2013. január 24., csütörtök

Tánciskola


 Grecsó Krisztián: Tánciskola  
 



Mostanában egyre inkább olvasom nagy kedvvel hazai, kortárs magyar írók könyveit. Mindig is "magyar-párti" voltam, tudunk mi szépet és jókat írni és mégis csak a mi életünk, a mi élményeink. Most ismét egy kedves könyvre találtam.


A Mellettem elférsz után, a második olvasásom az írótól. Ízes, fanyar humorral megírt érdekes történet a viharsarki kisvárosból.  /személyesen is érintett, ismerős tájak,városokról szól/ . Tótváros = Békéscsaba, ide kötődik az író életének egy része is.

Jocó, alias Voith József frissen végzett jogász felnőtt életének kezdetét követhetjük nyomon a regényben. Kissé esetlen szárnypróbálgatásait Lajos nagybácsi segíti. Gyönyörű szép mondatok már-már Krúdyt juttatta eszembe. Kedvelem Grecsó stílusát, választékos, összetett mondatait. Olyan érzéssel olvastam, mintha két sör mellett ülve mesélne az író, úgy beszélgetnénk. Az egyke Jocó olyan kalandok részese lehet Lajossal, amit nem is remélt...

"Tótvárosba költözésekor nyolcvannyolc kiló volt. Most hetvennégy. Az tizennégy kiló mínusz. Jocó nem akart hinni a szemének, beállította a mérleg nyelvét a nullára, ráállt, becsületesen előre dőlve, nem úgy, mint korábban, mikor súlypontját próbálta hátra tolni, mert úgy fél kilót le lehetett csalni a valós eredményből. Hetvennégy.
Hová tűnt tizennégy kilónyi Voith József?"

 A Tánciskolában megfelelő arányban keverednek a magyar valóság ismerős figurái és a jeleneteket összefűző misztikus elemek.  A párbeszédek hiánya oldotta volna történet feszességét, lehetett volna több. Kell figyelni, nem egy „laza” olvasásra való könyv.
A figurák zseniálisak!
Már-már jópofa , de azért ennél több. A mai magyar kisvárosi epizódok, friss diplomás esetei az "örökbohém" nagybácsival. Fanyar, vicces, szabad szájú. Ugyanakkor elgondolkodtató is! Sorsok, lehetőségek, helyzetek a sorok közt. Kicsit mindenki magára vagy a szomszédra ismerhet...
 A vidéki, szabadságát őrző, öregedő kisvárosi kandúr Lajos bácsi, a dilidoki mama, az önmagát megvalósítani nem tudó apa mellett a helykereső friss diplomás ügyvéd fiú botladozásainak lehetünk tanúi. 
Megismerjük Jocó gyerekkorát, emlékek idéződnek fel. Semmi különös, mégis! 
Ezt a Tánciskolát mindenki kijárta, kijárja, ez maga az élet. Erről mesél Grecsó Krisztián szerelemmel fűszerezve.



Grecsó Krisztián (Szegvár, 1976. május 18–) József Attila-díjas költő, író.

A csongrádi Batsányi János Gimnáziumban érettségizett 1994-ben. A békéscsabai Kőrösi Csoma Sándor Főiskola után a szegedi JATE magyar szakán diplomázott. 1997-től 2006-ig a Bárka szerkesztője, 2007 és 2009 között a Nők Lapja vezető szerkesztője, 2006-tól 2009-ig a Szépírók Társaságának alelnöke. 2009-től az Élet és Irodalom munkatársa. Első sikerét a Pletykaanyu című novelláskötetével aratta, 2001-ben. Több utánnyomás után 2006-ban jelent meg a könyv második, átdolgozott kiadása (Magvető). 2005-ben látott napvilágot Isten hozott című regénye (Magvető), amely 2007-ben németül, 2008-ban csehül, 2009-ben szlovénul is megjelent. Következő regénye, a Tánciskola 2008 tavaszán, a Mellettem elférsz pedig 2011-ben került a könyvesboltokba. A regény ARGON-díjat nyert 2012-ben.
Írt filmforgatókönyvet is:  Hasutasok 2006, Hajónapló 2009.
forrás wikipédia 

"Szombat reggelre tél lett. Zúzmarás hideg volt és vattás köd, a fázósabb kofák overállban és usánkában várták a hajnalt, a lángososból fehéren dőlt ki a forró olaj füstje és a lábasban főzött, túlcukrozott tea gőze. Lajos bácsi és Jocó némán ettek, akár egy rutinos házaspár, akiknek évtizedek átbeszélt éjszakái vannak a hátuk mögött. Jocónak nem ízlett citrom nélkül a tea."

 4,5/5



Magvető, Budapest, 2008
302 oldal · ISBN: 9789631426021

1 megjegyzés:

  1. Nekem Grecsó egyelőre még egy fehér lap, nem olvastam tőle, bár a szobámban áll a "Mellettem elférsz" egyik példánya. Remélem hamarosan elő tudom venni, mostanában nagyon lassan olvasom és sok jó könyv vár még rám.

    VálaszTörlés