2016. február 24., szerda

Nézz a szemembe, fiam!

John Elder Robison: Nézz a szemembe, fiam! 
apa és fia kalandjai aspergerrel, vonatokkal,
és bombákkal






                                                                             

           


Igazi apa-fia történet őszintén, viccesen és meghatóan. Az apa saját életét már megírta előző könyvében, itt apává válásáról és
a  fiáról, annak kamaszkoráról olvashatunk. John Robison nem hétköznapi apa. Saját életét mindig nehezítette valami, amire negyvenéves koráig kellett várjon, hogy kiderüljön mi is az. Asperger-szindróma.




Minden gyerekben ott él a vágy, hogy szeressék, megértsék és elfogadják. A kisgyerek beilleszkedése az őt körülvevő világba nem mindig megy könnyen. A normálistól való eltérés esetén ez még nehezebbé válik. A meg nem értett, kirekesztettségben élő gyermek visszahúzódó és magányossá válhat. Élete sokkal nehezebb lesz. Társai vagy kirekesztik vagy állandó csúfolódások célpontja lehet. Mert ő más, nem olyan, mint a nagy többség. Azonban elgondolkodhatunk rögtön: mi is a normális?




Az Asperger-szindróma nem valami kórság, csak inkább a létezés másféle módja. Nincs rá gyógyszer és nincs is rá szükség. Arra van szükségük, hogy minél többen megértsék és elfogadják ezt a másféle működést. Robison családi háttere mondhatni a nehéz helyzetűekre jellemző volt: apja alkoholizmusa, (amúgy diplomás, egyetemi tanár), anyja (költőnő) idegbetegsége mögött is az apa viselkedése állt. Ezek és a fel nem ismert betegsége miatt vált élete nagyon eltérővé. Testvére az az Augusten Borroughs, aki szintén megírta életüket Farkas az asztalnál címmel.

Ez a háttér mellett nem csoda, ha a fiú beilleszkedési és egyéb problémáival nem nagyon foglalkoztak. Ezek adják az első néhány fejezetet, kis összefoglalásnak. Robison tizenhat évesen otthagyta az iskolát és a családját a maga útját kezdte járni. A szülők később elváltak, Robison harag nélkül elfogadta őket.


Kiemelkedő tudása, érdeklődése volt a műszaki dolgok, elektromosság felé. Ennek segítségével került kapcsolatba a zenészek világával. Itt egészen a Kiss együttesnek tervezett villogó, füstokádó gitárokat és a koncerteket színesítő fények tervezéséig jutott. A kamasz zseni diploma nélkül mégsem tudott igazán érvényesülni. Családalapítás után a polgáribb élet felé fordulva autószerelő műhelyet alapított. Hamarosan megszületett fiuk, Kisbocs. A név kedves játékossága adódott, hiszen az édesanyát Kismedvének becézte. A jelennel indul el a történet, minden szülő rémálmával: letartóztatják a kamasz gyerekét. Innét visszanézve meséli el, hogyan és miért jutottak el ide.

Tetszett a történetben, hogy végig nagyon őszintén, szeretettel fogalmaz. Összes félelme megjelenik, vállalja őket. Apává lenni sem egyszerű dolog! Amíg próbált beilleszkedni a normális, átlagos emberek közé, és vágyott a megértésre, szeretetre már előtte is ott a feladat: a gyermeknevelés. Hatalmas szeretettel teszi ezt is, fiát imádja már a születés pillanatától: el ne cseréljék a gyerekét. Biztos, ami biztos megjelöli a gyerek talpát alkoholos filctollal... bár mosolyogtam, egészen megértettem félelmét


Már a megfelelő név kiválasztása is okoz némi problémát, sőt, maga a gyermek vállalása.
A gyermeknevelés minden szokásos nehézségei humorral árnyalva megjelennek a történetben. Az esti fürdetés-lefekvés, kakis pelus csere... később a kérem és köszönömre való illedelmes nevelés sem egyszerű, de ezek csupán apróságok a mindennapjaikból. Sok érdekes kérdést vet fel a történet. A hasonlóság a saját gyermekkori beilleszkedési, viselkedési majd később tanulási problémáival jól felismerhetőek.

Egyéni nevelési elvei és játékaik (traktorok és vonatok), eredetiek. Ő maga sem volt hétköznapi gyerek, igyekezett fiának is különleges élményeket adni. Ez a sajátos élethez való hozzáállás, gondolkodás az, ami megragadja és elbűvöli az olvasó figyelmét. Az élet problémáira logikai úton keres válaszokat. Kisbocs a kémia iránt mutat nagy érdeklődést, míg olvasási és írás problémákkal küzd. Tudása mégis elképesztő. Ezek okozzák a későbbi problémákat is. Kisbocs tizenhét évesen már kiváló vegyész. Azonban a kísérleteivel magára vonta az állami és szövetségi ügynökök figyelmét. 

Tetszett a humora, ami a főszereplő "kocka" látásmódja. Robison a nehézségei ellenére elérte azt, amit minden ember szeretne: megbecsülést, boldogság családi hátteret. Apa és fia kapcsolatának alakulása, folyamata rajzolódik ki a lapokon. Aspergerrel, egyéni gondolkodás és látásmóddal.
Később a szülők válásának hatásaival. A végső tárgyalásig hogyan és miért jutott el a gyerek.
A média cirkusz elkerülhetetlen a tizenéves "bombagyáros" estén. Mi lesz a bíróság döntése?
Hogyan alakul Kisbocs további élete? Olvassátok el, érdemes! Bepillantást ad az aspergerrel élők
világlátása és gondolkodásmódjáról, sok érzelemmel, őszinte, vegytiszta szeretettel.



















Eredeti cím: Raising Cubby: A Father and Son's Adventures with Asperger's, Trains, Tractors, and High Explosives


Eredeti megjelenés éve: 2007


Kossuth, Budapest, 2015


328 oldal · ISBN: 9789630979801


Fordította: Rindó Klára és Szabados Tamás

3 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy tetszett neked is. A testvére könyvét már kerestem, de elolvasva az értékelésed, nem biztos, hogy kell az én lelkemnek. Valamennyire Robison első könyvéből nyertem betekintést családi életükbe és az elég volt. Te mit gondolsz? Vagy azért jó, ha elolvasom, hogy teljes legyen a kép? Bea

    VálaszTörlés
  2. Hú,... nem könnyű könyv. Szerintem tudsz eleget róluk. HA nagyon nem lehet elkerülni és szembe jön, esetleg. Csak óvatosan vele.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Áá, akkor ezt most inkább kihagyom. Én is ezt éreztem, csak megerősítést vártam.

      Törlés