2020. május 15., péntek

Példázatok könyve

Per Olov Enquist: Példázatok könyve 
Szerelmes regény 



                                                                               


"Az életet semmibe venni halálos bűn."

"A szerelmet nem lehet megérteni soha. De kik volnánk, ha meg se próbálnánk?"







Per Olov Enquist, a svéd irodalom legendás klasszikusa április végén hunyt el. Amióta elolvastam néhány éve az Egy másik élet címmel megjelent önéletrajzát, azóta szerettem volna ezt a könyvét is olvasni. (arról IDE kattintva itt bővebben)

Amint a fülszöveg is írja: ez a kötet az Egy másik élet „javított kiadás”-a, amelyben Enquist megírja a megírhatatlant. Úgy gondolta, hogy felül kell vizsgálni ezt a két meghatározó emléket. Jól tette, hogy nem hagyta veszni és megörökítette a végtelen időnek.


Természetesen ezen kötet olvasása előtt az Egy másik élet ismerete feltétlen ajánlott, némi Bibliai ismerettel. Mi késztette az idős mestert a nagy sikerű önéletrajz kiegészítésre? Nos, két meghatározó élményt bont ki mélyebben, amit ott nem tett meg. Úgy döntött, felfedi elhallgatott történetét: megírta azt a könyvet, amelyet egész életében megíratlanul hordozott a lelkében.

Az első meghatározó szexuális együttlét mindenkinek ott ragad a lelkében. Itt finom líraiságával jelenik meg. Az érett, idős férfi idézi meg, ahogyan tizenöt évesen átesett a tűzkeresztségen, felidézve a nő alakját aki férfivá avatta, a körülményeket, azt a régi 1949-es nyarat. Arról a nőről eleveníti fel az emlékeit, akivel életében csupán három alkalommal találkozott. A találkozók között hosszú évek, évtizedek teltek el. 1949 után 1958, majd 1977 a három dátum.



Ez a katartikus élmény természetesen egy hatalmas és meghatározó titok maradt, hiszen a hölgy 51 éves volt, ezért sem került be az első kötetbe. Ezzel az édes, fogadott titokkal élte le életét. A miért most okáról is olvashatunk, ahogy felidézi a három találkozás történetét. Egy meseszerű egymásra találás elevenedik meg először, ahol a környezetet is szemléletes képekben ábrázolja Enquist. Finoman érzéki, líraian szép leírásban olvashatjuk a történteket. A konyha gyalult fenyőpadlója, maga a ház története sem mindennapi. A szigorúan vallásos környezetben nevelkedett fiú és a magányos, egyedül élő nő boldogsága idillien szép leírást kap. Egyedülálló tapasztalat a fiú részéről, amely túlmutat a bűntudaton és a félelmen. Ez központi szerepet játszik a könyvében, ami nem meglepő módon ismét egyes szám harmadik személyben íródott.
Talán az egyik legszebb munkája a szerzőnek. A férfi lélek mélyén évtizedekig őrzött titok került most napfényre. A könyv egy vallomás, egy élő személytől egy halottnak.

                                                   




A másik meghatározó dolog, amiért érdemes volt tollat ragadnia, egy váratlan postai küldemény. Édesapja nélkül nevelkedett, aki korán elhalt. Tudta, hogy apja írogatott, volt egy füzete, amit az édesanyja tűzre vetett, elmondása szerint. Nos, ez az elveszett, elégett füzet érkezik meg 76 év után a fiúhoz. A hirtelen, váratlanul visszakapott írásokból építi újra az addig benne élő apaképet.
A történelem repedéseiből apja emléke új színekkel gazdagodik, ami kissé átírja az előzményeket. Enquist egy személyes univerzumot fejlesztett ki, amiben elmerülhetünk. Sokoldalú író, aki moralizál és filozofikusan elmereng a megváltoztathatatlan múlton s a vallásba menekül legtöbbször. A sors furcsa történésein a miértekre igyekszik válaszokat találni. Teszi mindezt a hosszú évek alkoholizmusa után, szívműtéteken túl, a halál árnyékában. Nem félt a haláltól. Össze tudja kapcsolni a társadalmi és politikai valóságot a belső konfliktusokkal és az erős érzelmekkel, amit ritkán lehet férfi író önéletrajzában ennyire tetten érni. Nem a szokásos szerelmi történet ez, mégis szenvedély és mély érzelmek kavarognak balladisztikus hangulatban.


Ez nem az a könyv, amibe csak úgy beleolvasunk két megálló között. Sűrű, nehéz a szöveg, bár nem hosszú a kötet. Itt bele kell merülni az emlékekbe, a régi titkok pókhálója lefoszlik, így érdemes kézbe venni. A nagy sikerű önéletrajz mellé kihagyhatatlan, intenzív élmény ez a regény. Per Olov Enquist neve hosszú éveken át felmerült az irodalmi Nobel-díj jelöltjei között. Nagy hiba, hogy sosem kapta meg.






Magvető, Budapest, 2017
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631434392 · Fordította: Kúnos László









1 megjegyzés: