2019. augusztus 19., hétfő

Ahol a folyami rákok énekelnek

Delia ​Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek



                                                                     



"Amikor az embert sarokba szorítják, kétségbeesik vagy elszigetelődik, a közvetlen túlélést célzó ösztöneire támaszkodik"









 Delia Owens bemutatkozó regénye már az első lapokon megnyert magának. Bevallom, kissé tartottam a könyvtől, az azt övező lelkes értékelések, reklám miatt, hiszen volt már nem egy ilyen agyonhájpolt könyvem, aminél kudarcba fulladt az olvasás élménye. Itt és most az idei olvasmányaim egyik legjobbja lett ez a regény. Valami hasonló érzést ért el, mint Jón Kalman Stefánsson Menny és pokol trilógiája.



Itt egy izgalmas, legfőképpen eredeti, szívhez szóló történetet olvashattam. Olyat, amire az olvasó hosszú ideig emlékezni fog. Lírai, fájdalmasan szép a Lápi Lány története, soha rosszabb debütálást. Van itt minden, műfajok keverednek, megfelelő arányban: akad rejtély, egy titokzatos gyilkosság, de nem nevezném kriminek egyáltalán a regényt. A drámai romantikát lenyűgöző karakterek népesítik be. A fő érdekessége talán a helyszín, a történet Észak-Karolina mocsárvidékére repíti az olvasót az 1950-es és 60-as évekre.



"Az idő gondoskodik arról, hogy a gyerekek ne ismerjék a szüleiket fiatalon."


Szórakoztatott a történet, és nagyon könnyű követni, olvasmányos végig. Owens egy lenyűgöző mesét írt, ami Észak-Karolina parti mocsaraiban játszódik. A mocsár élővilága, a leírások természet ábrázolása egyedi hangulatot ad a regénynek. Több helyen volt olyan érzésem, hogy Kya alakjában maga az írónő jelenik meg. A biológus végzettsége, hozzáértő szeretete érezhető a táj, a megjelenő állatvilág alapos és részletes ábrázolásában. Nyilvánvaló, hogy Owens biológus mivolta nagy szerepet játszik a regényben. Jól ismeri ezt a lápvidéket, a mocsár életét, érezhető a tenger sós vizének illata, akár a sirályok kiáltozását is hallhatjuk olvasás közben. Egyáltalán nem lep meg, hogy a filmesek is lecsaptak a regényre, remek filmalapanyag a könyv. Bár csak 2018 őszén jelent meg, néhány hónap alatt 2 millió példány kelt el belőle, 39 nyelvre fordították le. Szerencsére példás gyorsasággal került a hazai olvasókhoz is. Reese Witherspoon is beválogatta könyvklubjának ajánlott olvasmányai közé, sőt: a színésznő produkciós cége filmet forgat a regényből. Érdeklődve várom.


Ez egy szerelmi történeten alapuló, gyilkossági rejtélyt is beleszövő életmese. Az elszigeteltség és a természet új felfedezése női szemszögből, egy lenyűgöző szerelmi történet mellett.
Owens gyönyörű, lírai prózába csomagolva tálalja a gyilkosságot. A két szál összeér, érdekes háttér bontakozik ki. Ha valamit kifogásként említenék, az éppen ez: a nagyon béna nyomozás, a lapos tárgyalótermi dráma és a végső megoldás. Egyszerűen nem tudtam összeilleszteni a Lápi Lány alakjával a gondosan, előre kitervelt gyilkosságot. Ez zavaró volt számomra, nem ilyen megoldásra számítottam. A regény néhol kissé túlzottan belemerül a természet bemutatásában, ám ezt olyan életszerűen, hangulatos képekkel teszi, hogy élmény olvasni. A történet néhány kérdést elkent, megválaszolatlanul hagyott.



A családi háttér ábrázolása adja a drámát. Kya magányos, mindenki fokozatosan magára hagyja. Az nem meglepő, hogy a nagyobb testvérei elhagyják a családi pokolt, de hogy az édesanyja is szó nélkül ott tudja hagyni az alig pár éves kislányt a részeges, durva apjára... meglepett. Ahogyan az amerikai iskolarendszer is elég laza. Így Kya önmagát kénytelen ellátni, tanulni az életet, szinte minden segítség nélkül. Az élet rögös útján egyedül és küszködve tartja el magát, számtalan nehézség árán. Kegyetlen, mégis szép élete van, ami egyedülállóan megedzi a lelkét is. A természet gyermeke, társai, barátai a sirályok, ludak és a tenger. Kagylógyűjtögetésből és némi könyöradományokból tartja fenn magát. A történet tematikusan nagy hangsúlyt fektet a kirekesztett státusra és az elhagyatottság érzésére, a túlélésre.

Lírai fejlődésregény megkapóan szép nyelvezettel, egyedi hangulattal. A történet eseménydús és gyorsan halad előre. A regény magában hordozza a régi idők balladájának ritmusát. Mint általában, itt is az első szerelem az, ami jelentős változást hoz a lány életében. A közeli kisvárosban élő Tate, aki épp olyan magányos fiú megtanítja olvasni, és ő az, akivel a lány osztozni tud a természet és a költészet szeretetében is. Fontos adalék a történetbe illesztett versek. Nem csak érzelmi, hangulatfokozó, de a végén egy csavarral még a költőről is lehull a lepel. Ez is elég meglepő fordulat volt. Tate mellett más is érdeklődik a magányos, furcsa lány iránt. Ez áll a gyilkosság hátterében, ezzel nem árulok el túl nagy titkot. Nekem a regény drámaisága és lírája, a csodás hangulata talán a Drága kis szívem light, romantikusabb verziójára emlékeztetett, amit jó volt olvasni. Mindenkinek bátran ajánlom, nagyszerű kikapcsolódás, igazi élményolvasás volt ez a regény.



"Én nem tudtam, hogy a szavak ennyi mindent jelentenek. Nem tudtam, hogy egy mondatba ennyi minden belefér.”






Delia Owens: 1949-ben született az egyesült államokbeli Georgiában.
Három nemzetközileg ismert irodalmi könyv társszerzője az afrikai vadvilág-tudós életéről - a Kalahari kiáltása, az Elefánt szeme és a Savanna titkai. Megnyerte a John Burroughs díjat a természetírásért, és többek között a Nature, az African Journal of Ecology és a International Wildlife publikálta. Jelenleg Idaho-ban él férjével.



Libri, Budapest, 2019

426 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634335665 · Fordította: Csonka Ágnes

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése