2017. augusztus 14., hétfő

Az orenda

Joseph Boyden: Az orenda 





                                                                           








"Az ember legyen boldog élete utolsó napján."



Joseph Boyden a 17. századi Észak-Amerika vadonjába viszi el olvasóit. Elképesztően erős, impulzív történet, aminek három főhőse van: Christophe, a Franciaországból ideérkező fiatal és naiv jezsuita szerzetes, akinek feladata a vadak megtérítése lenne. A nagy huron harcos Madár, aki elrabol és sajátjaként nevel fel egy irokéz indiánlányt, Hóesést.

A törzsek közti belviszály mellett az európaiak megjelenése fokozza a feszültséget. A fegyverek megjelenése drámai brutalitást ad az amúgy is sötét eseményeknek. Véres leszámolások, kegyetlen kínzások adják Boyden mesteri regényének eseményeit. Az olvasó teljes körű képet kap, ami ezt a történetet csak pusztítóbbá teszi. Igazi epikus regény, hihetetlen alapos és színes karakterekkel benépesített történet. Joseph Boyden a vér és a remény, gyanakvás és bizalom, gyűlölet és szeretet történetét meséli el három részre bontva.


Boyden mély megértése és együttérzése érezhető minden karaktere felé. Belelátunk érzéseikbe, gondolatikba, vívódásaikba. Emberi oldalról közelít minden tettükhöz, legyen az bármennyire brutális. A vallás és a hagyományok ütközése, a vadak szokásai megdöbbentő helyzeteket eredményeznek. Christophe frusztráló karakter, és megtestesíti a kívülálló személy tipikus tudatlanságát. Mindhárom hősnek a saját történetét megismerhetjük: Madár az elveszett szerelméhez, Hóesés az elhunyt hozzátartozóihoz, kiirtott családjához való emlékeit, és Christophe a hitéhez és az Úrhoz való viszonyát remekül ábrázolja. A hatalmi politika szorításában a hit emberének csak a vívódás marad, a nagy dilemma minden korban megjelenik. Valóban ez a helyes út? Tényleg ezt akarja a Mindenható?

A járvány, az aszály, a nyugati fegyverek megjelenése és a katolikus missziók fenyegető, erőszakos "mindenáron megtéríteni" szándéka erős kölcsönhatásba lépnek. Halálsikolyok, kegyetlen valósága
a túlélésért. Hiszen a valóságról olvasunk, és a valóságot éljük át a kanadai vadon mélyén. Az Orenda" a legszebb mesemondás, amit az utóbbi időben olvastam. Ez a művészet a közönség elbeszélésében időtlen irodalmi remekké teszi, az utolsó lapokig leköti az olvasót. Teszi mind ezt
a legegyszerűbb módon a tények megvilágításával, a kitalált beszámolók izgalmával, miközben az alapvető üzenethez igazodik. A történetmesélésen belüli történetmesélés, és egy jól ábrázolt, véres korszak történeti elbeszélése adja a cselekményt.


Joseph Boyden prózája súlyos, helyenként már-már költői. Párbeszédeiben érdekesen keveredik a sorsszerűség a kötelességtudással, és a szív szava a racionalitással. A fő- és mellékszereplők sorsának ábrázolása az, ami egyértelmű erényként említenék. Nem csupán a főhőseink sorsa fonódik szorosan össze, a mellékszereplők is jelentősek és fontosak, élményt ad az egész regényhez. Miért számít, hogy ki miben hisz? Miért akarják a saját hitüket egymásra erőltetni? Persze itt más szempontok is szerepet játszanak.
A vadak hitvilága és hagyományaik, szokásaik pedig különösen érdekes színfoltja a történetnek. A könyv a legtöbb felmerülő kérdésre nem ad választ, de mindenképpen meghökkenti és  elgondolkodtatja az olvasót képeivel. Filmen is megállná a helyét ez a történet. Nem is véletlen, hogy 2014-ben a Canada Reads az Év könyvének választotta Az orendát.





A regény fülszövege:

A ​fiatal Christophe jezsuita szerzetes, Franciaországból érkezik az Újvilágba, hogy megtérítse a „vadakat”. Arra azonban nem számít, hogy a huronok és az irokézek nemzedékek óta tartó küzdelmének kellős közepébe csöppen. A sorozatosan véres összecsapásokkal tarkított ellentét még jobban elmérgesedik, amikor a nagy huron harcos, Madár egy rajtaütést követően magával hurcol egy irokéz kislányt, Hóesést, hogy örökbe fogadja és a sajátjaként nevelje fel. A korábban baltákkal és késekkel vívott háborúban megjelennek az európaiaktól kapott lőfegyverek is, ezért egyre inkább úgy tűnik, hogy az évszázadokon át meglévő kényes egyensúly felborul, és a harc addig nem ér véget, amíg az egyik nép teljesen el nem pusztítja a másikat. Christophe, Madár és Hóesés sorsa végzetesen összefonódik ebben a több mint egy évtizedet felölelő regényben, és sem ők, sem az olvasók nem sejthetik előre, mit tartogat számukra a sors…



Joseph Boyden (1966) a kortárs kanadai irodalom kiemelkedő alakja.

Első könyve, a Három nap az út, amely a realitás és misztikum határmezsgyéjén egyensúlyoz, 2006-ban elnyerte Kanada egyik legrangosabb irodalmi díját. Az ír és skót felmenőkkel rendelkező Boyden az Ontario-i Willowdale-ben nőtt fel, egy tizenegy gyermekes család harmadik gyerekeként. Szigorú ír katolikus családban és jezsuita iskolában nevelkedett.




Jaffa, Budapest, 2017
560 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155609916 Fordította: Illés Róbert

1 megjegyzés:

  1. Ó, engem meg is győztél! ;) Milyen érdekes tetoválása van a szerzőnek! Kapcsolódik esetleg a könyvhöz is? Bea

    VálaszTörlés