2014. július 6., vasárnap

Lovasi

Lévai Balázs: Lovasi
 Idáig tudom a történetet 




           "A zenészpálya egyetlen mértékegysége a dal. Szemét kis alapelem. Ebben sűrűsödik össze minden, amit érdemes tudni rólad. A hangod, az arcod, a szíved, az életed."
                       




Végre egy igazi, mai magyar rockénekes életraja, önvallomása, avagy: mire jó egy disznóvágás?
Az alapötlet ugyanis egy baráti hangulatú disznóvágás alatt született. Lévai Balázs úgyis mint barát, úgyis mint remek riporter beszélgetett Lovasi Andrással, aki, mint az köztudott a Kispál és a Borz frontembere volt huszonhárom évig.
Most jöhetne valami kellemes és személyes koncertélmény, vagy szakítós-összejövős emlékem az együttesről, de sajnos nincs. Nem láttam őket koncerten, sőt, mikor kezdtek szétmenni, akkor lettek kedvenceim.  Persze tudtam róluk, ismertem néhány dalukat. Ám rajongó később lettem. Ezúton is köszönet egykori kollégámnak, Bandinak, aki "összeborzolta" zenei ízlésemet. Mindez 2010-ben történt, vagyis a szétválásuk évében. Amikor megláttam, hogy megjelenik a könyv, tudtam, hogy ezt el kell olvasnom.

 A Kispál és a Borz egy magyar alternatív rockegyüttes. 1987-ben alakult Pécsen. 2010-ig működött,
az alapító tagok: Brautigam Gábor, Ózdi Rezső, Kispál András és Lovasi András.
Sok halott mozi-ikon, zenész, sportoló, festő vagy politikus ún: "nagyember" életrajzát olvastam már.
Lovasi életrajza magasan kiemelkedik közülük. Egyrészt, mert szerencsére még él, tehát az életrajz nem lezárt. Nem önmagának és társainak épít és fényez szobrot. Egy beérett, tapasztalt férfi önvallomása, sok iróniával és humorral. Még azt sem mondanám, hogy lenyugodott és megállapodott emberről van szó. Ő így jellemzi önmagát, rögtön a könyv elején:

"Ha engem kérdeznek, biztos nem haverkodnék magammal, ezt szögezzük le elöljáróban"

Remek kezdés, már látni: ugyan tisztában van saját értékeivel, már tudatos énekes, de koránt sincs magától elájulva. Azt is rögtön tisztázza: ami fontos egy zenész életében, az vele már megtörtént
(első koncert, első lemez és turné, első nagy siker). Ötven felé közeledve érdemes picit megállni, és
visszatekinteni. A kihagyhatatlan, rockélethez tartozó "szex, drog és rock and roll" életérzés átjön,
mértékkel és jó ízléssel adagolt. Színesíti és izgalmasabbá teszi a képet. Vállalja önmagát, nem szépít, nem fényezi önmagát és a zenekart sem. A tagok és a közös életük hibáit ugyan úgy elmeséli, mint ahogyan a rajongólányok sem maradhatnak ki. Kollégákról is sok érdekes sztorit mesél, de korántsem botránykönyv ez. A Tankcsapda énekesének ugyan beszól, majd megdicséri. Ez az ő története, ő így látta, élte meg a dolgokat. Önmagához sem kíméletes.

Végig élmény volt olvasni, önironikus humorát élvezni, hiszen önmagával sem elnéző Lovasi.
Élmény volt azok a részek, ahol a lemezeiket szedi szét. Nem, nem dicséri, hogy egyik jobb, mint a másik, nem rekordeladási statisztikákat említ. Kritikusan elemzi, mit hol rontottak el, miért szól úgy ahogy az adott lemez. Igazán talán két lemezükre büszke, bár mindegyik vállalható. Alternatív zenekarként indultak és lettek rockéletünk kimagaslót alkotó csapata. Eredetiségével hódító zenéjük és szókimondó szövegeik a magyar zenei élet fontos alappillére. Nem őskövületek, olyat hagytak maguk után, amit sok kolléga csak szeretne. Mesél a kiadóváltások okairól, dobos gondjaikról is, ami végig kísérte a zenekart.
Színesen érdekes, bátor volt a családi háttérről olvasni, majd az első és meghatározó koncertélményéről, ami az Apostol együttes bányásznapi koncertje volt még talán 1976-ban.

Lovasi Andrással még soha életemben nem találkoztunk. Tegnap végre megnéztem, ki is ez a srác.
A Kiscsillag együttes orosházi koncertje előtt néhány mondat erejéig beszélgettünk, majd dedikálta is nekem a könyvét. A koncerten egy tudatos, igazi örömmel játszó, profi zenészt láttam. Jó volt őket látni és hallgatni. A csapatösszhang működött, képzett zenészek álltak a színpadon a közönség jól szórakozott.

A könyv megírásánál talán úgy érezte, fordulóponthoz érkezett az élete, most kellene megállni egy pillanatra, amíg még valamennyire emlékszik a történet elejére. Ezek az ő emlékei, ahogyan ő látta, megélte. Egy életrajz nem lenne teljes a magánéleti szál nélkül.
Vallomása a válásáról, lányairól, újratervezett életéről  ugyan úgy emberiek és engem is érintettek,
mi is épp tizennyolc évig bírtuk. Ez a rész is őszinte, sárdobálást elhagyva, minden kiteregetés nélküli.
Lesz még folytatás, ebben biztos vagyok. Nagyon megható volt az emberi őszintesége a végszónál is. Terveihez kitartást és erőt kívánok. Csodálatos dolog apának lenni, minden életkorban más az élmény. Pontosan megéltem ezeket a kérdéseket én is, hiszen kortársak vagyunk. Huszonévesen olyan természetes, negyven után élmény, amit kár lenne kihagyni.

A könyvet ajánlom minden egykori vagy jelenlegi rajongónak, érdeklődő zeneszerető olvasónak.
Lévai Balázs jól fésülte össze a sorokat, jó stílusban megírt, átgondolt szerkezetű könyvet ad az olvasó kezébe. Olvasás után egy szerethető, szimpatikus mégis érzékeny ember képe rajzolódott ki.
A könyv tényleg hangulatos, baráti beszélgetős stílusban megírt vallomás.
Egy pohár villányi mellett tovább hallgattam volna még, olyan "mesélj még, Bandi!" érzésem volt.

" Hány éves korig játszhatom a mindenre elszánt gitáros-énekes szerepét? Meddig nyomhatom a széles terpeszt a színpadon?"

Még nyugodtan nyomjad csak András, erő és lendület van még bennetek! Megyek még koncertre, az egészen biztos. Zene nélkül nem is lenne teljes. Emese után ez volt  "a" dal, amivel nálam betörtek:

 http://youtu.be/eV0Ttarn6ns

5/5

A koncertélményt köszönöm, a könyvet pedig a Libri Kiadónak!
A Kiscsillag orosházi koncertjéről:
                   

            













 Libri, Budapest, 2014
432 oldal · ISBN: 9789633102176




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése