2019. október 2., szerda

Az éjszaka és a lányka

Guillaume Musso: Az éjszaka és a lányka 




                                                                                                   













Harmadik olvasásom volt Musso tollából, és most egészen mást kaptam, mint amire számítottam. Vártam, hogy olvashassam, hiszen az alapötlet kiváló és érdekes, de sajnos ez a könyve nem olyan volt mint az előzőek, ami persze nem is lenne baj.. A fülszöveg izgalmas krimit sejtetett, szerelemmel, barátsággal és szövevényes titkokkal az iskolás évekből. Amolyan amerikai stílusú thrillert vártam idilli, francia környezetben, az Azúr-parton.

Inkább mondanám a regényt krimielemekkel vegyített, romantikus, lélektani drámának, megspékelve rengeteg lelkizéssel, a szereplők pszichológiai elemzésével, mint igazi kriminek. Sajnos nekem néhol túl klisés, alig volt izgalmas a rengeteg fordulat miatt inkább zaklatottá váló regény. Egy picit csalódás volt, mintha maga a szerző se tudta volna ki legyen a hunyó, hová fusson ki a regény vége. Egy idő után már mindenki tettes volt, vagy akart lenni.  Rajongóknak, vagy könnyed kikapcsolódásnak tökéletes, de nem maradandó a történet. Az angyal hív, Ott leszel? Holnap című könyvei jobban kidolgozottabbak, valósághoz közelibbek.

Más, mint az eddig olvasásaim, ami nem lenne baj, hogy mer váltani a szokásos stílusától. Kifejezetten jól indult, de egy idő után kezdtünk belegabalyodni a fordulatokba, mint az a bizonyos cica a gombolyagba. 25 évvel ezelőtt, egy viharos téli éjszakán eltűnt egy fiatal lány és egy tanár a középiskolából. A lány afféle mindenki kedvence, a gimi legszebb, legokosabb lánya, sok baráttal és persze hódolói mellett azért néhány irigye is akadt. Nyom nélküli eltűnésükben a közvetlen baráti kör is súlyos titkot vállalt magára. Meddig lehet ilyen titkokkal élni, mikor jön el az igazság pillanata? Egyszer törvényszerűen minden titokról lehull a lepel... vagy leomlik a fal. Mit bír el a barátság, mennyire ismerjük jól a barátainkat, mire képes a szerelem?


Lehet-e rekonstruálni a 25 évvel ezelőtti történéseket? Kinek kell rettegni, ha lebontják az egykori iskola tornacsarnokát? Mit vagy kit, kiket rejtenek a falak? Erkölcsi kérdések merülnek fel, ám nem
a szereplőkben... ők csak megúszni szeretnének egy régi gyilkosságot, minden lelkiismeret furdalás nélkül. Családi viszonyok, kapcsolatok dőlnek romba. Az egyén sorsa, élete mennyi változást, nyomasztó titkot bír el? Ezek hogyan hatnak a személyiségünkre, tudunk azok maradni életünk során, akik egykor voltunk?

A szerző tudja, hogyan kell felkelteni a kíváncsiságot az olvasóban. A regény ereje abban rejlik, ahogy Guillaume Musso tökéletesen adagolja a feszültséget. Egyre több váratlan titokra derül fény. Musso moralizál, az erkölcsi kérdésekre néha elég váratlan válaszokat ad. Ami tetszett még a fejezeteket felvezető idézetek, a regényben fellelhető irodalmi utalások.


Az újabb és újabb nyomok lassan, de biztosan az igazsághoz vezetnek. Azonban ez az igazság még több további kérdést vet fel. Amíg Vinca nyomában járunk és az 1992 decemberi hóviharos éjszaka titkait keressük, amikor Maxime, Thomas és Fanny élete komoly drámai fordulathoz ért.


Tényfeltáró, dokumentum-szerű nyomozás önmagunk és barátaink titkos életében. Ki mire és hogyan emlékszik, mit titkol még mindig? A titkok és a kételyek egyre szaporodnak. Az eltűnt lányról meghökkentő dolgokat tudunk meg, ahogyan minden karakter őriz valami titkot életének erről a szakaszáról. Thomas az író alakja volt rokonszenves, nehéz múltja ellenére. A három egykori barátot összekötő titkokra lassan derül fény. Mindenki kicsit másképp emlékszik, a nagy kérdés hogyan és miért változtatják meg a múltat az emlékek? Izgalmas az a mindentudó álláspont, amelyet Musso többször felkínál nekünk olvasóknak, amikor a különféle karakterek emlékeit idézi meg. Néha kissé ez is zavaró, ahogy ugrálunk az időben. Hol a jelenben járunk, hol 1992-ben. Olyan, mintha az olvasóval is játszana Musso, nem csak a szereplőivel. Valójában egy kérdést járunk körbe: soha nem ismerjük igazán, még a hozzánk közelálló embereket sem.



Meglehetősen vegyes érzéseket hagyott bennem a történet, tény, hogy van ennél jobb Musso-regény.
A végén talán a csavar lendített rajta, meglepődtem a megoldáson, amikor végre olvastam a magyarázatokat. Valahol azért sejtettem, hogy nem minden az lesz, aminek látszott, a sokadik csavar ellenére sem. Azt nem mondom, hogy rossz könyv és hogy nincsenek benne meghökkentő fordulatok, néha túl sok is és még ha egyik-másik néha erőltetett is. Ám az a bizonyos plusz, amiért nem tudja letenni az olvasó, nekem hiányzott. Az Angyal hív vagy a Holnap regényei jobban tetszettek.




Guillaume Musso a legnagyobb példányszámban eladott kortárs francia író. 1974-ben született Antibes-ban. Már tizenévesen sokat olvasott, és biztos volt abban: egyszer ő is író lesz. A középiskolát elvégezve 19 évesen New Yorkba ment, ott élt néhány hónapig, aztán visszatért Franciaországba, ahol közgazdászdiplomát szerzett.

Regényeit – köztük Az angyal hív és a Holnap címűt – 36 nyelvre fordították le. Művei a világ minden táján vezetik az irodalmi sikerlistákat, kiadók és filmproducerek versengenek értük. Az És azután… című thrillerből Romain Duris és John Malkovich főszereplésével készült nagy sikerű film.

A szerző fotóját készítette: Emanuele Scorcelletti


Park, Budapest, 2019
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633555187 · Fordította: Füsi Lídia

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése