2018. február 16., péntek

Bádogember

Sarah Winman: Bádogember





                                                                                           




"Egyszer a szenvedély hevében azt mondtam, bármit megtennék érte. Úgyhogy most ez az én bármim érte."






Ez a regény lélegzetelállító, gyönyörű szerelmi történet. Úgy érzem, hogy a szívem darabokra tört, miután elolvastam, pedig kissé tartottam tőle. Olyan egyszerű, minden szirupos máztól mentesen emberi, őszinte pillanatai erősek. Mélyen érintett, csodálatos. Sarah Winman lírai módon írt új könyvében. Csak annyit mondhatok, hogy a Bádogember az egyik leginkább élő, lüktető történet, amit a közelmúltban olvastam. Nehéz ilyet kijelenteni így az év elején, de várhatóan az egyik legjobb az éves termésből.


Sarah Winman regényének prológusa során fontos bepillantást kapunk egy házasságról. A nő, Dora Judd már gyermeket vár, amikor 1950 karácsonyán férjével részt vesznek a városka karácsonyi estéjén. A bonyodalom lavináját a nyeremény festmény indítja be.
Amikor ugyanis Dora a tombolán nyer, és nem a whiskyt választja, amelyet a férje kíván, hanem Van Gogh napraforgóinak reprodukcióját, egyféle lázadásnak is felfogható. Ez volt az első alkalom, hogy ellent mert mondani férjének. Ezt az írónő az egyik fül levágásához hasonlítja, stílusosan. Tette mindezt ráadásul nyilvánosan.


A rövidke bevezető után egy nagy ugrással 1996-ban járunk, megismerjük Ellis történetét. Ellis Dora fia, művész akart lenni, de anyja halála után, amikor tinédzser volt, apja megtiltotta, elvette ezt a lehetőséget tőle. Most egy középkorú özvegy, kissé megkeseredett ember, akinek a fájdalmas magánya tapintható. A Bádogember egy történet az alternatív életről, amelyet talán meg lehetett volna élni, ha a körülmények mások lettek volna. A hatvanas évek társadalmi-gazdasági, kulturális háttere, de főleg a családi légkör hatása. A két ember, akiknek az életét elmeséli, természetesen Ellis és barátja Michael, a helyi boltos unokája. A fiúk elválaszthatatlan barátokká válnak, kapcsolatuk pedig valami erősebbé válik a serdülésük alatt. Amint a két fiú férfiasodik, barátságuk átalakul, elmélyül. Aztán egy napon Ellis találkozik Annie-vel. Michael részévé válik Ellis és Annie életének egy ideig.

Az írás szép és hangulatos, a narratívák közötti kontraszt hihetetlenül jól érzékelteti az elbeszélő érzéseit. Ellis meséje visszafogottabb az elfojtott érzelmekről, fájdalmakról olvashatunk. Ellis egy csendes fiú, anyja szerette volna, ha tanul és művész lesz, követi az álmait. Életének sorsát visszafelé ismerjük meg. Életének több súlyos pillanata volt. Nem csoda, hogy megkeseredett negyvenes lett, apjával való kapcsolata rideg, elvesztett maga körül mindenkit, akit szeretett és fontos volt az életében. A színek erőteljes képekkel adják vissza a regény hangulatait. A napraforgós festmény fontos momentum marad a későbbiekben is. A beteljesületlen álmok, a vágy szimbóluma.

Michael egy nagyon eltérő, "más" életet élt. A regény második felében az ő életmódja váltja fel a kisvárosi történéseket. A londoni életének esetei és emlékeit Ellis-szal való kapcsolatairól, ideértve a dél-franciaországi kirándulást is, ahol kilenc napig szerelmesek voltak, lehettek, mertek lenni.  Megismerjük annak a régi nyárnak a kilenc boldog és önfeledt napjait: Michael és Ellis rövid szerelmi kapcsolatáról szóló leírás mind a fiatalos vágyakozással, mind a reményteljes fájdalommal teliek. Igazából talán egyikőjük sem mert lépni, dönteni ez ügyben. Az érzés azonban ott maradt a lelkükben örökre. A szerelem tiszta, kínzóan magasba röpít és a pokolba viszi hőseink lelkét ezúttal is.


Emlékszünk, hogy milyen kegyetlen és forró volt az a nyár, a lehetőség valahol ott vibrált. A közös jövőjük másik változata, valahol azonban elmaradt az örökkévalóságban. A könyvben lévő barátságok valóban gyönyörűen vannak megjelenítve, és valódi intim betekintést nyújtottak az emberi kapcsolatok különböző típusaihoz és az egyes emberek egymáshoz viszonyuló kapcsolataihoz. Winmanról kiderült, hogy nagy empátiával ír és érzékeny krónikása a bánat megjelenítésének, annak hatásainak ábrázolásában. Gyönyörű próza a szerelemről, a magányról és
a veszteségről: ezek olyan karakterek, akik nemcsak az emberekért, hanem a vágyaikért szenvednek, akár szexuális, művészi vagy érzelmi jelleggel.

Kapcsolatuk révén Winman a barátság, a szeretet és a családi háttér fontosságát hangsúlyozza. A könyv második felében Michael élete, a nyolcvanas évek Londonja elevenedik meg. Szenvedély, mély érzelmek és némi erotika elkerülhetetlen, Michael meleg életének szerelmes pillanataival. Winman írása a szexuális identitásról és az 1980-as évek tomboló AIDS-járványáról szemléletesek, együttérzőek. A mély, tétova érzelmek megjelenítése miatt is szerettem ezt a könyvet az első oldalról az utolsóig. A szerelem, a barátság és a megértés egyik legszebb portréja. Valószínűleg az egyik kedvenc könyvem lesz jó időre.



"Attól, hogy nem emlékszel rá, a múlt még létezik. Azok a drága pillanatok még mindig ott vannak valahol."





Sarah Winman: 1964. december 24 -, Ilford, Egyesült Királyság

Essexben nőtt fel, és most Londonban él. Két regényt írt. Előző regénye Az Amikor Isten Nyúl volt, 2011-ben jelent meg és több mint 600 000 példányt adott el világszerte.






XXI. Század, Budapest, 2017
270 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155638947 Fordította: Békési József

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése