2013. január 31., csütörtök

Mellettem elférsz

Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz 


                                            



Első kedves kedvencem Grecsó Krisztiántól:
Rendhagyó értékelésem, vélemények a moly. hu oldalról, amiket akár én magam is átéltem olvasás után. Pontosan ezt és így éreztem, ezeket a gondolatokat hozta elő  a könyv elolvasása után. Természetesen a saját értékelésem is olvasható a végén. Ezúton is köszönet akiktől idéztem! Olvasó molyok  a Mellettem elférsz regényről:

Olyan illata van, mint mamanyóm sütijének. Jó!
Érdekes… ilyen könyvet még sosem olvastam! Állandóan visszarepít a múltamba – nagyszülők házába, régi lakásunkba.
Szeretem a családregényeket és ez különösen tetszett, mert ez bármelyik családnak a regénye lehetett volna. Élő, eleven, hús-vér „szereplőkről” szól, akik akár az én rokonaim is lehettek volna. Tetszett, hogy nem kendőzte el a hibáikat. 
Sárgadinnye kenyérrel, nyolc kilométer, négy év, telket elválasztó kerítésen elrejtett kapu, hiába való várakozás….
Köszönöm az élményt.


Nagyon szerettem ezt a könyvet. A vidéki élet leírása, hangulata tökéletes, a sztori jó volt. Néha nyomasztó volt az egész légkör, de van úgy egy kis faluba, hogy így érez az ember. Többször volt olyan érzésem, hogy az egész velem is játszódhatna. Egy család történetei peregnek le előttünk, amely beindítja az igényt, hogy felgombolyítsuk a saját családi történéseket, szálakat is, elgondolkodjunk, honnan jöttünk, hová tartunk, hol a helyünk. Addig jó, míg van kitől kérdezni… A jövőnk valóban a múltunkból fakad. Aztán az új élet, környezet, a beilleszkedés, gyökeret-ereszteni kérdése is pontos és fontos pillanatai. Honnan jöttünk, mit hoztunk otthonról magunkkal?

Első olvasás az írótól, elsőre kedvenc lett. Kíváncsian, érdeklődve keresem az eddig megjelenteket is. Nagyon ismerős téma, környezet, .. , megérintett a „családfa kutatás” eredménye. Emberi, őszinte, mai. A fiatalok elvágyódása pedig természetes folyamat, abból a környezetből. 

Szívesen leülnék elbeszélgetni vele.Talán egyszer egy dedikáláson ez is megtörténhet.   ( Megtörtént, 2012. május 25. Szeged ).  Akár az én családom is lehetett volna, sok ismerős pillanat, illat, esemény tört felszínre a történet olvasása során. Drága jó nagyanyám is kenyérrel ette a sárgadinnyét....Igazi emberi történet, hús-vér figurákkal. Honnan jöttünk, miből-kikből lettünk? Mit viszünk tovább, mit és hogyan tudunk mi tovább adni?  Jó volt olvasni a jelen érzésekről és amit a múlt "üzen" nekünk. Ilyen érzésem volt ,míg olvastam. Köszönet az emlékekért, az élményért Krisztián!

„Engem az ken a falhoz, mikor olyan a könyv, hogy az ember a végén azt szeretné, ha az író iszonyú jó haverja lenne, akit akkor hív föl, amikor akar.” /Salinger/ 




 

                         
Grecsó Krisztián (Szegvár, 1976. május 18 –) József Attila-díjas költő, öccse Grecsó Zoltán balettművész, jelenleg mindketten Budapesten élnek.
A békéscsabai Kőrösi Csoma Sándor Főiskola után a szegedi JATE magyar szakán diplomázott. 1997-től 2006-ig a Bárka szerkesztője, 2007 és 2009 között a Nők Lapja vezető szerkesztője, 2006-tól 2009-ig a Szépírók Társaságának alelnöke. 2009-től az Élet és Irodalom munkatársa. Első sikerét a Pletykaanyu című novelláskötetével aratta, 2001-ben.
A Mellettem elférsz kötete kapta 2012-ben az Aegon Művészeti díjat. 

5/5.










  

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése