2017. március 16., csütörtök

Egy másodperccel később

William R. Forstchen: Egy másodperccel később 



                                                     




A könyv fülszövegéből:

Terrortámadás éri az Amerikai Egyesült Államokat, mégpedig az egyik legrettegettebb módon, az elektromágneses hullámot (EMP) gerjesztő, pusztító fegyverrel. Egy háború, melyet egyetlen másodperc alatt elveszít Amerika, egy háború, mely a középkorba robbantja vissza a világ legerősebb országát. Nincs áram, nincs kommunikáció, leállt a közlekedés, fogyóban a gyógyszerek, őrjöngő bandák uralják az országot, az emberek éheznek és a túlélésért küzdenek. Mit tehet ebben a helyzetben egy volt katona, aki meg akarja menteni a családját, a hazáját, ha úgy tetszik, a modern civilizációt?

 *Spoiler veszély* spoiler veszély* 

Kétségtelen, hogy nagyon hatásos könyv, érzelmeket csal elő az olvasóból, és elgondolkodtatja. Olyan posztapokaliptikus regénnyel van dolgunk, ami direkt erre is játszik rá, az érzelmekkel operál,
de nem igazán mutat újat. A kedves olvasónak -már aki olvasta- Robert Merle örökbecsű klasszikusa a Malevil jut eszébe. Az alap helyzet tehát, hogy az Amerikai Egyesült Államokat
EMP támadás éri, aminek következtében a teljes területén megszűnik az áramellátás és tönkremegy minden elektromos eszköz. Bankkártya-leolvasótól kezdve MINDEN, hiszen mindet számítógépek vezérelnek. Nincs autó, komoly problémák adódnak a kórházakban is. Az észak-karolinai Black Mountainban járunk egy igazi amerikai kisváros és környezete életébe pillanthatunk bele.


A lendületes és hatásos kezdés után fokozatosan vesztettem el az érdeklődésem. Nem erre és nem
így számítottam, egészen mást kaptam, mint amit vártam. A regény izgalmas és kalandos elbeszélése
egy dokumentarista jellegű sokszor moralizálós leírássá váltott. A főhősből pedig egy Terminátorba oltott Rambó lett.

Amit sok olvasó még kifogásolt a hazafias, nagyon amerikai pátosz, talán megbocsájtható.
Amerika éppen attól az ami, hogy hatalmas egója, önbecsülése van. Legyőzhetetlenek, mindenben
a legjobbak, legerősebbek. A hazafias érzések náluk nem csak szöveg, vagy hatásos fordulat. Több helyen előjön a történetben: ez velünk NEM történhet meg, Amerika szent és sérthetetlen, nem lehet legyőzni. De. Lehet. És talán éppen ettől meglepően fájó nekik, ha mégis térdre kényszerülnek. Kihagyhatatlanul megjelenik az eseményekben szeptember 11. és Pearl Harbour. Az USA területén nem voltak nagy háborúk, nem bombázták szét őket, mint mondjuk Drezdát. Az éhezést sem ismerik. Ők mindig a győztesek voltak, és máshová mentek háborúzni. (Vietnam).


Persze a történet átgondoltan épül fel, az olvasó csak kapkodja a fejét. Belegondolni is rossz, hogy ilyen előfordulhat. A két nap alatt mindent kifosztanak, a káosz (túl)gyorsan eluralkodott az egész városban, bandák alakulnak, kóbor kutyák támadnak emberekre, és ne legyen otthon néhány kiló tartalék kaja, alapvető élelmiszer sem éppen Amerikában... A gyógyszerrablók kivégzése és a kannibálos részek már nagyon erős túlzásnak éreztem, nem az én világom. A végére inkább elborzasztó undort, mint félelmet éreztem. Hátborzongató az egész szituáció, mennyire ki tudunk vetkőzni mindenféle emberiességünket sutba dobva a túlélésért. Reméljük, eddig nem jut el a világ, pedig tényleg a veszély nagyon valós. Túlnépesedtünk, túltenyésztett túl elkényelmesedett lett az emberi faj. Borzasztó események sorozata, nehéz döntések, egyéni emberi tragédiák, kegyetlen veszteségek jellemzik a regény cselekményét. Remekül rávilágít a szerző arra, mennyire sérülékeny a társadalmunk és az emberségünk. Mihez kezdenék egy áram és tartós élelmiszerek nélküli világban? Van otthon elég tatalék konzerv? Gyógyszer, láz-fájdalomcsillapítók, vitaminok? Készülj! Erről érzékletesen ír a kegyetlen valóságról, hogy milyen kihívásokkal kell szembenézniük a szereplőknek.


Erősen hatásvadász amerikai történet ez. Ami jobban zavart a giccses, pátoszos részek, amiért kár volt (naplementében leng az amerikai lobogó, a magányos főhős szerelme a káosz közepén, a gyerekek szerepeltetése, állandó hasonlítgatása néhány éve rákban elhalt anyjukhoz). Mégis azt mondom, kifejezetten érdekes a történet, szembesülni azzal, hogy mi történhet. Realisztikus, valós, amerikai, ami bármikor bekövetkezhet. Éppen ezért válik annyira borzongatóan hatásossá a maga rideg valóságában. A főszereplő volt katona és  történelemprofesszor családja nem kerültek közel hozzám, pedig itt is megtett mindent az író. A kisebbik lányka diabéteszben szenved, a nagy kamasz szerelmes, jön az apai féltés, majd a terhessége és a szülés már sok volt, a fiú elvesztésével megspékelve főleg. Gondolom ez lett volna a romantikus vonal, afféle enyhíteni a feszültséget.

Az kifejezetten tetszett, hogy a főszereplőnek szinte minden dologról könyvek, filmek, illetve azok fontos jelenetei jutnak eszébe. Ugyanakkor az állandó cigire gyújtok, hol egy cigi, már csak egy doboz cigim maradt stb zavaró volt. Az pedig egészen érthetetlen, a káosz kezdetén nem kaját vesz, hanem több karton cigit!! Szerencsére a mindenki meghal, de a főszereplő és egész családja marad életben klisétől megkímélt az író.

Talán igazából nincs happy end sem, a vége bizony kissé összecsapott, nekem lezáratlanul jön el a megoldás. Hiányzott a végéről, hogy végül is ki támadott és miért? Azt nem mondom, hogy egyáltalán nem tetszett, de őszintén, teljesen másra számítottam. A témafelvetés jó, olvasd és gondolkodj, hiszen ez egy olyan téma, amiről igazán el lehet filozofálni. Hiába na, ez itt Amerika.



A történet folytatása már a boltokban Egy évvel később címmel keressétek a szerző regényét! Áprilisban pedig érkezik a harmadik része is a sorozatnak! Már előjegyezhető!!

Ha most előjegyzed Az utolsó nap című könyvet a Libri oldalán, akkor a 20%-os kedvezmény mellé ingyen szállítást is kapsz a megjelenéskor. További információért látogass el a weboldalunkra:http://bit.ly/Az_utolso_nap








3,5/5



Eredeti megjelenés éve: 2009



XXI. Század, Budapest, 2016
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155373961 · Fordította: Nagy Ambrus

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése