A trafikos

Robert Seethaler: A trafikos


                       


                                                      

Finom, csendes történet, költőien szelíd, de megrázó szöveggel, egy kis gyöngyszem. Izgalmas utazás Bécsbe az 1930-as években. Más szerzőhöz hasonlóan Robert Seethalernek is sikerül néhány szóval megragadnia és visszaadnia egy korszak hangulatát. A második világháború előtti évek ausztriai felfordulásának viharos szakaszának bemutatása egy egyszerű, kezdetben meglehetősen naiv fiatalember szemszögéből, hitelességet ad a könyvnek, és együttérzést ad az olvasónak. Szép mondatokkal megírt, elgondolkodtató könyv, remek irodalom!




Amikor a szerző előző regényét, az Egy egész élet címűt olvastam 2017-ben rögtön éreztem ha alkalom lesz, olvasnék még tőle. Bár tudtam A trafikos megjelenéséről (2018) de az alkalom csupán most érkezett el az olvasásra. Akkor a történet párhuzama volt izgalmas John Williams Stoner című regényével. Ott Seethaler hőse Andreas egész magányos életét az osztrák Alpokban éli le. A trafikos hőse, Franz Huchel tizenhét évesen édesanyja ösztönzésére került Otto Trsnjekhez, aki magazinokat és dohánytermékeket árusító boltot vezetett Bécs közepén, és tartozott a nőnek egy szívességgel. Franz ott kezdi el a felnőtt életét, inasként. Trasnjek az első világháborúban elvesztette egyik lábát, ám Franz-t szívesen látja. Eleinte újságolvasási képzésben részesül a fiú, aki szerény körülmények között nőtt fel a a salzkammerguti Atterseeben. Szabadon, a madarakat figyelve, erdőt járva, a hegyi tóban fürödve, ez volt az otthona. Bécsben számtalan új inger éri, a nagyváros elárasztja őt embereivel és látnivalóival. Lassanként megismeri a dohánybolt életét, annak apró titkait, és megismerkedik az egyik különös törzsvevővel is. Aki nem más, mint Siegmund Freud a lélekbúvár. Franzunk nagyon vágyik a szerelemre, az orvos arra biztatja, hogy tegye meg bátran az első próbálkozásait ebben az irányban. Személyiségének kibontakozásában nem a világ eseményeinek új látásmódja adja a kezdeti szikrát, hanem a szerelem. A jószívű, egyszerű Franz szenved a benne ébredező felnőtt problémáitól.

"A szerelem olyan, mint a futótűz, amelyet se nem akar, se nem tud senki eloltani."


Néhány oldal után megragadott a történet, és nem engedett el. Szép leírásokban olvashatjuk anya és fia levélváltását, miközben felsejlik a politikai háttér. A fiú története ahogyan naivan botorkál az élet és a szerelem útján garantált néhány mosolyt. Precíz mondatok és gyönyörű nyelv jellemzi a kisregényt. Különösen tetszett a szellemes és humoros párbeszédek Freud és Franz között. A kibontakozó barátságuk megható és nagyon őszinte. A fiú szeme kinyílik az őt körülvevő világra, Ottó a szárnyai alá veszi és nevelgeti, terelgeti az élet rögös útján. Bécsben a politikai és társadalmi hangulat rohamosan megváltozik a nemzetiszocializmus térnyerésével, az események drámaian felpörögnek. Ebben a társadalmi zűrzavarban a világ megbolondul, Freudnak is hamarosan menekülnie kell. 

"Vajon hány búcsút bír elviselni az ember? , gondolta. Talán többet, mint gondolná. Talán egyetlenegyet sem. Mindig csak a búcsú, akárhol maradunk, akárhová megyünk, ezt azért elmondhatta volna valaki."

A kibontakozó valóság gyors és drámai. Ottót hamis vádakkal letartóztatják. A börtönből már nem tér vissza, Franz egyedül marad, miközben a zsidózás, a politikai helyzet egyre erőteljesebb. Amikor megtudja a postástól, hogy Freud professzor másnap kivándorol Angliába, utoljára meglátogatja, beteljesül a vágya: Freud kezelőszobájának híres kanapéján fekhet. A kettejük közötti utolsó beszélgetésben Franz, felismeri a további útját, hogy példát mutasson, Freud szavaival élve, hogy "néha egy kis fény fellobbanjon", ellensúlyozza az állandó sötétséget. Franz akcióba lép, amivel jól érzékelhető jelét állítja a trafiktulajdonos emlékének. Afféle fricska a rendőrök orra alá. Megráncigálni az oroszlán bajuszát... Másnap reggel őt is letartóztatják. 

Itt nagyon éreztem a regény aktualitását, hatását napjainkra is. Freud előrevetíti a borzalmas világégést. A nemzetiszocialista terror tompa sötétségének uralmával erős kontúrokat ölt. Emiatt érdemes elolvasni a regényt, fontos és aktuális.

A lezárás gyors, rövid, az olvasó tudja mi történhetett, bár ezt a szerző már nem részletezi. Hét évet ugrunk, amikor 1945 tavaszán feltűnik a poros, elhagyott, bedeszkázott trafik előtt Anezka, Franz egykori szerelme a fiút keresve. Megtalálja és elolvasta a búcsúcetlit, és elmenekül a következő bécsi légitámadás elől. A régi Bécs meghalt, az új rezsim a legrosszabbat hozza ki az emberekből. A történet kevés szereplős, mégis kerek egészet ad.

"A tudatlanság manapság gyakorlatilag létszükséglet, a nem tudás korunk vezérelve."

 
Gyönyörű regény. Egyszerűen, érthetően megírt, hogy könnyen fogyasztható legyen a komoly téma. Mégis erős, hatásos. 





              

Robert Seethaler (1966) többszörösen kitüntetett osztrák író, forgatókönyvíró, színész, ő játszotta a tagbaszakadt, szófukar hegymászót Paolo Sorrentino Ifjúság című filmjében. Legutóbbi két regényét nagyon kedvezően fogadta a német kritika. Az Egy egész élet sokáig vezette a Der Spiegel bestsellerlistáját, angol fordítását 2016-ban Nemzetközi Man Booker-díjra jelölték. A trafikos című regényéből 2018-ban Nikolaus Leytner Bruno Ganz főszereplésével forgatott filmet. Bécsben és Berlinben él.



Park, Budapest, 2018
280 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633554593 · Fordította: Blaschtik Éva