Régóta rajongója vagyok Narine Abgarjan irodalmi munkásságának. Az írónővel való ismeretségem az Égből hullott három alma című regényével kezdődött, még 2019-ben a könyv hazai megjelenése idején. Azonnal megfogott, lenyűgözött stílusa, írói világa. Utána már vártam és elolvastam az összes idehaza megjelent könyvét. Sajnos nincs belőlük olyan sok, ez a legújabb A szín hallgatása a negyedik könyve, ami a Typotex Világirodalom sorozatban jelent meg. Ez az újdonság lett a sorozat éppen 100. kötete.
Különösen szeretem az „Égből hullott három alma” című regényt, de a "Szimon" is nagy kedvencem. Gazdag motívumai és a történetek varázsa, humora és drámájának keveredése egyedülálló.
Narine Abgarjan történeteinek szinte valamennyi hőse az örmény hegyek kis falvaiban élnek, maga az írónő pedig az örményországi Berd városában született. A szülőföld őszinte szeretete érezhető. Úgy tűnik, hogy a szerző könyveiben elmerülni egészen egyszerű, különleges élmény. Az olvasó úgy érezheti, ott jár, ott van és ismeri ezeket az embereket, akik a hétköznapok egyszerű hősei. Narine Abgarjan szeretettel ír róluk, szinte családtagokká válnak, mint kedves, távoli rokonok. Könyveiben gyakran ír a békés, boldog gyermekkorról és a háború hatásairól is.
Az író tehetsége abban nyilvánul meg, hogy ezek a történetek halkan, nyugodtan, szinte észrevétlenül ragadnak bele az olvasó lelkébe. Úgy gondolom, hogy nagyban hozzájárul a sikerhez Goretity József értő és érző, líraian csodás fordításai.
Új regényének története mesés, amiben azért ugyancsak megjelenik a dráma. Mégis életigenlő, reményt ad az olvasónak a zárt kisközösség élete. Ez a túlélés záloga is egyben. Helyszín a már jól ismert örmény kisváros, Berd. Főhősünk egy hétéves kisfiú, Levon, akinek szinesztéziája van. Számára a számok és zenék, színekké változnak. Másképp éli meg az élethelyzeteket, a színekkel kommunikál.
Testvére Gevo autista kamasz. A két fiú testvéri kapcsolata egyedi és különleges pillanatokat ad a héttagú család életéből. Fontos szereplő még a nagymama alakja. A történetet feldúlja a valóság, a halál hirtelen megjelenése. A fájdalom, a visszavonhatalan veszteség is színekkel jelenik meg a fiú előtt, miközben apja is megküzd a fájó valósággal. Élni kell tovább, hiába a fájdalom. Kegyetlen valóság ez, amit sajnos mindenki megtapasztal. Különleges hangulatú, izgalmas és nagyon személyes történet ez, ahol a gyász, gyermektelenség, házasságtörés is felvillan a szegénység mellé. Mégis ezek az emberek a lehetőségeikhez képest boldogok, elégedettek.
A következő novella a Szív címet kapta. Itt két női testvér a főszereplőnk. Furcsa összetartozás van közöttük, hiszen az egyiknek sok gyereke van, most is éppen várandós, míg a másik hiába vágyik gyerekre, nem sikerül neki. A jövő és a boldogság meghatározója a gyermek, ami összekapcsolja az embereket. Fájón valós női sorsok elevenednek meg előttünk. Ugyanekkor itt van az idős, magányos férfi története, aki csodásan restaurál bútorokat. Minden hozzátartozóját elvesztette, fiait cinkkoporsóban kapta vissza, a háború drámája itt is megjelenik. Tetszett a visszatérő gulpa motívuma, az ételek sokszínűsége és az emberek egymás iránti őszinte figyelme.
Az utca lakóinak különös szokása adja meg a hátteret ehhez a novellához: az itt élők minden hónap egyik vasárnapján kiviszik a házból a szívüknek kedves tárgyaikat. A gonosz elűzésének módja ez. A tárgyak megelevenednek, élettörténeteket, sorsokat idéznek fel. Ezek az egyéni sorsok, az egymásra utaltság az, ami reményt ad ezeknek az embereknek.
