„Lenni, otthon lenni természetes állapot: aki otthon van, nem gondol rá, hogy van valahol.”
Első olvasásom, ami rögtön kedvencem lett Grecsó Krisztiántól.
Rendhagyó értékelésem, talán kissé elfogult, de vállalom. Az biztos, keresem a szerző további könyveit, várólistámra került az Isten hozott, a Tánciskola és a zajos sikert aratott novelláskötete a Pletykaanyu is.
Érdekes a könyv története, ilyet eddig még nem olvastam. Főhősünk egy harmincas férfi, akinek belső vívódásait, helykeresését ismerhetjük meg, némi időbeni ugrálásokkal. Olvasmányos témája, remek nyelvezete állandóan visszarepít a múltamba – nagyszülők házába, régi lakásunkba. A jelen gyökerei a múltból táplálkoznak. Nagyon ismerős téma, környezet, megérintett a „családfa kutatás” eredménye. Emberi, őszinte, mai. A fiatalok elvágyódása pedig természetes folyamat, abból a környezetből. Szemléletesen ír a gyökereket jelentő helyekről, családról, emberekről. Szemérmesen érzelmes, ahogy a családi sorsok meghatározó összefonódásáról ír.
Szeretem a családregényeket és ez különösen tetszett, mert ez bármelyik családnak a regénye lehetett volna. Élő, eleven, hús-vér „szereplőkről” szól, akik akár az én rokonaim is lehettek volna. Nem csupán azért, mert megyén belül játszódik a regény jó része. Titkok, vágyak, a boldogság keresése. Valóban érzelmeket kelt, érdemes a saját családi múltunkban kutakodni kicsit.
Sárgadinnye kenyérrel, nyolc kilométer, négy év, telket elválasztó kerítésen elrejtett kapu, hiába való várakozás…
"A „mi lett volna, ha?” a legizgalmasabb értelmetlen kérdés."
Szerettem ezt a könyvet., megfogott. A vidéki élet leírása, annak bemutatása eleven, hangulata tökéletes, a sztori jó volt. Néha nyomasztó volt az egész légkör, mint maga az élet, de van úgy egy kis faluba, zárt közösségben, hogy így érez az ember. Többször volt olyan érzésem, hogy az egész velem is játszódhatna. Egy család történetei peregnek le előttünk, amely beindítja az igényt, hogy felgombolyítsuk a saját családi történéseket, szálakat is, elgondolkodjunk, honnan jöttünk, hová tartunk, hol a helyünk. Hová tartunk, mi dolgunk van itt az életben. Addig jó, míg van kitől kérdezni! Kérdezni pedig kell. A jövőnk valóban a múltunkból fakad. Aztán az új élet, környezet, a beilleszkedés, gyökeret-ereszteni kérdése is pontos és fontos pillanatai. Honnan jöttünk, mit hoztunk otthonról magunkkal? Eleven, ismerős téma, környezet, olvastatja magát a regény.
Tagadhatatlanul sokat hozzátett az élményhez, hogy több alkalommal voltam találkozón ahol erről a kötetről mesélt Grecsó Krisztián. Mindig nagyon természetesen és érdekesen, szeretettel beszélt a családjáról, gyermekként megélt élményeiről. Fontos a múlt megismerése, talán segít abban, hogy a helyére kerüljenek a dolgok, ha összevisszaságban gomolyognak körülöttünk.
Akár az én családom is lehetett volna, sok ismerős pillanat, illat, esemény tört felszínre a történet olvasása során. Drága jó nagyanyám is kenyérrel ette a sárgadinnyét, ahogy a közöttünk lévő kapcsolat is szoros volt. Igazi emberi történet, hús-vér figurákkal. Honnan jöttünk, mit viszünk tovább, mit és hogyan tudunk mi tovább adni? Jó volt olvasni a jelen érzésekről és amit a múlt "üzen" nekünk. Ilyen érzésem volt, amíg olvastam. Tényleg nagyon jó, a hibái ellenére is. Lehet kissé lassú az eleje, van ahol túl szókimondó, de ez ma már nem szokatlan, helye van. Némi küzdést megérő olvasmány. Köszönet az emlékekért, az élményért Krisztián!
