2017. október 5., csütörtök

Mézescsók Cerberusnak

Szabó Magda: Mézescsók Cerberusnak 




                                                                                         






"gyere, Cerberus, ne üvölts, önmagamat is belegyúrtam a süteménybe."






Szabó Magda ebben a novelláskötetben a saját gyerekkori emlékeit eleveníti meg. Megismerkedhetünk, bepillantást ad kora gyerekkora (7-10 éves) emlékeiből, a szüleihez fűződő viszonyáról, a szerteágazó, szépszámú rokonság tagjairól, életükről, sorsuk alakulásáról.
„Várt gyerek voltam, megrendelt, remélt, sokat foglalkoztak velem otthon, "



Különleges családjának életének epizódjait úgy eleveníti fel az emlékek mélységes kútjából, hogy olyan érzést vált ki az olvasóban: ismerem őket, ott sétálok Dedrecen utcáin, látom a cukrászdában Kamillát, érzem a sütik hívogató illatát. Mintha együtt nőttünk volna fel, a rég halott, megidézett ősök képei elevenednek meg. Személyes és őszinte történetei csodálatos életmesék. A századforduló életérzése, embereinek élete ott elevenedik meg a lapokon. A gyermeki kíváncsiság, sok esetben jóval később, akár évtizedekkel később kap pontos választ. Már felnőttként éri a felismerés egy-egy pillanat megidézésekor, egy kép, egy gesztus felbukkanásával. Anyja furcsán különös vallomása Kamillával és az apa, Szabó Elek személyéről, titkos kapcsolatuk valódi hátteréről: „apád jó ember volt, …valakihez neki is tartoznia kellett, úgy értem, hogy a testével”.


Cerberus, ez a görög mitológiai lény, egy háromfejű kutya, aki az alvilágot őrizte. Oda bárkit beengedett, élőket is, ha varázsfűvel illatosított mézes süteménnyel fizettek neki.

Ezek a novellák megalapozzák a regényeket, segítik a jobb megismerést. Úgy érzem, Szabó Magdához fel kell nőni, és nem lehet csalódni! Örömmel merületem el ebben a kötetben a családi történetekben. Láttam magamelőtt, hallottam az írónő hangját. Akár kisgyerekként, Az Isten homlokán kezdő novella képeiben. Mély hittel, az elkötelezettség komolyságával rendelkezett már kisgyerekként. Csak így lehetett azzá, akivé vált. A családi titkokat rejtő, A muránói hattyú-ban megidézett meleg, óvó anyai ölelése egy életre elkíséri.




A századeleji nagy műveltségű család történeteiben mennyi sorstragédia, fájdalom jelenik meg. A felismerés az eltitkolt, elfeledett rononról az Özseni mesél. A tizennégy Szabó rokont apja versbe szedte, majd Magda egyszerre ráébred: valaki kimaradt, csak tizenhárom név szerepel a versikében. Ki az eltitkolt, mi a búne, milyen sűrű titok lengi be személyét? Erre keresi a választ a kiváncsi gyermeki fantázia. Jablonczay Lenke, Ida és Gizella nagynéni alakja melett, Debrecen városának kisemberei, és a Szabó rokonok sorsát is megváltoztató Trianon is feltűnik. Kikerülhetetlen ez a nép és sorstragédia hatása. Erről olvasni még mindig megrázó, erős hatásuak ezek a novellák.

Természetesen a bibliai és görög témákat is feldolgozza néhány novellában, amit különösen ötletesnek gondolok. Van egy különleges bája, misztikus titka ezeknek az írásoknak: Apokrif, Az a szép, fényes éjszaka, A vendég varázslatosak, ahogyan az Egy doboz fű Melindának írás is. Apám táncot jár, A vízibornyú és az Özvegyek ebédje volt még kedves írás nekem. Az írónő életművének további megismerésére ösztönöz.


"Csend volt bennem, majdnem tapintható csend, mint egy új szerv, amelyet addig nem diagnosztizált senki."

Szabó Magda már túl a nyolcvanadik évén, először 1999-ben megjelent könyvében a halálra fölkészülve visszatekint élete emlékezetes, valamiért meghatározó pillanataira. Érdekes az is, ahogyan teszi ezeket a visszaemlékező felismeréseket. A gyermekkorát kísérő öregasszonyok alakja után a felismerés hogy mára ő is egy ilyen öregasszony lett. Az utolsó novella a Parainesis igazán szívszorító írói hitvallás a meg nem született fiáról.




Ezt  a kötetet és az írónő regényeit ITT tudod kedvezménnyel megvásárolni a Jaffa Kiadónál!





Szabó Magda
(Debrecen, 1917. október 5. – Kerepes, 2007. november 19.) Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.



1940-ben szerzett latin–magyar szakos diplomát, majd latintanárként dolgozott. Írói pályája költőként indult. 1949-ben, ugyanazon a napon, amelyen odaítélték, vissza is vonták a Baumgarten-díját, majd 1958-ig nem publikálhatott. Az ismertséget a Freskó és Az őz című regények hozták meg számára. A családi titkok és történetek, a női sorsok, a hétköznapi emberi kapcsolatok kiismerhetetlen érzelemvilága visszatérő motívumai műveinek. Jó néhány önéletrajzi ihletésű regénye született, melyek kedvelt helyszíne szülővárosa. Regényeit számtalan nyelvre lefordították, Az ajtó 2015-ben felkerült a New York Times sikerlistájára is. Munkásságát rangos díjakkal ismerték el: Kossuth-díj (1978), Nemes Nagy Ágnes-díj (2000), Prima Primissima-díj (2003). 2007-ben, kilencvenéves korában olvasás közben érte a halál.










Jaffa, Budapest, 2017
270 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155715181

1 megjegyzés:

  1. Egyszer olvastam egy novellát tőle, amit azóta sem találtam. Most, amikor írtál a kimaradt rokonról, megtudtam a választ. Csak annyira emlékeztem, hogy miért nem szeret az írónő garbót hordani.
    Szuper!

    VálaszTörlés