A harmadik, záró rész a szerző utazásait villantja fel. A világot járva mindenhol találkozik elvándorolt örményekkel, akik elhagyták hazájukat. Néha egy pillantás, egy tüsszentés elég, hogy felismerje őket. Színes, illatos, sajátos benyomásait úti élményeit képeslapszerűen olvashatjuk. Megjelenik Anglia, Amerika, Kanada de az Olaszországban töltött időszak is izgalmas és szívmelengető pillanatokat ad. Jereván nyüzsgő világa vagy Dél-Korea egzotikuma is eleven, gazdag képekkel jelenik meg előttünk. Az ilyen személyes élmények laza füzérét olvasva tetszettek az irodalmi utalások, Narin és fia vagy a szülei megjelenése, avagy éppen a sajtszeretete is mosolyra adott okot.
Új regényének története mesés, amiben azért ugyancsak megjelenik a dráma. Mégis életigenlő, reményt ad az olvasónak a zárt kisközösség élete. Ez a túlélés záloga is egyben. Helyszín a már jól ismert örmény kisváros, Berd. Főhősünk egy hétéves kisfiú, Levon, akinek szinesztéziája van. Számára a számok és zenék, színekké változnak. Másképp éli meg az élethelyzeteket, a színekkel kommunikál.
Testvére Gevo autista kamasz. A két fiú testvéri kapcsolata egyedi és különleges pillanatokat ad a héttagú család életéből. Fontos szereplő még a nagymama alakja. A történetet feldúlja a valóság, a halál hirtelen megjelenése. A fájdalom, a visszavonhatalan veszteség is színekkel jelenik meg a fiú előtt, miközben apja is megküzd a fájó valósággal. Élni kell tovább, hiába a fájdalom. Kegyetlen valóság ez, amit sajnos mindenki megtapasztal. Különleges hangulatú, izgalmas és nagyon személyes történet ez, ahol a gyász, gyermektelenség, házasságtörés is felvillan a szegénység mellé. Mégis ezek az emberek a lehetőségeikhez képest boldogok, elégedettek.
Az utca lakóinak különös szokása adja meg a hátteret ehhez a novellához: az itt élők minden hónap egyik vasárnapján kiviszik a házból a szívüknek kedves tárgyaikat. A gonosz elűzésének módja ez. A tárgyak megelevenednek, élettörténeteket, sorsokat idéznek fel. Ezek az egyéni sorsok, az egymásra utaltság az, ami reményt ad ezeknek az embereknek.
A harmadik, záró rész a szerző utazásait villantja fel. A világot járva mindenhol találkozik elvándorolt örményekkel, akik elhagyták hazájukat. Néha egy pillantás, egy tüsszentés elég, hogy felismerje őket. Színes, illatos, sajátos benyomásait úti élményeit képeslapszerűen olvashatjuk. Megjelenik Anglia, Amerika, Kanada de az Olaszországban töltött időszak is izgalmas és szívmelengető pillanatokat ad. Jereván nyüzsgő világa vagy Dél-Korea egzotikuma is eleven, gazdag képekkel jelenik meg előttünk. Az ilyen személyes élmények laza füzérét olvasva tetszettek az irodalmi utalások, Narin és fia vagy a szülei megjelenése, avagy éppen a sajtszeretete is mosolyra adott okot.
Vajon Budapestről milyen emlékeket, képeket vitt magával Narine, hiszen az idei őszi Margó Irodalmi fesztivál vendégeként itt járt hazánkban. Hatalmas érdeklődés kísérte könyvbemutatóját és a dedikálást, élmény volt találkozni vele. Remélhetőleg hamarosan visszatér, lesz még erre alkalom. Személyisége, sugárzó varázsa és gondolatai még tovább fokozták az érdeklődésem könyvei iránt.
ITT kedvezménnyel rendelhető a kötet!
Narine Abgarjan (1971) orosz nyelven alkotó örmény író, az észak-örményországi Berdben nőtt fel. 2022 óta kétlaki életet él, Örményország és Németország között ingázik. A háború dúlta, vitatott státuszú Hegyi-Karabah tartományból származik, ami fontos szerepet játszik az általában önéletrajzi ihletettségű regényeiben. 2015-ben az orosz irodalomhoz való jelentős hozzájárulásának elismeréseképpen elnyerte az Alekszandr Grin Irodalmi Díjat, 2016-ban pedig az Égből hullott három alma című regényéért megkapta a Jasznaja Poljana-díjat. A könyvet tizennyolc nyelven adták ki világszerte.
ITT kedvezménnyel rendelhető a kötet!
Typotex, Budapest, 2024
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634933205 · Fordította: Goretity József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése