Bloginterjú - Finy Petrával

Bloginterjú - Finy Petrával


                                                   

Néhány éve már beszélgettem Finy Petrával az Akkor is regénye megjelenése alkalmából. Most itt a legfrissebb a Kerti szonáta című felnőttregénye. Örömmel kértem fel ismét, hiszen szeretem érzékeny, mégis súlyos témákat nem nélkülöző, egyéni stílusú írásait. Középpontban a női sorsok a természet és 

a történelem meghatározó pillanatai elevenednek meg. A történet kitalált, mégis hihető, hiszen a valós szereplők jelenléte és a korhangulat zseniálisan hozza a hatást.


        

1: Nemrégiben jelent meg a negyedik felnőtteknek szóló regényed a Kerti szonáta. Mi a tapasztalatod a magyarok olvasási szokásairól? Szerinted melyik réteg olvas a legtöbbet? Mennyiben másabb felnőtteknek írni, mintha gyerekek a célközönség?

Sajnos sokan szoknak le az olvasásról: az erre szánt idő és pénz is luxusnak számít már manapság, úgy látom, mintha szűkülne az olvasók köre. A nehezebb szépirodalmat olvasók köre legalábbis mindenképp: az általános iskolában mind több az olvasási problémával küzdő kamasz, felnőttek között is sok a funkcionális analfabéta. Mégsem vagyok pesszimista: egy könyvkiadóban dolgozom civilként, és azt látom, hogy a piac ugyan változik, folyamatosan alakul, de könyvekre mindig is lesz igény. A szépirodalmat olvasók kedvelik a míves, egyedi köteteket, a könnyedebb téma iránt érdeklődők pedig egyfajta menedéket találnak ebben a műfajban. Sajnos annyi rossz ért minket az utóbbi időben, hogy nem szabad leszólni azt a vigaszt, amit adott esetben a lektűr nyújthat egy bizonyos célcsoportnak. Egy jó történet még mindig csodákra képes, és ez a mágikus hatás nem változott Gutenberg óta.

2: Főhőseid jellemzően nők egy sorsfordító pillanatban, ami lehet a saját életük összeomlása vagy a történelem sodrása. Tetszett, hogy valós személyek is helyet kaptak a regényedben, Rajk Júlia sorsa különösen megérintett. Miért fontos szerinted, mennyiben más a női szemszög, ezen sorsok bemutatása, jellemábrázolásakor? Mit jelent neked az a szó, hogy feminizmus?

Azért tartom fontosnak a nők ábrázolását fontos történelmi helyzetekben, mert gyakran mi magunk, nők is elfeledkezünk róla, mennyi mindent tettünk/teszünk hozzá egy adott korszak jobbá tételéhez, alakításához. Muszáj erőt meríteni ezekből a történelmi pillanatokból, női sorsokból, ugyanis manapság nagy szükség van a nők lelki erejére, bölcsességére. Olyan korszakban élünk, amikor az egzisztenciálisan, mentálisan elbizonytalanodott fehér férfi saját szorongása miatt könnyű céltáblája bármilyen populista rendszernek, gyűlöletpolitikának, álellenség üldözésének. A nők alkatuknál, biológiai kódoltságuknál fogva kevésbé hajlamosak az agresszióra, ezért az ő nyugodt élettudásukra nagy szükség van manapság. Ugyan még nem fogták fel a nők, de hamarosan eljön az ő idejük: a saját harcaikba belefulladó, maszkulin társadalmakon sokat segíthetne a nők kreatív intuíciója, lágy határozottsága.

" az élet nem csak a látványos harcokról szól, a legnagyobb csaták azok, amelyek igazából eldöntik a háborúkat, láthatatlanok."

         

3: Komoly témákról írsz a felnőtt regényekben, de mindegyikben jelen van a humor. Mennyire fontos az életedben a mindennapokban a humor?

Humor nélkül lehet élni, csak nem érdemes. Társadalmi kataklizmák, népirtások, világkrízisek idején mindig a humor, a hit és a fantázia mentette meg az embereket. A humor, amivel a legnehezebb helyzetben is lehetett egyet nevetni, vagy legalább elmosolyodni, a hit, hogy akkor is visszajövök, és akkor is túlélem, és a fantázia, amivel egy saját belső világot lehetett építeni a legnagyobb pokolban is.

"Miért tetszik álldigálni csak a saját élete mellett, miért nem tetszik átélni?"


4. Ki volt rád meghatározó hatással íróként?

Francia szakon végeztem így az elején többnyire francia szerzők: Camus, Mauriac, Duras, Semprun, Anouilh, Jarry nagy hatással voltak rám. De a németek hideg melankóliája is megfogott: Thomas Mann, Süskind, Bernhard, Dürrenmatt. Nagy hatással volt rám Kafka, Bulgakov, Hrabal, Ulickaja. A magyar szerzők közül: Mészöly Miklós, Esterházy Péter, Krasznahorkai László, Grecsó Krisztián. Az angolszáz irodalomból: Samuel Beckett, Sylvia Plath, Toni Morrison, Salinger, Auster, Chabon, Franzen.

"Kegyetlen az élet, az igazságért harcolókat nem jutalmazza, a kisemberek nagyságát nem akarja elismerni."


5: Nagy siker volt, esetleg tervezed, folytatódnak-e a történelmi séták, melyet a Margó Fesztivál idején elkezdtél?

Hihetetlen élmény volt a közös történelmi séta Laborczi Dórával, aki Sztehlo Gábor életművének egyik legjobb ismerője. Amikor a Marlenka c. regényemet írtam, mely a tizenkettedik kerületben gyilkoló nyilasok, többek között Kun András rémtetteit dolgozta fel, éreztem, hogy ez mellé a sötétség, mérhetetlen kegyetlenség mellé szükségem lesz a szövegben a fényre, reményre is: ezt hozta be a szövegbe Sztehlo Gábor, aki abban az időben, amikor Kun páter a kerületben emberekre vadászott, és hírhedt mondatával adta ki a halálparancsot: „Krisztus nevében, tűz!”, zsidó gyerekeket is mentett. 2-3000 ember köszönheti neki az életét, később megkapta a Világ Igaza díjat is. Megrendítő volt visszautazni az időben, és látni lelki szemeinkkel ezt a két embert a második világháborúban. És ezúton is köszönjük a sok érdeklődést, és az értő és érző közönségnek, hogy eljött. Lesznek még ilyen séták, várunk mindenkit szeretettel. 

"Mindennap rettegtek az életükért, de arra nem is gondoltak, hogy a szüzességükért is kellene."

             

6: Kanyarodjunk vissza picit a kezdetekhez: Mesékkel kezdődött, írtál és írsz jelenleg verseket is. Hogyan kezdődött, emlékszel az első megjelenésedre?

Legelőször Lackfi János nevezett költőnek, és hozott le tőlem pár verset egy kis ajánlóval a Kortársban. Később önállóan is elkezdtem publikálni: a Mozgó Világban, a Holmiban (micsoda érzés volt, máig nem felejtem), vagy az Élet és Irodalomban. Mostanában nagyon keveset írok verset, leginkább felkérésre, ami magamtól jönne, egyre inkább politikai szöveg, mert úgy érzem, annyira polarizált, végletekig cinikusan kezelt és emberileg semmibe vett társadalomban élünk, hogy sokszor már a verseimbe is bekúszik az efelett érzett fájdalom. De a barátaim már nyaggatnak: két felnőtt verses kötet után, új publikációk után, ideje lenne végre egy harmadik verses kötetnek. Talán igazuk van.

7: Első regényedben a Madárasszonyban, de a Kerti szonátában is meghatározó elem a természet, a növények, állatok világa. Honnan a természet szeretete és az elképesztő tudásod?

A férjem madarász, akitől rengeteget kaptam: olyan vele elmenni kirándulni, mintha Schmidt Egon vagy David Attenborough keveréke volna. De a természet szeretete már azelőtt is megvolt bennem, hogy megismertem: rejtélyes kötődésem van például a fákhoz: fűzfához, diófához, tölgyfához, nyírhez és nyárhoz, akáchoz, vagy a bodza- és csipkebokrokhoz. Fenyőerdőben különösen szeretek sétálni, néha még a fák beszédét is hallom ott. De a vízpartokhoz is nagyon kötődöm: legyen az Balaton, Duna vagy tenger, ha ott vagyok, megáll az idő, és hazaér a lelkem. 

"Viharban volt a legszebb a tó. Mert mégis, mit ér a Balaton hullámok nélkül?"

               

8: A Bodzaszörp c. mesekönyvedben a felnőttek, konkrétan a nagyszülők a főszereplők a gyerekek mellett. Mennyire fontos érzésed szerint, hogy a generációk közti kapcsolat elmélyült, tartalmas legyen? Te mit hoztál magaddal a nagyszüleidtől a felnőtt életbe?

A modern életforma, ami a digitális világnak köszönhetően jobban összekapcsol a többi emberrel, valójában elválaszt tőlük. Ez igaz a családi, rokoni kapcsolatokra is. Gyérülnek, lazulnak ezek a viszonyok, ami fokozottan hat a nagyszülőkkel való kapcsolatra. Régebben a tudás sokkal jobban öröklődött elmesélés, verbalitás alapján: ma már egy fiatal nő, hamarabb keres rá a Youtube-on egy receptre, minthogy megkérdezze a saját anyját vagy nagyanyját arról, hogy készíti ő. Ez komoly hiányosság lelki, fizikai téren is: megtörik a gyakorlati és spirituális tudás hagyományos átadási módja, és egyre több a pszichésen gyökértelen fiatal, akik lehet, hogy remekül értenek a modern technikához, viszont fogalmuk sincs róla, milyen hagyományokkal és milyen gazdag tudással rendelkezik a nagy családjuk. A Bodzaszörp című mesekönyvem ezt az „összelassulást”, egymásra figyelést, a generációk újbóli összekapaszkodását mutatja be. Azt, hogy lehet bármilyen okos a Google, a legtöbbet mégis a saját szüleinktől és nagyszüleinktől tanulhatjuk.

9: Kapcsolati konfliktusok, életközepi válság, generációs traumák, történelmi sorsfordító pillanatok a témáid. Hogyan választasz, találsz rá ezekre? Van már ötleted a következő regényedre is?  

       

Keresem is őket, de sokszor meg is találnak. Az előző munkahelyemen sok remek történésszel dolgozhattam együtt, akik nagy hatással voltak rám. Pető Andrea vagy akár Ungváry Krisztián, de sorolhatnám még a neveket. Azóta olvasok sokkal több non fiction könyvet, és választok úgy témát, hogy izgalmas történelmi korszak is megjelenjen a szövegben. Recsknek kevés irodalmi feldolgozása van, főként arról a részéről, mit élhettek át az otthon maradt nők, akik semmit nem tudtak a férjükről, testvérükről, apjukról. Izgat a Szabad Európa Rádió története is, ami Michnay Gyula szökésével, aki ott olvasta be a táborban raboskodók nevét, kapcsolódik Recskhez, ezért ez lehet egy irány. De egyelőre annyira elfáradtam, hogy most picit pihenek: írás, kiadói munka és család, sok egyszerre. Most muszáj töltődnöm szellemileg, fizikailag.

"Ugyanis a rendszer által rendesen megnevelt magyar ember a határon retteg. Ha rendőrt lát, retteg."

        

10: Mi jelent neked kikapcsolódást? Hogyan, mivel töltekezel? Mit olvasol most? Hogyan tudod összehangolni a kiadói munkát, az írással és a családdal?

Az, hogyha a szabadban vagyok: kirándulok, vagy csak olvasok egy fa alatt. De nagyon szeretek kiállításokra is járni, annak idején tervező grafikusnak készültem, ezért erősen vizuális típus vagyok: ez a szövegeimen is érződik. Ám a legfontosabb töltődési formám a sport: régebben a zumba és a spinning, mostanában a barátnőm ajánlásának köszönhetően a jóga. Elképesztően ki tud kapcsolni, és nagyon erősít testileg és lelkileg is. Arra tanít, hogy a legnagyobb kihívás az életben, ha önmagadat győzöd le. És hogy nem kell sehova sem rohanni, nem muszáj öles léptekkel haladni: az apró millimétereken is sok minden múlik.

A kiadói munkát és a családot nehéz összehangolni az írással, a pandémiával pedig pláne. Mostanában Bank Barbara Recsk című könyvét olvasom. Szerettem olvasni Liz Moore Hosszú, fényes folyóját, ami sokkal inkább egy családi dráma, mint krimi, és megkaptam Barna Imre Kérdezd meg tőle c. regényét, kíváncsi vagyok rá. Olga Tokarczuk mesekönyve csodaszép. Verseket Vida Kamillától, Mesterházy Mónikától és Székely Szabolcstól olvastam, és szerettem Simon Márton 99 magyar vers válogatását.

"Bántani és támadni. Ettől a két szótól menekült Magda egész életében." A húgát a veszekedés éltette, Magdát a béke."


Köszönöm a beszélgetést! Keressétek, olvassátok Finy Petra regényeit, ITT a Kerti szonáta kedvezménnyel rendelhető! Az idézetek is ebből a regényből valók. 

Finy Petra (Budapest, 1978. június 4.) író, költő.

Első felnőtt könyve a 2006-ban megjelent „Histeria grandiflora” című verseskötet, 2008 óta több nagysikerű gyerekkönyvet írt. Első felnőtt regénye a Madárasszony 2012-ben jelent meg először.
Ezt követte az Akkor is 2018-ban majd a Marlenka 2019-ben jelent meg.