyan titkok és háttér bontakozik ki, ami elképeszti, elgondolkodtatja vagy néhol ledöbbenti az olvasót. A krimi felteszi a kérdést: valójában mennyire ismerünk egy embert, a gyerekünket vagy annak barátait? Valóban minden olyan, mint amilyennek látszik vagy ez csak szemfényvesztés? Több dolog gyanús volt, de tetszett a végkifejlet, ahogy kiderült, mi is történt valójában. A látszólag egyszerű történet ettől lesz bonyolult. Remekül működött a három nézőpont, a végén azért kezdett önismétlő lenni a dolog. Ez picit zavaró, igazi nyomozás alig van, ez nem véres thriller, inkább pszichológiai dráma.

Lelkizés, utólagos vallomásokból annál több akad. Mennyire is figyelünk oda egymásra, akár a családon belül is? Miért nem merünk valóban őszinték lenni, miért a szülői elvárásoknak kell, akarunk megfelelni? Mennyire jól ismerjük a saját gyermekünket? Az én lányom nem olyan.. vagy mégis? Stella lelkivilága hullámzó, karaktere összetett. Igazi tinédzser. A lelkében dúló viharokról a szülők keveset érzékelnek.

Apuci tündérkéje, pici lánya sem jobb a többi tizenévesnél. Az apák egyébként is elég nehezen viselik, amikor a kislányukból nagylány lesz. Néha valóban jobb nem tudni semmit? A volt barátnő személye színesíti az eseményeket, ad okot gondolkodásra. Mattias Edvardsson egy szokatlanul feszült regényt írt, amely minden szülő rémálmát ábrázolja. Szülői szemmel olvasva valóban nem csupán elgondolkodtató, de felkavaró krimit olvashattam. Mindig mondjuk, sokszor elhangzik: figyeljünk jobban gyermekeinkre, törődjünk, beszélgessünk velük. Érdemes lehet.



Nem lennék poéngyilkos, részleteket nem árulok el, de van bőven ok arra, hogy az olvasó is kissé felülvizsgálja a kapcsolatát gyermekével. Az tökéletesen természetes, hogy apa és anya körömszakadtáig védi nem csak a család, de Stella becsületét is. Stella nagyon összetett jellem, kiderül az is, miért. Számomra talán ez a régi dolog volt igazán döbbenetes, hogy megtörtént és a szülői reakció is több kérdést vet fel. Mit is lehet ilyen esetben tenni, van-e jó döntés? Igazán életszerű, családi helyzeteket remekül ábrázoló, jól felépített a történet. Valódi konfliktusokat, mindenkivel előforduló eseteket mutat be, hiszen mindenki megbotlik, rosszul dönt esetenként, vagy csak figyelmetlen. Aminek következményei bizony súlyosak is lehetnek.Elég megrázó, ám nagyon hiteles olvasási élmény volt.

A remek magyar fordítás emeli a történetet. Mattias Edvardsson krimije eddig 29 országban jelent meg.









Partvonal, 2019
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155783456 · Fordította: Bándi Eszter

Ruszka

Edward Rutherfurd: Ruszka 




                                                                                               


"Oroszország úgy emelkedett fel, mint egy hatalmas medve."










Örömmel vettem kézbe Rutherfurd újabb nagyszerű könyvét. Lenyűgözően izgalmas kirándulás, élőbb és közvetlenebb minden történelemkönyvnél. Rengeteg háttér, színes történet során elevenedik meg a nagy birodalom születése, sorsát alakító hétköznapjai és történelme.
Az orosz történelem már önmagában is rendkívül érdekes, ám Rutherfurd tálalásában életre kelnek és a szemünk előtt peregnek le a több évszázados események.



Bátor és elismerést érdemlő vállalkozás volt ez a szerző részéről, aki négy évig dolgozott ezen a köteten. Talán az az egyik legfőbb erénye a regénynek, hogy az angol származású Rutherfurd remekül hozza az orosz nagyregények stílusát, hangulatát, képi világát, amit végig tud tartani. Nincs egy perc üresjárat, semmi kitérő, minden cselekmény és esemény tökéletesen kidolgozott, helye, szerepe van. Jól szerkesztett, kétség nem férhet hozzá, hogy a szerző nagyon jól ír. Az elbeszélés az orosz történelem 1800 évét öleli fel. A földrajzilag is hatalmas Oroszország történetét a II. századtól 1990-ig a kommunizmus végéig követi. Aki szereti a történelmi regényeket, emberi sorsokat, családregényeket remek olvasmányt kap.



Ezeknek az eseményeit, esszenciáját olvashattam egy igazi több generációs utazást tehettem a távoli sztyeppéken, a városok kialakulásán át a valóság és a fikció keveredésével. Az öt család életét lebilincselő stílusban ismerteti meg az olvasóval. Ha legalább egy művét olvastad, tudod, hogy mi várható. Nekem a New York volt az első olvasásom a szerzőtől, pontosan azt az élményt kaptam itt is.

Oroszország születésének és fejlődésének szakaszait öt család életének és mindennapjain keresztül tárja elénk az író. Rutherfurd zseniális módon szövi egybe az egyének és a családok történtét, évszázadokon át követve őket, megmutatva különböző generációk sorsát az adott korban. Rutherfurd a társadalmi változások mellett, a korszellemről, a hagyományokról, az emberek gondolkodásáról ad színes, mozgalmas tudósítást. A regény egy jól megírt, epizodikus, sűrű, néha megdöbbentően összetett történelmi saga.



Egy kitalált városka, Ruszka legendás meséjén át ismerhetjük meg Oroszország történetét. A cselekmény középpontjában álló családok a Bobrov, Romanov, Karpenko, Szuvorin és Popovok. Az öt család az északi birodalomban a társadalom főbb etnikai csoportjait és társadalmi szintjeit fedi le. Rutherfurd jó meglátásokkal, kitűnő megfigyelésével Oroszország vallási és etnikai sokszínűségéről sem feledkezik meg, erről is ad képet. Hiedelmeik, vágyaik-reményeik, félelmeik, frusztrációjuk tökéletesen megelevenedik előttünk.


A narratíva során tapasztalt történelmi szereplők közé tartozik többek között: Dzsingisz Kán, Rettegett Ivan és kegyetlen rendőrsége, Nagy-Péter, Nagy Katalin és a huszadik század bolsevikjai. A különböző karakterek történetei néhol szorosan összefonódnak, vagy éppen néhány oldal után kapnak váratlan hangsúlyt egyes jelentéktelennek tűnő szereplők. Rutherfurd végig elegendő történetet és feszültséget biztosít az olvasó érdeklődésének megtartására. Nem csupán a könyv monumentális, de az olvasás élménye is azzá válik.




Ezen a hosszú és kanyargós úton sötét, valós képet fest az elnyomásról és a szolgaságról, a kizsákmányolásról. Rutherfurd jobb megértést ad ahhoz, hogy az oroszok miért cselekszenek gyakran olyan módokon, amit a nyugati társadalom nehezen tud megérteni. A jellegzetes orosz ember gondolkodásmódjába ad bepillantást. Oroszország önmagában lenyűgöző helyszín, egy olyan szokásokkal, kultúrával bír, amely annyira más, mint a nyugat-európai nemzeteké. Az olvasókat az évszázados zűrzavarok, éhínség, háborúk, belviszályok és a birodalom bővülése, valamint az elkerülhetetlen összeomlás során a kozákok, a cárok és az ortodox egyház ellentéteit ismerhetjük meg.
A történet valósággal felpörög, amikor Rettegett Iván lép színre. Iván volt az első orosz cár, aki méltó birodalmává változtatta az orosz álmot. Ezért nyilvánvaló, hogy ez az egyik leghosszabb fejezet a kötetben, hiszen ez az orosz történelem egyik kulcsfontosságú pontja.