Grecsó Krisztián kapta 2012 tavaszán az AEGON Művészeti Díjat a Mellettem elférsz című regényéért, amely a Magvető Könyvkiadónál jelent meg 2011-ben.
Grecsó Krisztián (Szegvár, 1976. május 18 –) József Attila-díjas költő, öccse Grecsó Zoltán balettművész, jelenleg mindketten Budapesten élnek.
A békéscsabai Kőrösi Csoma Sándor Főiskola után a szegedi JATE magyar szakán diplomázott. 1997-től 2006-ig a Bárka szerkesztője, 2007 és 2009 között a Nők Lapja vezető szerkesztője, 2006-tól 2009-ig a Szépírók Társaságának alelnöke. 2009-től az Élet és Irodalom munkatársa. Első sikerét a Pletykaanyu című novelláskötetével aratta, 2001-ben.
A Mellettem elférsz kötete kapta 2012-ben az Aegon Művészeti díjat.
5/5.
"A „mi lett volna, ha?” a legizgalmasabb értelmetlen kérdés."
Szerettem ezt a könyvet., megfogott. A vidéki élet leírása, annak bemutatása eleven, hangulata tökéletes, a sztori jó volt. Néha nyomasztó volt az egész légkör, mint maga az élet, de van úgy egy kis faluba, zárt közösségben, hogy így érez az ember. Többször volt olyan érzésem, hogy az egész velem is játszódhatna. Egy család történetei peregnek le előttünk, amely beindítja az igényt, hogy felgombolyítsuk a saját családi történéseket, szálakat is, elgondolkodjunk, honnan jöttünk, hová tartunk, hol a helyünk. Hová tartunk, mi dolgunk van itt az életben. Addig jó, míg van kitől kérdezni! Kérdezni pedig kell. A jövőnk valóban a múltunkból fakad. Aztán az új élet, környezet, a beilleszkedés, gyökeret-ereszteni kérdése is pontos és fontos pillanatai. Honnan jöttünk, mit hoztunk otthonról magunkkal? Eleven, ismerős téma, környezet, olvastatja magát a regény.
Akár az én családom is lehetett volna, sok ismerős pillanat, illat, esemény tört felszínre a történet olvasása során. Drága jó nagyanyám is kenyérrel ette a sárgadinnyét, ahogy a közöttünk lévő kapcsolat is szoros volt. Igazi emberi történet, hús-vér figurákkal. Honnan jöttünk, mit viszünk tovább, mit és hogyan tudunk mi tovább adni? Jó volt olvasni a jelen érzésekről és amit a múlt "üzen" nekünk. Ilyen érzésem volt, amíg olvastam. Tényleg nagyon jó, a hibái ellenére is. Lehet kissé lassú az eleje, van ahol túl szókimondó, de ez ma már nem szokatlan, helye van. Némi küzdést megérő olvasmány. Köszönet az emlékekért, az élményért Krisztián!
Grecsó Krisztián kapta 2012 tavaszán az AEGON Művészeti Díjat a Mellettem elférsz című regényéért, amely a Magvető Könyvkiadónál jelent meg 2011-ben.
Grecsó Krisztián (Szegvár, 1976. május 18 –) József Attila-díjas költő, öccse Grecsó Zoltán balettművész, jelenleg mindketten Budapesten élnek.
A békéscsabai Kőrösi Csoma Sándor Főiskola után a szegedi JATE magyar szakán diplomázott. 1997-től 2006-ig a Bárka szerkesztője, 2007 és 2009 között a Nők Lapja vezető szerkesztője, 2006-tól 2009-ig a Szépírók Társaságának alelnöke. 2009-től az Élet és Irodalom munkatársa. Első sikerét a Pletykaanyu című novelláskötetével aratta, 2001-ben.
A Mellettem elférsz kötete kapta 2012-ben az Aegon Művészeti díjat.
5/5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése