2016. július 18., hétfő

Az utolsó tartományúrig

Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig 
(Anjouk 3.)





                                                           







Lelkes olvasóhoz hűen az utószót is minden esetben elolvasom. Kezdeném is azzal, hogy ott a szerző Bíró Szabolcs ezt írja: "Az utolsó tartományúrig megírása nehéz szülés volt." Nos, megérte! Eddig talán a három rész közül ez lett a legkidolgozottabb, legalaposabb és legkomorabb. Jól felépített, erős történet, ami elviszi az olvasóit a XIV. századi Magyarországra, Anjou Károly udvarába.




Bíró Szabolcs remekül ír, érezhetően jobb a történetvezetése, írástechnikája sokat fejlődött.
A történet feszes, élvezetes, beszippantja az olvasót. Erős nyitójelenettel indul a regény, ami nagyon szemléletes, kifejező. Ugyan a regény legellenszenvesebb karaktere lép színre az első oldalakon, mégis valahogy a férfi lelkét is megismerjük. Sötét és gonosz, erőszakos figura, igazi "dúvad". Később a csatajeleneteknél is adja magát. Ennek ellenére érthető mi mozgatja szenvedélyét.
Gutkeled Miklós nem könnyű eset, nehéz természet, ez tény. Lelkében óriási indulatok feszülnek.

Károly már húsz éve uralkodik, 1323-ban járunk. Az előző részben a délvidéken lángolt fel a kiskirályok ellenállása. Horvátország és Dalmácia területén uralkodó helyi hatalmasságok fosztogatták a királyi birtokokat. A vezető lázadó hatalmasság, Subics Mladen ugyan börtönbe került, béke van, de a rend csak látszólagos. Károly hatalma megszilárdul, úgy dönt, végre a birodalom központjába Visegrádra teszi át a királyi székhelyét Temesvárról. Mindeközben a királyné végre fiú trónörökössel ajándékozza meg Károlyt. Az is komoly, nehéz szülés a regényben, a tárnokmester kap fontos szerepet, ő az, aki szívén viseli a királyné sorsát.
Nekcsei Demeter szerethető, okos és jelentős alakja az akkori politikai elitnek. Az elhangzó finom, rejtélyes utalás a szerelmére meglepő, ám okos döntéssel van ez ügyben is. Ahogyan Károly mellett jelentős szerepet tölt be az új pénzverése és a királyi pecsét érvénytelenítése okán is. Jellemzően több mellékalak jut még jelentős epizódszerep a történet során.

Károly alakja kidolgozott, gondolkodó, nagyon emberi, érző, vívódó, szerelmes férj, aki fiú utódra vágyik érthetően. A boldogság rövid időre köszönt be életükbe... A komorságot ez a momentum is fokozza, hiszen a várva várt jövevény hamarosan távozik is erről a földről.

A humort is becsempészi azért a regény lapjaira Bíró Szabolcs. A két kópé rabszolga, Csepke és Kurta sorsa látszólag sem hordoz sok vidám elemet. Mégis felelősen tudnak dönteni, amikor kell. Gazdájukat annak utolsó leheletéig hűen szolgálják, aminek meg lesz a jutalma. Eger és környéke kiváló borairól közismert. A véletlen és a vak szerencse úgy hozza, Csepke és Kurta szőlősgazdák lehetnek.  Ez a következő részben még bizonyosan fontos további adalék lesz, ahogyan az orvoslásnak is lesz további szála. Életük jobb sorra fordul, remélem tudnak élni a lehetőséggel.

A végére hagytam a regény másik fő alakját, Bátor Attilát. Érte végig lehetett izgulni, hiszen az életének fordulataira épült a regénytrilógia. A dubicai udvarház és lakóinak sorsa megpecsételődött az első részben, a bonyodalom ott kezdődött.  Eddig a sorozatindító rész a Liliom és vér volt a kedvencem.  Most Attila vérengző vadállattá válik. Számomra érthető a férfi elkeseredettsége, fájdalma átérezhető. Élete összeomlott, családját elveszítette. A bosszú éltette. Gyilkológép üzemmódba kapcsol és nem kegyelmez senkinek, aki részese bármilyen kicsit is szerettei elvesztésében. Lelke sötét oldala tör felszínre, mély és drámai ez a része a történetnek. Komor, emberi szenvedésektől nem mentes, szenvedélyes Attila sorsa. Ágnessel történő szerelmének felidézés szép romantikus emlékként jelenik meg. Szívfacsaróan szomorú Ágnes döntése, ám
érthető. Életük boldogsága számára lezárult, már nem lehet közös életüket folytatni. Attila ettől a döntéstől omlik végleg össze. A lelkileg meggyötört, egykori templomos lovagból kitör a vérengző bestia.


A befejezés nagyon nem a szokásos, nem várt módon történik, pedig lehetne akár boldog vége is. Bíró Szabolcs bátran választotta a drámai véget főhősének. Bátor Attila története, sorsa megrázó, szomorú véget ad a trilógiának. A végső csatajelenetek ábrázolása szemléletes képet fest az olvasó elé, látványos és színes. Halálhörgés, siralom, elkeseredett a küzdelem, valóban „még a kutyák is vért isznak” .

Lackfi, Gutkeled és Bátor Attila vezetik a király seregét Babonics bán ellen, aki nem fogadja el a király kegyes engedékenységét. Attila részéről személyes bosszú is motiválja a részvételét. A sors azonban őt sem kíméli. Érdekes módon lelke megnyugszik, mosolyogva fogadj a el a döntést.

A Bátorok története ezzel messze nem ért véget. Az olvasó már megtudja, megsejti hol fog folytatódni a következő rész. Új távlatokat nyit a sorozatban Szilárd.Várom a folytatást, az ő visszatérését. Kalandos, pörgő és olvasmányos történelmi regény az Anjouk ezen része is. A tizenöt kötetesre tervezett sorozat első három része lezárult. Bátor Attila sorsa itt véget ért, ám a nemzetség ága nem szakadt meg. A hangulatos leírások színes történelemórát biztosítanak minden olvasónak. Kalandra fel! 2017 tavaszán érkezik a negyedik rész!

















Athenaeum, Budapest, 2016


376 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632935454

1 megjegyzés:

  1. Bíró Szabolcs remek befejezést írt,nem kell mindig hepiend egy regény végére ,főleg ha az egy történelmi .bármennyire is volt szív szorító .
    Csepke és Kurta két kamasz gyerek kalandjait én kedveltem ,remélem komolyabb szerepet is kapnak.
    Gábor remek kis össze foglalót írtál,jó volt olvasni.

    VálaszTörlés