A szerző a karaktereket is összetett módon alkotta meg: van szerethető és tisztességes, vannak ármánykodó árulók, gazemberek és hősök is születnek a nagy történelmi mozgalmak során. A valós szereplőkről is remek jellemzéseket olvashatunk. A főhősök és sorsdöntő alakok főképp férfiak, ám
a női szereplők is jelentősek. Nagy Katalin különösen színes részt biztosít. Izgalmas volt a napóleoni háborúról vagy Tolsztoj, Voltaire, Puskin, Lenin, Sztálin, majd Sevcsenko, Rasputyin alakjáról olvasni. A regény egy fikciós sztori, ám olvasmányos és szórakoztató formában ad átfogó képet Oroszország történelméről. Egy nagy nép, nagy szívű országát, erős érzelmeit, büszkeségét és hűségét mutatja be az olvasóknak Rutherfurd. A regény a 2004-es első kiadása után most új, a sorozathoz illő egységes stílusú borítóval került újra a boltokba.





Edward Rutherfurd: 1948-ban született az angliai Salisburyben. Tanulmányait a Cambridge-i Egyetemen és Stanfordban végezte. Első regénye 1987-ben jelent meg, Sarum címmel. Ezt több monumentális történelmi városregénye követte. Írt már Párizsról, Dublinról, New Yorkról, Londonról többek között.








Alexandra, Pécs, 2018

862 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634472599, Fordította: Pete Klára

Párbaj

Jeffrey Archer: Párbaj


                                                                         


                                                                                     
"Addig kell megváltoztatnunk a világot, amíg a többiek alszanak"











Jeffrey Archer angol író neve nem ismeretlen már a hazai olvasók előtt sem. Nagyszerű mesélő, kiváló sorozata a Clifton-krónika népszerűvé tette, de számtalan sikerkönyve akad írói munkásságában. Néhány fontosabb cím az életműből: Kettős mérce, A dicsőség ösvényein, A szerencse fiai vagy a Tökéletes másolat, Tolvajbecsület, Becsületbeli ügy. Nevéhez több novelláskötet is fűződik. Most régi adósságként a világhírnevet elhozó Párbaj került a blog fókuszába. Ez a regény 1979-ben jelent meg először, olyan eladási sikert tudhat maga mögött, mint az Elfújta a szél, vagy a Ne bántsátok a feketerigót regények. Azóta is mindig a népszerűségi listákon van, ha kiadásra kerül. Legutóbb idehaza 2008-ban került a boltokba.



A mára már híressé vált író élete is elég regényes, pályafutását ugyanis konzervatív politikusként kezdte. 
Éles váltással 40 évesen kezdett írni. Első kötete a Se több,
se kevesebb című bűnügyi komédia volt, majd jött 1979-ben 
a Párbaj. Aki olvasott Archertől egyetlen könyvet is, tudja: zseniális, fordulatos, jól felépített történeteket kap. Igazi örömolvasás ez a regény.
Itt két szálon fut a cselekmény, hiszen két ember életútját követhetjük nyomon. Bár a regény fikció, rengeteg valós történelmi, kulturális vonatkozása van, ami hihetőbbé teszi a mesét. Emberi sorosok, ármány és szerelem, pénz és hatalom örök harca adja az alapokat. Igazi szenvedélyes érzelmekkel, letehetetlen, olvastatta magát. Mint mindegyik Archer-regény, hiszen ami itt is zseniálisan működik azt a Clifton-krónika sorozatban tökélyre fejlesztette az író. Élő, eleven karakterei hitelesek.



A regény sodró, fordulatos, már-már tömény. Az erős kezdés rögtön beszippantja az olvasót. Tanúi lehetünk Abel születésének. Lengyelországban járunk, egy erdő mélyén, az időpont: 1906. április 18.
Ez azért is fontos, mert ugyanekkor egy másik gyermek is megszületik a távoli Amerikában, Bostonban. A népszerű bankár elsőszülött fiacskája, William Lowell Kane. Ebben az első nagy regényében már minden megvan, amit egy történetben szeretni lehet. Már az első lapoktól szórakoztató, olvasmányos. Az ötszáz oldal észrevétlenül pereg, letehetetlen. Nekem alig két nap alatt sikerült megismerni William Kane, a fiatal, nagyreményű bankár, és Abel Rosnowski, az apátlan-anyátlan árva, nincstelen lengyel bevándorló sorsát. Izgalmas és tanulságos volt a karrierjükről, kitartásukról olvasni vagy hogyan lesz Wladek Koskiewicz-ből, Abel Rosnowski. Kane és Abel két olyan ember története, akik nagyon különböző körülmények között születtek, megszállottan hajszolják a sikert. Családi érdekek, ellentétek, ármány és hatalom akad bőven a regényben. A történelmi képek tökéletes hangulatot adnak, különösen a regény elején Abel életének.




