Madarak a kupola fölött

 

Zádik-Tóth Enikő: Madarak a kupola fölött




                                      

Elgondolkodtató, édes bús szerelmi történetet olvashattam. A regény szól a gyászról, az újrakezdésről, a családi kapcsolatok és a vágy erejéről. Érdekes volt férfi szemszögből olvasni a történet fő vonalát. Bár a lehangoltságát, nem találtam túl férfiasnak, zavaró volt egy ilyen szintű lelki gyötrődésről olvasnom. A gyászfeldolgozásának talán nem a legjobb módját választotta a férfi.

A szerelmét elveszítő középkorú, talán negyvenes férfit lepi meg a lehetséges szerelem esélye, amikor Juliet-be botlik az utcán. Pontosabban a fiatal nő siet a férfi segítségére, aki teljes értetlenséggel fedezi fel a lány vonzalmát iránta. Eleinte bizalmatlanul méregetik egymást, de az érzelmek átveszik az irányítást. Juliet kedves, életvidám, készen áll, hogy boldoggá tegye a férfit. Ő azonban vívódik, tépelődik ami teljességgel érthető, ahogy a lapokon lassan kibontakozik az élete. Magánya nem önként választott, fájón hiányolja volt kedvesét, akit nagyon nehezen tud elengedni. Ezt is bizonyítja a füzetekbe vezetett napló, melyekkel szinte beszélgetni próbál volt párjával, megosztva vele legbensőbb gondolatait, érzéseit. Kétségbeesetten próbálja megőrizni a kettejük közti kapcsolatot, intimitást, az elvesztett szerelmet.. Nagy sokára derül ki, mi is áll a háttérben, miért magányos a férfi, aki nincs nevesítve sem. Néhol még azt is kétségbe vontam, biztosan férfi az illető? Picit a Love Story történetét juttatta eszembe a könyv.


Miközben megismerjük a férfi életét, melyet fájón, boldogtalanul él, lassan kibontakozik ez az új vibráló, kapcsolat is. Önmaga számára is meglepő, hogy hagyja magát sodorni az árral, a bűntudat sokáig bizonytalanná teszi. Azonban szépen lassan felszabadul, s engedi magának a boldogságot és az örömöt, elkezdi élvezni, hogy szeretik. Valahogy nagyon a múltba ragadt a férfi, ahonnan nem is igazán engedi magát kirángatni, ami elég fura. Számomra azért volt különleges ezt a könyvet olvasni, mert mégis volt néhány ismerős élethelyzet.



Juliet érdekes szereplő, kifejezetten szimpatikus és szeretetre méltó, életvidám, ő hoz lüktetést az eseményekbe. Nem csoda, hogy rövid időn belül feltöri a férfi bizonytalanságát. Pedig nincs könnyű dolga, mindig nehéz megküzdeni egy volt kedves emlékével. Itt azonban még bonyolultabb a helyzet, hiszen egy idealizált, piedesztálra állított kapcsolattal kell versenyre kelnie. Úgy láttam, hogy eleinte bizakodó volt, és bátor, és mivel viszonylag keveset tudott naívul azt hihette, hogy sikerülhet. Sajnáltam a lányt, hiszen nem tehetett semmiről, egyszerűen rossz időben szeretett bele valakibe. Drukkoltam nekik, megérdemelték a boldogságot és egymást is, Juliet visszahozta az életbe, és a szerelembe a férfit, aki szenvedett már eleget. Picit sok volt az érzelmeken való rágódás, a visszaemlékezés, a múltidézés a férfi oldaláról.

Történetük hogyan alakul nem árulom el, érdemes elolvasni a könyvet, rengeteg szép gondolatot találunk benne a szerelemről, vívódásról, egymásra találásról. Elgondolkodtat és szórakoztat az érzelemdús történet. Néhol humoros párbeszédeknek is tanúi lehetünk, miközben romantikus, mesés környezetben figyelhetjük életük alakulását. A történet, ahogy elkezdődött, olyan hirtelen ért véget. Azért nekem kicsit hiányzott, valami biztatóbb, reménytelibb befejezés. Mindent összevetve ez egy valódi életszagú, olvasmányos történet, amit a szerző letisztult írásmódja gondolatai élvezetessé tudtak tenni.

Cseppet sem sablonos ez a kisregény, a szerelem minden fájdalmát, mélységét, szépségét és reménytelenségét ábrázolja. Melankolikus dráma, a boldogtalanságról, mikor ott a lehetőség nyitni az élet és az új szerelem felé. Ajánlom a női sorsok, a romantikus regények kedvelőinek!






Novum Publishing, 2024
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9783903468535