Luther kutyái

Szilasi László: Luther kutyái  





                                                                                     





"De akár van Isten, akár nincs, érdemes úgy élni, mintha lenne."





Az idei év emlékezetes beszélgetése volt számomra a szegedi könyvhéten bemutatott Luther kutyái regény. Szilasi 2015-ben megjárta a poklot, ettől életszagúbb, valósabb történetet nem lehet írni, mint a saját betegsége. A beszélgetőtárs Darvasi László volt, aki szintén volt hasonló helyzetben. A két író rezdülései, gondolataik, nyíltan őszinte mondatai elemi erővel hatottak. Nem csupán a megélt-túlélt betegség okán voltak érezhetően egy hullámhosszon.




Kell-e, lehet-e valóbb és mozgalmasabb, mindezzel együtt fájóbb és örömtelibb történet, mint maga az élet? Szilasi László regénye egy ötvenes férfi életének jelentős állomásáról számol be. Ez a jelentős állomás egy brutálisan váratlan betegség. Már a szó önmagában letaglóz, nehéz vele mit kezdeni. Súlyos, komoly csapás a diagnózis: agydaganat.


A váratlan rosszullét oka, majd a műtét és terápia kényszerű számvetésre ösztönöz. Az élet véges, amiről azt gondoljuk, csak másokkal megtörténhet meg, bizony velünk is előfordulhat. Szilasi túlélte, amit nem szoktak, és megírta. Van ahol nagyon nehéz vele boldogulni, elvonatkoztatni a saját életünktől, a kényszerű számvetéstől. Tény, hogy felzaklatnak bizonyos részek, van, hogy le kell tenni, kell egy nagy levegő a folytatáshoz. Igen, ez is az élet része. Az olvasóban feldereng Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül című történetével a párhuzam. Mégis talán a különbségek izgalmasabbak. A borítón lévő emberi koponya MR-felvétele is utalhat erre.


A cselekmény igen mozgalmasan indul: Szilasi egy egyetemi előadása közben váratlanul rosszul lett, elájult. Rohammentő, orvosok, vizsgálatok, a bizonytalanság, rémülten álló, aggódó hozzátartozók. Az eredmény döbbenetet hagy maga után, az öntudatlanul töltött idő keresése, hiszen kiesett két nap az életéből. Ez adja a különböző idősíkok váltakozását, a több szereplő szemszögéből való megközelítést, a naplószerű tényfeltárást. Ki mire emlékszik, hogyan élte meg a történéseket? A betegágynál felsorakozó volt feleség és az új kapcsolat mellett a kollégák barátok is megjelennek. A hírzárlat a szülők felé meglepő, ám az édesanya mégis megérez, hogy komoly a baj a fiával. Szívbemarkoló pillanata ez a könyvnek. Amikor tudatosul, hogy az élet véges, kevesebb lehet előttünk, mint mögöttünk. Személyes és őszinte vallomás a könyv.


"A szüleimnek senki sem mert beszámolni. Megtiltottam mindennemű híradást. Se a testvéreim, se a kedvesem, se a volt feleségem, se az orvosok nem lázadtak fel. Anyám ennek ellenére tudta."



A sikeres műtét után a lábadozás, a kezelések és gyógyszerek hatásai, majd a visszatérő tudatban gyökereket ereszt a múlt, megjelenik a jövő. Mit lehet kezdeni, hogyan tovább ezzel az élettel? A múlt gyökerei a gyerekek és a volt házasság megidézése mellett a gyerekkor képei elevenednek meg. Az emlékeket az új élet esélye, a túlélés reménye és az új kapcsolat biztonságos hátterének összefonódásából táplálkozik. A Békéscsaba és Szeged adta háttérből kikerekedő életmese jó stílusban megírt, sodró és olvasmányos.

Megtudhatjuk, hogy nem ez az első életveszélyes helyzet az életében. Már kétévesen csoda, hogy megmaradt, túlélt egy agyhártyagyulladást. Most másodszor nézett szembe a halállal. A baráti, családi kapcsolatok boncolgatása mellett elkerülhetetlenül adódik a számvetés. Ez a visszapillantás hol lírai, hol humoros, azonban érezhetően végig nagyon őszinte. A cím tökéletesen kifejezi az élethez való viszonyunkat.

"Három dühös kutyám van, Ingratitudo (Hálátlanság), Superbia (Gőg) és Invidia (Irigység). Akit ez a három kutya megharap, az igen cudarul meg van harapva." [LVM 8., 5022. sz.]

Ad az olvasónak azonosulási pontokat: nem csupán a halálfélelem, a betegség "élménye", de az elvarratlan szálak, vagy a lezártnak hitt múlt ismétlődése mellé a jelen hoz színes pillanatokat. Honnan jövünk, merre tartunk, jó irányba visz a sorsunk kérdésekre a választ maga az élet adja meg. A Luther kutyái apropóját a betegség adta, ami jó alkalom a visszatekintésre, számvetésre. A személyes történet az olvasó sajátjává válik, elkerülhetetlenül adódnak azonosságok. A válás és a halálfélelem tudatos tompítása, a gyerekivel való kapcsolata ad párhuzamot, megélt hasonlóságot. Az élet regénye ez a történet. Az elbeszélés fanyar hangulata, iróniája remekül oldja a feszült drámát. A személyes hang nem vált szentimentális, könnyes érzelgősségbe. A betegség a családi kapcsolatok és az elmúlt ötven év eseményeinek megidézése segít továbblépni, mert túl lehet, túl kell éni. Reményt ad. Még van feladata, dolga itt a jelen életben. Érdemes elolvasni.


"El nem mesélhető történetekkel vagyok tele. Ezekről az el nem mesélhető történetekről néha azt gondolom, éppen ez vagyok én."


Zárásul a könyv szerkesztője, a jó barát ajánló sorai.

"Szilasi ​László legmegrázóbb művét tartja kezében az olvasó. Viharsarki és szegedi regények, reformkori portréképek megfestése után eddigi legszemélyesebb történetét beszéli el az író. Híres irodalmi példának aktuálisan kézenfekvő volt Karinthy skandináv utazása. Egy nagy, halálos betegség fölötti drámai győzelemről szól tehát ez a regény. Témája a test, amely váratlanul és elementárisan hagyhat cserben bennünket, hogy aztán mégis kivételes ragaszkodást produkáljon. Témája az elveszett tudat, az érzékelhetetlen idő, a gyógyulás lehetetlensége és mégis-csodája. Témája egy család szorongattató széthullása, illetve egy új család fölépülése. Témája a családi múlt, a személyes történelem, szülők és nagyszülők sorsa, a huszadik század traumái, háborúk, békeidők, szegénység és túlélési praktikák; mindezekről kitárulkozva a confessio műfaját is fölhasználva beszélnek a rövidre vágott, visszafogott, feszülten pulzáló sorok. Ízlelgessük a baljósan gyönyörű címet: Luther kutyái.
Íme, egy regény, amelyben visszahódították az életet."
(Darvasi László)




Szilasi László (Békéscsaba, 1964. január 1. –) József Attila-díjas magyar irodalomtörténész, egyetemi docens.
A Magvető Kiadónál megjelent művei: Szentek hárfája (2010), A harmadik híd (2014), Amíg másokkal voltunk (2016) Díjai: Rotary Irodalmi Díj (2010), Déry Tibor-díj (2013), Mészöly Miklós-díj (2015)
















Magvető, Budapest, 2018
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631436778