Ez egy olyan könyv amelyhez foghatót ritkán olvashatok, nem nagyon részletezem a történelmi hátteret, sem a benne rejlő helyzeteket, ami befolyásolja hőseink sorsának alakulását. A két ember élete szorosan összefonódik, meghatározza egész sorsukat. Nagyívű a történet, hiszen az 1900-as évektől eljutunk a Kennedy-merényletig. Bő hatvan év eseményeit követhetjük nyomon. Sodró cselekménye mellett a szereplők jellemzése is remek alkalmakat ad komikumra, drámára és mély érzésekre. A két férfiú hatalmi játékai, a büszkeségük és a pénz befolyásolja életüket. A gyermekeik házassága számtalan bonyodalom forrása lesz. Ez is egy izgalmas fordulat, hiszen a két fiatal nem tudja, hogy az apák ellenfelek, de a szerelem mindent legyőz. Itt valóban egymást követik a váratlan fordulatok, egészen a legutolsó mondat végső csattanójáig. A regényt végig belengi valami titok, ami csak az utolsó lapokon derül ki. Ott olyan hatásos és meghökkentő lezárást kapunk, amit tanítani kellene. A történet pedig folytatódik Archer ugyancsak nagy sikerű A tékozló lány és a Megmondjuk az elnöknek? című kötetében zárja le a sorozatot.

Olvasmányos szórakozás, figyelmet lekötő könyv, mindenkinek ajánlom!



Jeffrey Archer: 1940. április 15-én Londonban született
Lord Archer-t híres íróként ismeri a világ, de konzervatív politikusként is szép pályaívet futott be. Élete is regényes.
A Clifton-krónika sorozatot 2011-ben kezdte írni, 71 évesen. Archer 32 éves koráig egy sort sem írt. Első regénye 1975-ben jelent meg Se több, se kevesebb címmel. 1979-es regénye a Párbaj jogait már hárommillió dollárért vette meg a kiadó. A sikerre jellemző, hogy Angliában a megjelenés hetében egymillió példány talált gazdára. Több novelláskötetnek is szerzője (S ezen áll egy mese, Egy tegez nyílvessző, Tucatnyi félrevezetés).











Eredeti mű: Jeffrey Archer: Kane and Abel
Eredeti megjelenés éve: 1979






General Press, Budapest, 2008


516 oldal · ISBN: 9789636430986 · Fordította: Gömöri Judit

Sosem voltál itt

Jonathan Ames: Sosem voltál itt







                                                                                               










Jonathan Ames prózája olyan feszes és ütős, ami igen ritka a krimiknél. Igazán nem csodálkozom, hogy filmre került, adja magát a novella. Már-már elviselhetetlenül intenzív, lüktet és robog a történet. Egy valóban sötét és brutális bosszú thrillert olvashattam.



Főhősünk, Joe, egy remek karakter, akit az én olvasatomban John McClane hadnagy és Jack Reacher alakjából gyúrtak össze. Említhetném Bronson Bosszúvágy filmjét is, de ezek a hasonlóságok egyáltalán nem zavaróak, sőt. A történet ettől él igazán, lesz valós. Ames nem aprózza el, ami nem azt jelenti, hogy nincs kidolgozva a karaktere vagy a cselekmény. Szikár prózája volt ahol kifejezően tömör rövidségével sokkolt.

Egyet emelnék ki: Joe születésének hátterét, gyermekkorát és apja halálát alig két oldalba sűrítve írta meg, de micsoda két oldal az!
Az iszákos apa alakja, a durván traumatizált gyerekkor képeit olvasva olyan érzésem volt, mintha csupán a jéghegy felszínét látnánk, azonban a mondatok súlya, képi világa, a megélt élmények hatása drámai. A verések nem csak Joe lelkén hagytak örökre mély nyomot. Háttérben a rettegésben tartott anya alakjával. Az olvasó végig érezheti, mi lapul a háborgó mélyben. Mennyire sötétek és lehúzóak ezek az emlékek, örökre kísértenek. Ha ez nem lenne elég, Joe felnőttként FBI ügynök volt a haditengerészetnél. Nem egy nyugodt, vidám munkahely. Életét a bujkálás határozza meg, mintha nem is lenne jelen saját életében. Joe múltját megismerve, elmerülhetünk a lelkében dúló pszichológiai viharban, szóval nem csoda, hogy Joe egyszer már próbált "kiszállni" ebből az életből, de anyjára való tekintettel meggondolta magát. Az élete nem egy habkönnyű, rózsaszín álom, megismerjük a lelke sötét oldalát, kínzó rémálmait, izzó gondolatait.




Joe visszatért a gyermekkora színterére, az idős anyja házában lakik. Az emberkereskedelem ellen harcol, mint a bosszú angyala menti a fiatal lányokat, akiket szexrabszolgának használnak. Az ezzel
kapcsolatos furcsa munkához egyetlen kapcsolata van, az idős ex-ügynök, McCleary. Egy váratlan
munkát kap, nem is akárkitől. Találkozik Votto szenátorral, akinek elrabolták a lányát. Most egy forró nyomon kiszabadíthatja a lányt a luxusbordélyból. A hataloméhség, a felsőbb körök sötét üzelmei és az emberi kétszínűség elképesztőek. A politikai játszmák mocska és a perverzitás úgy tűnik kézen fogva jár. 
A sztori erről, a lány mentésére szervezett küldetésről szól. Ám homokszem kerül a pontosan szervezett, jól kivitelezett akcióba, megfordul a kocka... Joe kénytelen menekülni, de nem adja fel. Joe saját tapasztalatait hasznosítva gyorsan kideríti mi áll az ügy háttérben. A bosszúja alapos és sötét. Gyors és látványos akciók, komor képi világ jellemzi a logikusan felépített történetet. Az alig 160 oldalban rengeteg drámai pillanat akad. Igazi ínyenc falat a sötét, noir krmit kedvelőknek. Csavaros befejezése szinte a folytatásért kiállt.


A bosszú démonának, Joe történetét ITT tudod a kiadótól beszerezni!

A regényből készült, amerikai produkció a 2017-es Cannes-i Filmfesztiválon több díjat is elnyert; Joaquin Phoenix kapta a legjobb alakítás díját.
„Rövid, feszes történet a noir legsötétebb árnyalataival.” – The Sunday Times
„Többet mond, mint a háromszor ilyen hosszú krimik.” – The Times, 2016 háborús regényei
„Egy zúzós és erőteljes noir a színen!” – Daily Mail
„Gyors tempójú, erőszakos és a végletekig lecsupaszított történet.” – Spectator
„Izmos… nagyon noir, és nagyon hard-boiled.” – The Times
„Egy sötét thriller: szívből jövő, mégis tele dühvel.” – San Francisco Chronicle

Eredeti mű: Jonathan Ames: You Were Never Really Here
XXI. Század, Budapest, 2019
160 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155915062 · Fordította: Gazdag Diana

Ne add fel könnyen

Lee Child: Ne add fel könnyen  






                                                                                                         










Szeretem Jack Reacher történeteit olvasni. Filmszerűen pörgő, lendületes akciókkal, amik a humort sem nélkülözik. Ő egy olyan akcióhős, aki lelkiismerettel és együttérzéssel áll a gyengék mellé, védi az igazságot. Igazi szórakoztató kikapcsolódás ez a sorozat.



Jack Reacher egykori katonai rendőr ebben a részben rossz időben sétál rossz helyen. Talán már ez
a kiindulópont is a véletlenek szerepét hangsúlyozza, ami a történések mozgatórugója lesz a későbbiekben. Egy mankóval bicegő, fiatal nő segítségére lesz, aki éppen ruhákkal megrakodva kilép a tisztító ajtaján. Mire megfordulnak három pisztolycső mered rájuk és egy autóban találják magukat. A véletlen kényszer szülte ismeretségből számtalan helyzetkomikum adódik a későbbiekben. Az olvasó persze tudja, hogy itt csupán a nő az emberrablók célpontja. Reacher pedig hamar rájön, mi vagy ki áll a háttérben, mi is a valódi oka, hogy elrabolták az FBI jelentéktelen ügynöknőjét.



Az emberrablók szinte tévedésből vitték magukkal Jack Reachert is, ami hatalmas hiba a rosszfiúk számára. A történések egyszerű alaphelyzetéből, fokozatosan kirajzolódó részletekkel egy akciódús katonai krimibe fordulnak. Olyan érdekességeket olvashatunk, amik jól színezik az eseményeket.
Lee Child technikai információkat nyújt a fegyverekről, és a verekedős, pofonkiosztó jelenetek is részletesek. Reacher pofonjai, balegyenesei megtervezetten, pontosan csapnak le. Ahogyan az is csodás és megkapó, ahogyan Holly fejével előre gondolkodik, várhatóan mit fog tenni a nő...

Reacher életéről is újabb fontos és jellemző adalékok derülnek ki. Nyugodt, magabiztos pasas.
Tetszett a fejszámoló tudása, aminek segítségével napra pontosan kiszámolja eddig mennyit is élt.. vagy a pontos időt megállapítja és eltalálja a fejében lévő óra segítségével. Kivételes testi adottságait is tudja kamatoztatni kedvenc egyszemélyes igazságosztónk. Reacher mind a fizikai, mind a szellemi képességeit beveti ebben a második részben. Ő pedig az a fickó, aki nem adja fel...könnyen főleg nem! A cselekmény sok színű, izgalmas és fondorlatos. Holly karaktere is remekül működik, nem csak díszlet, védtelen nő, valóban hasznos segítsége Reacher-nek. Az ő széles vállaira épülő huszonharmadik részénél járó sorozat második része lendületes és izgalmas. Vajon sejtette, érezte Lee Child 1998-ban, amikor ezt a részt papírra vetette, hogy egy kiváló sorozat kerekedik ki a tollából? Nem árt megemlíteni, hogy már két rész is mozivászonra került!

A rablás mögött meghúzódó katonai akciók Montana hegyei közé viszik az olvasót. Ez a fő szál, ezért van minden. A megbízó személye, meglepő lesz. Az elvakult magán hadsereg kiképző tábora és a büntetései durván valósak. Ez ugyan nem az én világom igazán, de így visszatekintve hogy már minden részt olvastam, ez egy erős történet. Négy év után jöttek elő a képek, emlékeztem hová kanyarognak az események. lekötött, izgalmas volt. A párbeszédek feszesek, ettől igazán pörgős.
A befejezéssel is elégedett lehet mindenki, hiszen lesz még csavar és meglepetés. Egy (véletlen) apró hibán mennyire el lehet csúszni. Semmi nem olyan egyszerű, ahogy elsőre tűnik.

Igazából a sorozatot ismerők azt kapják, amit szeretnek és elvárnak a szerzőtől. Ajánlom a krimi és kalandregény kedvelőknek. Jó olvasást hozzá mindenkinek!


ITT tudod kedvezménnyel beszerezni Reacher történetét!



Lee Child: 
eredeti nevén Jim Grant Coventryben született 1954. október 29-én. Angol író, de hosszú évek óta New York államban él feleségével. Első regénye az Elvarázsolt dollárok (Killing Floor) megnyerte az Anthony Award Legjobb első regény díját. Lee Child minden regénye az egykori amerikai katonai rendész, Jack Reacher kalandjait követi nyomon az Egyesült Államokban. Önálló történetek, csupán Reacher személye köti össze a sorozatot.

Díjai: Anthony Award, Barry Award, Dilys Award, Macavity Award, WH Smith Thumping Good Read Award








Eredeti mű: Lee Child: Die Trying

Eredeti megjelenés éve: 1998
General Press, Budapest, 2019
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634522317 · Fordította: Sárossy-Beck Anita