Fanyűvők

Villax Richard: Fanyűvők 
Nemzeti Jeti



                                                               









Humora és hangulata van. Magyaros poénok, helyszínek miatt pedig eredeti.


A fiataloknak a fantasy vonal miatt biztosan nyerőbb, szórakoztató lehet. Úgy vélem, az igazi célközönsége nem én vagyok. Olvasmányos és nem zavaros, nem túllihegett, nem erőltetett, nincsenek nagy csavarok a történetben, kifejezetten szórakoztató olvasmány a Fanyűvők.





Az alapsztori jó, bár bevallom, egy idő után nekem már mellékszereplő lett a Jeti a történetben.
Annyi egyéb mellékkörülmény is kibontakozóban volt, hogy azokról szívesebben olvastam volna.
Van szerelmi bonyodalom is, házassági válság. Anyós helyett apósprobléma, aminek nagyobb hangsúlyt adtam volna. A vidéki oligarcha-kiskirály alakját jobban ki kellett volna emelni. Jó alakja lett volna az életszerűen magyaros (sógor-koma-jó barát) háttérhez. A kivitelen lehetne csiszolni. Egynek jó, érdemes, aki szereti az ilyen könnyed, vicces, olvasmányos témát. Az emberi butaság, szatirikus alap kimondottan jót tett a regénynek, lehetett volna még erősíteni. A kipontozott néhány csúnyaságok inkább zavaróak voltak. Szerintem simán benne maradhattak volna a szövegben, nem öncélúan voltak jelen. Az alkoholmámoros, korrupt vidéki életet erőteljesebben ábrázoltam volna. Tájleírások, megszemélyesítéseknél szemléletes a regény.


A karakterek emberiek, de nem elég erőteljesek. Erika az elnyomott lány-feleség szerepében elég halovány, Edvard is lehetne tökösebb újságíró. Rámenősebben jobban célt érne. Nála motiváció is bőven akad kedves apósa ellen. Fotós Frici alakja még jó figura volt. Őt kifejezetten sajnáltam.
Kár volt kiírni az eseményekből, ahogyan szegény falu bolondja öregasszonyt is az elején.. neki is lehetett volna még humorforrásnak szerepe. Sok volt a felesleges hulla, a telekszomszéd halála annyira gyermeteg... a magyar rendőrök sem ennyire... naivak! Ez nem krimi, kár volt ennyire sok drámával megszórni. A szereplők közül páran kifejezetten durva véget értek. (leégett ház).


Viktória, a sógornő volt még erőteljesebb alak. Talpra esett, fiatal, lendületes nő, kellően bonyolította a szálakat. Edvárdot néha túl tesze-toszának éreztem, kicsit többet vártam volna egy férfiasságában sértett, oknyomozó újságírótól. Fábry után szabadon: jót tett volna a történetnek egy kanál Erős Pista! A végén főleg, már már szánni kezdtem a fő bűnöst, pedig nem kellett volna. Ki vagy mi is a Jeti? Miféle szerzet riogatja az unalmas magyar kisvároska lakóit? A barlangos csavar pedig eredetire sikerült. Minden kiderült a regény végére!


Néhány hónap alatt a harmadik első könyves szerzőhöz van szerencsém. Villax Richárd olvasmányosan tud írni, bátrabban és kidolgozottabban jobban megmutatkozhat ez a képessége.
Az alapötlet jó, csupán a kivitelezést lehetett volna finomítani, csiszolni. Az emberi butaságra, hiszékenységre épülő történet és a pénz hatalma sajnálatosan tipikusan magyaros téma. Olvasmányos és szórakoztató regényt, ajánlom mindenkinek. Kellően jó kikapcsolódást nyújt, vicces, fordulatos helyzeteivel.












Ad Librum, Budapest, 2016
220 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155110832