2017. október 16., hétfő

Harminc év napsütés

Grecsó Krisztián: Harminc év napsütés





                                                                 







Úgy négy-öt éve lehetett, amikor Grecsó Krisztián a szegedi író-olvasó találkozón megajándékozta a hallgatóságot egy novellával. Ott, akkor olvasta fel és hallottam tőle először a kötet nyitó írását. Azóta várom, hogy nyomtatásban is megjelenjen. Nagyon megfogott, már akkor belém égett az "Össze kéne szedni" történet. A féltő, vágyakozó szeretet, szerelem, aggódás és tengernyi érzés jelenik meg ebben a szilvalekvárról szóló írásban. Mitől is legendás, mitől vált fontossá "az a bizonyos lekvár" a család életében? Erős, hatásos kezdés. Szép ívet fut a kötet a lezáró Kémlelő - ig. Mi történt velük, a szereplők élete elevenedik meg ezekben az írásokban. Tényleg egy családi album képeit nézegethetjük, az előhívott emlékeket meséli el az olvasónak Grecsó Krisztián.




Amikor jó szöveget olvasok, a részévé válok, belém csíp, belem ragad, megfog, együtt elevenedik meg velem a történet. Eggyé válok vele, együtt lélegzek, sírok vagy mosolygok. Elhiszem, ami történik, mert velem történik. Párhuzamba állítottam a saját családom történetével, ami valóban felmutat sok hasonló emlékmorzsát. Grecsó Krisztián stílusa, mondatai valóban szépek, kifejezőek. Olyan emlékeket idéztek fel, olyan érzéseket keltettek bennem, hogy ezek valahol az enyémek is lehetnek. Nagymamám nekem is életem jelentős és fontos szereplője volt, ahogyan a dinnyét kenyérrel is ismerős. A kisgyermekkori emlékek, nyaralások, a világra való rácsodálkozás, anya első sütije, az első szerelem, családi ünnepek remek hangulatú történetek.



Nagyon szemléletesen ír a családi kapcsolatokról, összetartozásról, a gyökerek fontosságáról.

Ezekben a történetekben az emberek közül talán Juszti mama személye a legjelentősebb. Kétségtelen, hogy nagy hatással volt az íróra, az első fontos nő volt az életében. Izgalmas és kíméletlen szembenézés ez a múlttal, a családi hagyományokkal, a megjelenő emberek gyengeségeikkel együtt kerülnek ábrázolásra. Ahogyan a falu különös világa is megelevenedik, amin kívül minden csak vidék. Kívülről, de szeretettel szemléli az embereket, mutatja meg ezeket az egykori emlékeket, minden pátosz nélkül. Komolyak, meghatározóak, fontosak és mélyek ezek az előhívott érzések. Tetszettek a felvillanó kis epizódok, örültem Darunak is néhány történet erejéig ő is megjelent. Emléket állít az elmúlt gyermekkornak, diákéveknek és fiatal felnőtt éveinek. Ezek jól nyomon követhetőek a hat fejezetre csoportosított írásban. Nagyon megkapóak, az apa alakját felelevenítő történetek. Először még fiatal, lelkes, szerelmes. Alkotó, kísérletező (főz), IFÁ-t vezet az öt éves fiával, majd a végső történetben már mogorva, bezárkózott, a helyét nem találja ebben a világban. Talán nem is akarta már. Mégis felvillan a régi játékos huncutság benne egy pillanatra, fia lakásának ajtajánál.




Megteremt egy olyan életérzést ezekkel a történetekkel, ami számomra is ismerős. A Grecsó-féle keserédes hangulat, mert Grecsó az érzelmek nagy varázslója. Olvasása közben megszűnt körülöttem a világ.

Választékos, összetett mondatai reális és pontos képet adnak a magyar valóságról, ami a közelmúltunkat idézi. Nincs sivár, mélynyomor, de a szocialista képek jelentősek és valósak, finoman árnyaltak. Azt, amikor nem is tudtuk, hogy ott és akkor jó, csak utólag, évek múlva, ahogy a szemünk tágul, érik a gondolkodásunk egyre több titok kap más, mélyebb értelmet. Van, amikor minden pont úgy jó, ahogyan történik. Amikor az ember tökéletes harmóniában van a világgal, és ennél teljesebbnek nem is érezhetné magát. Fontos, mit hozunk magunkkal, mit adunk majd tovább a következő generációnak. Helyünk a világban, hová is tartozunk, megtaláljuk-e ezt a helyet, amit szeretnénk, és az mennyire tud a sajátunk lenni. Keressük a helyünket folyamatosan ebben a világban. Kamaszként lázadva, teljes lenéző,világmegváltásra kijelölt fensőbbségünk tudatával. Majd diákként a kollégiumban, idegen városban, idegen arcok közt. Megjelennek a generációs különbségek is a történetekben.

A ráébredés, mikor önmagában felismeri ősei mozdulatát, gondolatait, a húsz év egy pillanatnak tűnik életünkben. Izgalmas, szemérmesen őszinte kitárulkozás ez a "Csendes kalendárium", így Az utolsó és első angyal nálunk vagy az egyik legszebb, legmegindítóbb írás: Megszülettem egy kazal tövében.
Van itt sírás-nevetés, öröm és bánat. Vágy és beteljesülés, lázadó kamasz, ahogyan az életben. Van mire emlékezni, tovább adni. Merülj el és töltődj fel kedves olvasó ebben a szívmelengető napsütésben, szükség van rá.




Grecsó Krisztián (Szegvár, 1976. május 18–) József Attila-díjas költő, író.



A csongrádi Batsányi János Gimnáziumban érettségizett 1994-ben. A békéscsabai Kőrösi Csoma Sándor Főiskola után a szegedi JATE magyar szakán diplomázott. 1997-től 2006-ig a Bárka szerkesztője, 2007 és 2009 között a Nők Lapja vezető szerkesztője, 2006-tól 2009-ig a Szépírók Társaságának alelnöke. 2009-től az Élet és Irodalom munkatársa. Első sikerét a Pletykaanyu című novelláskötetével aratta, 2001-ben. Több utánnyomás után 2006-ban jelent meg a könyv második, átdolgozott kiadása (Magvető). 2005-ben látott napvilágot Isten hozott című regénye (Magvető), amely 2007-ben németül, 2008-ban csehül, 2009-ben szlovénul is megjelent. Következő regénye, a Tánciskola 2008 tavaszán, a Mellettem elférsz 2011-ben jelent meg, majd a regény AEGON-díjat nyert 2012-ben.

A Megyek utánad 2014-ben, a Jelmezbál regénye 2016-ban került az olvasókhoz.
Írt filmforgatókönyvet is: Hasutasok 2006, Hajónapló 2009. 2010-ben mutatták be a Cigányok című darabot. Az előadás első részében Tersánszky Józsi Jenő műve látható, amelyet a második részben Grecsó aktualizálva továbbgondol.












Magvető, Budapest, 2017


234 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435986


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése